II. Ottokár cseh király
| II. Ottokár | |
 |
|
|
|
|
| Csehország királya | |
| Uralkodási ideje 1253 – 1278. augusztus 26. |
|
| Koronázása | Prága 1261. december 25. |
| Elődje | I. Vencel |
| Utódja | II. Vencel |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1232. ősze Městec Králové |
| Elhunyt | 1278. augusztus 26. (45 évesen) Morva-mező (Dörnkrut) |
| Nyughelye | Minoriták temploma, Znojmó[1] |
| Édesapja | I. Vencel |
| Édesanyja | Hohenstauf Kinga |
II. Přemysl[2] Ottokár más néven Nagy Ottokár (csehül Přemysl Otakar II.), (1232 ősze – 1278. augusztus 26.[3][a 1]) cseh király 1253-tól haláláig; országát rövid időre a Német-római Birodalom legerősebb államává fejlesztette.[4]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
I. Vencel cseh király másodszülött fia. Morva őrgrófként igényt tartott a férfiágon kihalt Babenberg-ház örökségére, mivel II. Frigyes osztrák herceg elesett a IV. Béla magyar király elleni harcokban. 1251-ben megszállta Alsó-Ausztriát hadseregével, és Bécset is sikerült elfoglalnia.[forrás?] 1251 novemberében Ausztria hercegévé választották.[4] II. Ottokár Stájerországot is megakarta szerezni, de azt a területet IV. Ince pápa a magyaroknak ítélte oda.
1253-ban II. Ottokár cseh király lett, miután apja meghalt.[forrás?] 1254-1255-ben a német lovagrenddel szövetségben keresztes hadjáratokat intézett a pogány poroszok és litvánok ellen.[5] Ezeknek egyedüli eredményét azonban csak Königsberg városának alapítása jelenti.[5] A Király hegye Ottokár tiszteletére kapta a nevét, amiért oly sokszor megsegítette a lovagokat.
Hosszú háborúk során 1260-ban kiűzte az István királyfi (a későbbi V. István) által vezetett magyar seregeket Stájerországból.[forrás?] Ezután békére törekedett a magyarokkal és mivel felesége meddő volt, a pápa engedélyével elvált tőle, és 1261-ben sikerült elnyernie Kunigunda kijevi hercegnő (IV. Béla lányának, Annának a lánya) kezét.[5]
1266–1267-ben a litvánok ellen vezetett keresztes hadjáratot.[4]
Ottokár tovább folytatta ausztriai hadjáratait: 1269-ben elfoglalta Karintiát és a Karni Alpok vidékét és Isztriát.[4] Ezekért a területekért ismét háborúznia kényszerült a magyarokkal. V. Istvánnal, majd később IV. (Kun) László ellen folytatott sikeres hadjáratot, egy ízben nagy pusztításokat végzett a Dunántúlon. II. Ottokár külpolitikájára a magyargyűlölet volt jellemző, minden királyi családnál igyekezett lejáratni az Árpád-házat.[forrás?]
Ottokár birtokai ekkor Sziléziától az Adriai-tengerig terjedtek, és ő volt a Német-római Birodalom legerősebb hercege. Uralma alatt Csehország belső gazdasága megnövekedett, és nagypolitikája révén az ország külkereskedelme, hírneve fellendült. Leghőbb vágya az volt, hogy elnyerje a német-római császári címet, ám a német bárók és grófok féltek a hatalmától, ezért egy jelentéktelen családból választottak uralkodót maguknak. Így lett a Habsburg I. Rudolfból magas rangú uralkodó, aki megakarta szerezni az osztrák tartományokat.[forrás?] Ottokár nem ismerte el Rudolfot császárnak. Miután mind a vetélytárs hercegeket, mind saját nemességét maga ellen hangolta, 1274-ben a regensburgi birodalmi gyűlésen megfosztották Ausztriára, Stájerországra és Karintiára vonatkozó jogaitól[4], Rudolf pedig kimondatta rája a «Reichsacht»-ot[5] De 1276 júniusában kiközösítették a Birodalomból[4]. Rudolf végül betört Ausztriába, és az 1276 novemberi bécsi békekötéssel kényszerítette, hogy Cseh- és Morvaország kivételével valamennyi birtokáról lemondjon.[4]
Két évvel később Ottokár megpróbálta visszaszerezni birtokait, és csapataival Bécs ellen indult.[4] Rudolf viszont a magyarokkal szövetkezett.[5] 1278-ban Dünrkrutnál (másként Morvamező) zajlott a döntő ütközet.[5] A magyarok lovassága és taktikája döntötte el a győzelmet Rudolf javára[5], a csatában Ottokár is halálát lelte[5][4]: Ottokár látva, hogy a csata elveszett, egy kis csapattal megpróbált elmenekülni, de az osztrákok gyűrűjéből nem tudott kitörni.[6] Lova felbukott és a kétségbeejtő helyzetben a megadást választotta.[6] Nevét hangosan kiáltva jelezte, hogy nem folytatja tovább a harcot.[6] Támadóit azonban a bosszúvágy vezérelte. Miután felismerték, még kegyetlenebbül támadták, szúrták és vágták.[6] Végül 17 sebből vérezve feküdt a földön.[6] Legyőzői még ekkor sem ismertek kegyelmet, hanem lovagiatlan módon a ruháitól is megfosztották.[6]
A pedig Habsburgok azonnal megszerezték a hódított területeit, fia, Vencel csak a cseh koronát tudta megtartani.
[szerkesztés] Családfa
| I. Ottokár * 1158 † 1230. XII. 15. |
Árpád-házi Konstancia * 1180. II. 17. † 1240. XII. 4. |
Fülöp német király * 1177. VIII.-a † 1208. VI. 21. |
Irena Angelovna * 1181 † 1208. VIII. 27. |
||||||||||
| I. Vencel * 1205 k. † 1253. IX. 23. |
Hohenstauf Kunhuta * 1200 k. † 1248. IX. 13. |
||||||||||||
| 1 Babenberg Margit * 1204 † 1266. X. 29. OO 1253 |
2 Kunigunda * 1245. VI. 12. † 1285. IX. 4. OO 1261 |
II. Ottokár * 1232 ősze † 1278. VIII. 26. |
3 szeretők |
||||||
| 2 | 2 | 2 | 3 | 3 | |||||
| Kunhuta * 1265. I.-a † 1321. XI. 27. |
Ágnes (2) * 1269. IX. 5. † 1296. V. 17. |
II. Vencel * 1271. IX. 27. † 1305. VI. 21. |
Miklós * 1255 k. † 1318. VII. 25. |
Ágnes (1) † 1260 |
|||||
| 3 | 3 | 3 | |||||||
| Erzsébet † 1260 |
leány | János † 1296. VIII. 26. |
|||||||
[szerkesztés] Megjegyzések
- ↑ Halálát a Notæ Altahenses rögzíti: "Otakarus rex Boemie" [meghalt csatában] "1278 VII Kal Sep" (Notæ Altahenses 1278, MGH SS XVII, p. 422.) [FMG]
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Bohemia. Otakar Přemysl II 1253-1278 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. december 15.)
- ↑ Mint személynév, nem pedig a dinasztia neve.
- ↑ The Premyslids (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ^ a b c d e f g h i Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963 9075 12 4 , 526. oldal
- ^ a b c d e f g h Bokor József (szerk.). Ottokár, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
- ^ a b c d e f A morvamezei ütközet - 1278. augusztus 26. (magyar nyelven). Honvédelem.hu. (Hozzáférés: 2011. november 9.)
[szerkesztés] Lásd még
| Előző uralkodó: I. Vencel |
|
Következő uralkodó: II. Vencel |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
