I. Vencel cseh király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Vencel
PecetprinceVaclavaI.jpg

Csehország királya
Uralkodási ideje
12301253. szeptember 23.
Koronázása 1228. február 6.[1]
Elődje I. Ottokár
Utódja II. Ottokár
Életrajzi adatok
Született 1205
Prága
Elhunyt 1253. szeptember 23. (48 évesen)
Králův Dvůr
Édesapja I. Ottokár
Édesanyja Konstancia cseh királyné

I. Vencel (csehül Václav I. Jednooký), (1205[2]1253. szeptember 22.[3]/23.[2][a 1]) Csehország királya 1230-tól haláláig; uralkodása idején befolyása alá vonta Ausztriát, miközben támogatta a német telepesek és kézművesek bevándorlását annak érdekében, hogy segítsék erős, virágzó és kulturálisan is gyarapodó országgá fejleszteni Csehországot.[4]

Felmenői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vencel I. Ottokár cseh király és Konstancia Árpád-házi hercegnő fia volt. Anyai nagyszülei III. Béla magyar király és Châtillon Anna magyar királyné voltak. Egyik testvére Prágai Ágnes volt, akit később, 1989-ben II. János Pál pápa szentté avatott.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1228. február 6-án apja maga mellé választotta társuralkodónak, majd apja halála után, 1230-ban átvette a Királyság teljes irányítását. Uralkodása kezdetén a II. Frigyes osztrák herceg irányából érkező fenyegetéssel volt elfoglalva. Vencel a helyzet megoldására II. Frigyes német-római császár segítségét kérte. 1236-ban Frigyes császár elűzte a herceget és császári kormányzást vezetett be az Osztrák Hercegség és Stájerország területére. Vencelnek azonban ez a megoldás nem tetszett, mivel területeket szeretett volna szerezni Ausztriából. Emiatt szövetkezett korábbi ellenségével, Frigyes herceggel. Frigyes császárt sikerült legyőzniük, Vencel pedig Frigyes hercegtől megkapta a hercegség Dunától északra levő részét, a szövetség fenntartásáért cserébe. Nemsokára kettejük szövetségéhez csatlakozott II. Ottó bajor herceg is.

Vencel ábrázolása a Gelnhausenův kódexből

1241-ben Csehországot megtámadták a tatárok, de Vencel serege sikeresen visszaverte a Batu kán és Szübőtej vezette tatár sereget. A legnicai csatát követően azonban a mongolok nagyobb sereggel indultak meg Csehország ellen. A mintegy 20 000 főnyi sereget Baidár, Kadán és Orda kánok vezették. A cseh lovasság azonban sikeresen megállította mongol előretörést. Vencel Morvaországot azonban nem tudta megvédeni, így azt – Magyarország lerohanása előtt – végigrabolták a tatárok.[4] Végül aztán 1242-ben a mongol sereg Ögödej nagykán halálhírére hazavonult.

1246-ban Frigyes herceg a IV. Béla magyar király ellen vívott Lajta-menti csatában életét vesztette. Mivel nem volt gyermeke, benne kihalt a Babenberg-ház és az Osztrák Hercegségért harcok kezdődtek. II. Frigyes császár teljesen az uralma alá szerette volna hajtani a hercegséget, de az osztrák nemesek elfogadták a Babenberg-ház nőági öröklődését, így Ausztriai Gertrúdot tekintették a törvényes örökösnek. Vencel megállapodott vele, hogy feleségül megy a legidősebb fiához, Ulászlóhoz. Ulászlót megválasztották hercegnek, de nem sokkal ezután meghalt és Gertrúd halála után a hercegséget VI. Hermann badeni őrgrófnak ajánlotta fel.

Vencel ellen 1248-ban összeesküvés szerveződött a nemesek körében, melynek élére saját fia, Ottokár állt.[3] Vencel kénytelen volt hazájából elmenekülni[3], de már 1249-ben sikerült visszatérnie.[3] A szervezkedést leleplezte, fiát pedig börtönbe záratta. 1250-ben azonban, amikor Frigyes császár és Hermann őrgróf elhaláloztak, szabadon bocsátotta fiát, kinevezte morva őrgrófnak és 1252-ben összeházasította Gertrúd testvérével, Ausztriai Margittal, ezzel megszerezve fia számára az osztrák hercegséget.

Vencel egy évvel később 1253. szeptember 23-án meghalt. A cseh trónon fia követte, II. Ottokár néven.

A király nagy barátja volt a németeknek, és bőkezű pártolója a minnesängereknek[3]; a neki tulajdonított szerelmi dal azonban nem tőle való.[3] Uralkodása idején Csehország virágzott: a városok száma és szerepe megnőtt, s amiként a német kereskedők és telepsek nagyban hozzájárultak az ország gazdagodásához, úgy a német kultúra befolyása fellendítette a művészeteket, főképpen az irodalmat és az építészetet.[4]

Vencel sírja a prágai Szent Ágnes-kolostorban. Felirat: VENCESLAUS I. REX BOHEMORUM IV. 1205-1253

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Ulászló
* 1117
† 1174. I. 18.
Thüringiai Judit
* 1135
† 1174 után
III. Béla magyar király
* 1148
† 1196. IV. 23.
Châtillon Anna
* 1154
† 1184
         
     
  I. Ottokár
* 1158
† 1230. XII. 15.
Árpád-házi Konstancia
* 1180. II. 27.
† 1240. XII. 4.
     
   
I. Vencel
* 1205 k.
† 1253. IX. 23.

Hohenstauf Kunhuta
* 1200 k.
† 1248. IX. 13.
OO  1224
                   
                   
Ulászló
* 1227
† 1247. I. 3.
 
II. Ottokár
* 1232 ősze
† 1278. VIII. 26.
 
Bozena
* 1230
† 1290. V. 27.
 
Ágnes
* 1227 után
† 1268. X. 10.
 
leány
† 1248 előtt
 

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Canonicorum Pragensium Continuationes Cosmæ rögzítette halála napját: X Kal Oct 1253 – rex Wenceslaus (Canonicorum Pragensium Continuationes Cosmæ, Annalium Pragensium Pars I, 1253, MGH SS IX, p. 175.) [FMG]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bohemia. Wenzel I 1230-1253 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. december 15.)
  2. ^ a b The Premyslids (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. ^ a b c d e f Bokor József (szerk.). Vencel, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 
  4. ^ a b c szerk.: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János: Uralkodók és dinasztiák – kivonat az Encyclopædia Britannicából. Magyar Világ Kiadó. ISBN 963 9075 12 4  , 668. oldal

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wenceslaus I of Bohemia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Ottokár
Csehország uralkodója
12301253
A cseh címer
Következő uralkodó:
II. Ottokár