Habsburg–Lotaringiai Rudolf olmützi hercegérsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Habsburg–Lotaringiai Rudolf olmützi hercegérsek
Rudolf-habsburg-olmuetz.jpg
Született 1788. január 8.
Firenze
Elhunyt 1831. július 24. (43 évesen)
Baden
Szülei Mária Ludovika magyar királyné
II. Lipót magyar király
Foglalkozása császári herceg, főherceg, királyi herceg, bíboros, hercegérsek, zeneszerző

Habsburg–Lotaringiai Rudolf János József főherceg (Erzherzog Rudolf Johann Baptist Joseph Rainer von Österreich) (* Firenze, 1788. január 8. – † Baden, Alsó-Ausztria, 1831. július 24.), német-római császári herceg, osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, II. Lipót császár fia, József nádor öccse, bíboros, Olmütz hercegérseke, Beethoven tanítványa és támogatója, zeneszerző.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf főherceg 1788. január 8-án született Firenzében, a Toszkánai Nagyhercegség fővárosában, a Poggio Imperiale kastélyban. Édesapja a Habsburg–Lotaringiai-házból való Lipót toszkánai nagyherceg (1747–1792), a későbbi II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király, édesanyja a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnő (María Luisa de España, 1745–1792), később német-római császárné volt. Rudolf főherceg volt az uralkodópár tizenhatodik, legkisebb gyermeke. A felnőtt kort megérő testvérek:

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf főherceg mindössze két éves volt, amikor 1790-ben apja megörökölte a császári trónt, és családjával együtt Bécsbe költözött. Négyéves volt, amikor 1792-ben mindkét szülőjét elveszítette, három hónapon belül. Rudolf elsőszülött bátyja, a 24 éves Ferenc lett az uralkodó (II. Ferenc néven német-római, 1804-től I. Ferenc néven osztrák császár).

1805-ben egyházi pályára lépett. 1819-ben Olmütz hercegérseke (Fürsterzbischof) lett, 1820-ban a pápa bíborosi rangra emelte.

A művészetpártoló Rudolf hercegérsek maga is maga is zongorázott, és komponált. 1803-1804 körül Bécsben megismerkedett Beethovennel, akitől zongoraleckéket vett és zeneszerzési ismereteket tanult. Ő volt Beethoven legmagasabb rangú tanítványa. Jó barátságba kerültek, Rudolf rendszeresen támogatta a mestert, évi 1500 tallérnyi kegydíjat folyósított számára, hogy Beethoven Bécsben marasztalja. Rudolfon kívül Kinsky és Lobkowitz hercegek is pénzjuttatással támogatták Beethovent, hárman összesen évi 4000 tallérral (1809). (Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy a napóleoni háborúk miatt jelentősen leromlott osztrák pénzügyi helyzetben a honorárium kezdeti komoly értéke néhány év alatt a harmadára csökkent, és nem is mindig érkezett meg pontosan). A mester és a főúri tanítvány kapcsolata 1824-ig tartott, Beethoven elhatalmasodó süketsége ekkor már lehetetlenné tette az aktív együtt-zenélést.

Rudolf hercegérseknek, a magas rangú barátnak és mecénásnak Beethoven számos zeneművét ajánlotta (szám szerint 14-et), többet, mint bárki másnak. Ilyen zeneművei, pl.:

  • a 4. zongoraverseny (Opus 58),
  • az 5. zongoraverseny (Opus 73),
  • a 26. zongoraszonáta (’’Les adieux’’, Opus 81)
  • a 10. hegedűszonáta (Opus 96),
  • a 7. zongorahármas (’’Főherceg-Trió’’, Opus 97),
  • a 29. B-dúr zongoraszonáta (Opus 106),
  • a 32. C-moll zongoraszonáta (Opus 111),
  • a ’’Nagy Fúga’’ (Opus 133), és annak zongora-átirata (Opus 134) és
  • a ’’Missa Solemnis, (Opus 123), amelyet Beethoven Rudolf főhercegnek az olmützi érseki tisztségbe való beiktatási ünnepségére írt, 1818-1820 között (bár a mű végső, teljes formájában csak 1823-re készült el, és 1824-ben mutatták be Bécsben és Szentpétervárott).
Rudolf szíve az olmützi Szent Vencel székesegyházban

Rudolf főherceg 43 éves korában, 1831. július 24-én hunyt el a Bécs melletti Badenben. A Habsburg-család temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el. Szív-urnáját Olmützben, a Szent Vencel Székesegyházba vitték. Beethoven leveleit, amelyeket Rudolfnak írt, ma a bécsi Zenebarátok Társasága (Gesellschaft der Musikfreunde) gyűjteménye őrzi.

Zeneművei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 963-9193-87-9
  • Constantin von Wurzbach (szerk): Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, Bécs, 1860.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg–Lotaringiai Rudolf olmützi hercegérsek témájú médiaállományokat.