I. Albert német király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Albert
Albrecht spyr.jpg

Osztrák herceg
Uralkodási ideje
1282 – 1298
Elődje I. Rudolf
Utódja III. Frigyes, I. Lipót
Német király
Uralkodási ideje
1298. június 23.[1] – 1308. május 1.
újraválasztva 1298. július 27-én[1]
Koronázása
1298. augusztus 24.[1]
Elődje Adolf
Utódja VII. Henrik
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg-ház
Született 1255. júliusa
Rheinfelden
Elhunyt 1308. május 1. (52 évesen)
Königsfelden Apátság
Nyughelye Speyeri dóm[2]
Házastársa Görzi Erzsébet

I. Albert vagy Ausztriai Albert (németül Albrecht I.), (Rheinfelden, Svájc, 1255. júliusa[1][3]Königsfelden, 1308. május 1.[1][3]) német király 1298-tól és ugyancsak I. Albert néven osztrák herceg 1282-től.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Rudolf német király és Hohenbergi Gertrúd fiaként született 1255-ben. Az ifjú Habsburg örökös megkapta apjától az osztrák herceg és a Stájerország hercege címeket, bátyjával, II. Rudolffal együtt 1282-ben. 1283-ban egyedülálló kormányzatot kapott apjától és így szembetűnő sikereket ért el.

Ám Rudolf nem tudta biztosítani a német királyi trónt fia számára, így 1291-es halálakor a választófejedelmek félve Albert kiteljesedő hatalmától Nassau-Weilburg-i Adolfot választották meg királynak. A sváb alattvalók lázadása arra kényszerítette Albertet, hogy elismerje riválisa korlátlan hatalmát és megelégedjen a Habsburg területek kormányzásával.

Megválasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdeti kudarcok ellenére Albert nem adta fel a reményt hogy megszerezze a királyi trónt és 1298-ban elérte, hogy az Adolffal elégedetlen választófejedelmek 1298 júniusában megválasztották őt.[4] Adolf és Albert seregei a gölheimi csatában találkoztak Worms közelében, ahol maga Adolf is elesett. Győzelme után lemondott a királyi címről[4], majd hogy megerősítse a hatalmát, újra megválasztatta magát Frankfurtban 1298. július 27-én. Végül augusztus 24-én megkoronáztatta magát Aachenben. Még ugyanez év novemberében a nürnbergi birodalmi gyűlésen hercegségeit fiainak adományozta.[4]

Holland Grófsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megválasztását követően kapcsolata a fejedelmekkel gyorsan hűvössé vált.[4] Amikor Holland grófi háza 1299-ben kihalt, és Albert mint megürült birodalmi hűbérnek az elfoglalására indult, semmi támogatást nem kapott tőlük.[4] Kísérlete így nem csoda, hogy kudarcot vallott.

Franciaországhoz való viszonya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert mindig kereste az alkalmat hogy fontos szerepet tölthessen be az európai politikában. Elsőként látszólag közvetítő szerepet töltött be Franciaország és Burgundia vitájában, de VIII. Bonifác pápa elutasította, hogy engedélyezze a változó eljárásmódot. 1299-ben megállapodást kötött IV. Fülöp francia királlyal, melynek értelmében Rudolf, Albert fia elvette Blanche-t, Fülöp leányát.

1300-ban a Fülöp iránti békülékeny politikája miatt vele elégedetlen rajnai választók szövetséget kötöttek a megbuktatására.[4] A hamarosan kirobbanó háborúban (13011302) Albert a rajnai vámok eltörlésével maga mellé tudta állítani a városokat, így győzelmet aratott.[4]

A pápaság kérdése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapjához hasonlóan tárgyalásokat folytatott az őt korábban még elismerni sem hajlandó VIII. Bonifáccal, aki 1302-ben az "Unam sanctam" kezdetű bullájában még a néhai VII. Gergelynél is keményebb megfogalmazását adta a Szentszék világi törekvéseinek.[4] Albert 1303-ban megbízottai révén letette előtte a hűbéreskü[5], ám a pápának még ugyanebben az évben bekövetkező halála keresztülhúzta számításait.[4]

Magyarország, Csehország, Lengyelország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pedig az Árpád-ház 1301-es kihalását követően éppen Bonifác kérésére pártolta a nápolyi Károly Róbert magyar trónigényét.[4] Ezzel összefüggésben ugyanakkor sógora, II. Vencel cseh király magyarországi politikáját nem támogathatta, holott korábban annak Lengyelország felé irányuló terjeszkedését nem gátolta meg.[4] A megszerzendő lengyel területet 1300-ban még hűbérként is neki adományozta.[4]

1306-ban Vencel fiának, III. Vencelnek halálával kihalt a Přemysl-ház.[4] Albert ekkor bevonult Csehországba, és sikerült elérnie, hogy elsőszülött fiát, Rudolfot emeljék a trónra, aki a következő évben már meg is halt.[4]

Belső háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert megújította az igényt amit még elődje, Adolf, támasztott Türingia és Meissen irányába – utóbbit 1300-ban megüresedett hűbérré nyilvánította.[4] 1307-ben azonban vereséget szenvedett I. Frigyes őrgróftól Luckánál.[4]

Mivel Vencel a cseh mellett a magyar trónt is birtokolta, Albert arra is igényt tartott jogos örökségként.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf halála után hatalma meggyengült Kelet-Európában. A Rajna feletti befolyásra tett kísérletei során szembe került a helyi püspökkel és a rajnai palotagróffal, de a városok őt támogatták, így végül felőrölte ellenfelei ellenállását.

Végül családi birtokaira vonult vissza, hogy csapatokat szerezzen a Rudolf halála miatt tervezett cseh hadjáratra.[4] Útközben unokaöccse az osztrák–stájer hercegségekről a rheinfeldeni szerződésben lemondó II. Rudolf fia, a magát kisemmizve érző Parricida János 1308. május 1-jén, Windischben (Svájcban) meggyilkolta.[4]

Értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Albert

Bár kemény és erőskezű uralkodó volt, az igazságot mindig szem előtt tartotta, ha az nem ütközött a saját céljaival. Bátorította a városokat a tartományurak elleni lázadás tervének megvalósításában, hogy aztán dekrétumokban kötelezze le az urakat. A jobbágyok pártfogóra találtak ebben az egyszerű és igazságos uralkodóban, aki még a megvetett és üldözött zsidókat is megvédte. Azonban a svájci kantonokban mégis kegyetlen elnyomóként vált ismerté, ahol a 16. században legendák születtek a zsarnok kegyetlenségéről.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert 1274. december 20-án[3] vette feleségül Görzi Erzsébetet[3] (12631313. október 28.), II. Menyhért karintiai herceg leányát Bécsben, aki a korai Babenberg őrgrófok leszármazottja volt, de a hercegeké nem. Egyik fiukat Ausztria védőszentje után Lipótnak keresztelték. Az igazat megvallva Erzsébetet több szál fűzte a császári trónhoz mint Albertet. Ugyanis az asszony leszármazottja volt, IV. Henrik német-római császárnak és unokahúga Bajorország grófjának, Ausztria legfontosabb szomszédjának.

  1. Anna[3] (1280 k., Bécs – 1327. március 19., Wrocław), megházasodott: 1) Grazban kb. 1295-ben Hermann brandenburgi őrgróffal; 2) Wrocławban 1310-ben VI. Henrik boroszlói herceggel.
  2. Ágnes[3] (1281. május 18.1364. június 10., Königsfelden), Bécsben házasodott össze III. András magyar királlyal 1296. február 13-án.
  3. III. Rudolf[3] cseh király (kb. 12821307. július 4., Horažďovice). Megházasodott de gyermek nélkül halt meg.
  4. Erzsébet[3] (1285 k. – 1353. május 19.), 1304-ben ment hozzá IV. Frigyes lotaringiai herceghez.
  5. III. Frigyes[3], német király (12891330. január 13., Gutenstein), felesége Izabella aragón infánsnő, 3 gyermek
  6. I. Lipót[3] (1290. augusztus 4.1326. február 28., Strassburg). Megházasodott, de gyermek nélkül halt meg.
  7. Katalin[3] (1295. októbere1323. január 18., Nápoly), 1316-ban ment hozzá Károly calabriai herceghez.
  8. II. Albert[3] (1298. december 12., Bécs1358. július 20., Bécs).
  9. Henrik[3] (12991327. február 3., Bruck an der Mur). Megházasodott de gyermek nélkül halt meg.
  10. Meinhard[3], fiatalon halt meg 1300-ban.
  11. Ottó[3] (1301. július 23., Bécs – 1339. február 26., Bécs). Megházasodott, de gyermek nélkül halt meg.
  12. Jutta (13021329. márciusa), Badenben ment hozzá VI. Lajos öttingeni herceghez 1319. március 26-án.

Ezenkívül a német wikipédia megfelelő oldala szerint (Albrecht I.) 9 másik gyermek azonnal meghalt a születés után. Tulln an der Donauban temették el őket.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 9639025666   101. oldal
  2. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Habsburg 2 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Weiszhár, 102. oldal
  5. Bonifác elfogadta őt német királynak és jövendőbeli német-római császárnak, Albert pedig beleegyezett, hogy a pápa egyedüli joga a császári korona adományozása, és egyik fia sem lehet német király az előbbi beleegyezése nélkül.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Albert német király témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
Adolf
Német király
12981308
Német-római császár

A német-római császári korona
Következő uralkodó:
VII. Henrik
Előző uralkodó:
I. Rudolf
Ausztria hercege
12821298
Austria coat of arms official.svg
Következő uralkodó:
III. Rudolf, III. Frigyes
és I. Lipót
Előző uralkodó:
I. Frigyes
Meissen őrgrófja
12981307
Blason Nord-Pas-De-Calais.svg
Következő uralkodó:
I. Frigyes