(III.) Frigyes német király
| III. Frigyes | |
 |
|
|
|
|
| Osztrák herceg | |
| Uralkodási ideje 1298 – 1330 |
|
| Elődje | I. Albert |
| Utódja | II. Albert, Ottó |
| Német király | |
| Uralkodási ideje 1314. október 19.[1] – 1330. január 13. |
|
| Koronázása | 1314. november 25.[1] |
| Elődje | VII. Henrik |
| Utódja | IV. Lajos |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Habsburg-ház |
| Született | 1289 Bécs[1] |
| Elhunyt | 1330. január 13. (41 évesen) Gutensteini Kastély |
III. Frigyes vagy Szép Frigyes (németül Friedrich der Schöne), (1289[2] – 1330. január 13.[1]) német király 1314-től és ugyancsak III. Frigyes néven osztrák herceg 1308-tól haláláig. Családja révén említik még I. Habsburg Frigyes néven is. Német királyként az ellenkirályok között tartják számon, ezért a sorszámozása csak feltételes.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Ifjúkora [szerkesztés]
Frigyes I. Albert német király és Karintiai Erzsébet fiaként látta meg a napvilágot. Bátyja, Rudolf halála és az édesapja elleni 1308-as merénylet után ő lett Ausztria hercege.
Eredetileg baráti viszonyt tartott fenn unokatestvérével Bajor Lajossal, de kapcsolatuk elmérgesedett, amikor Frigyest bízták meg Alsó-Bajorország kormányzásával. 1313. november 9-én Lajos legyőzte unokatestvérét a gamelsdorfi csatában és lemondásra kényszerítette.
Királlyá választása [szerkesztés]
VII. Henrik német-római császár halála után Frigyes is indult a császári címért. Frigyest a rajnai palotagróf, a szász–wittenbergi herceg és a kölni érsek választotta meg Sachsenhausenben.[1] Ez utóbbi koronázta meg vetélytársával, Bajor Lajossal egy napon – a hagyományos koronázóváros, Aachen elzárkózása miatt – Bonnban.[1] A helyzetet eleinte csak bonyolította a pápa trón betöltetlensége (1316 – 1318) is, így kettejük között csak a fegyverek dönthettek.[1]
Polgárháború Németországban [szerkesztés]
Frigyes harcias öccse, I. Lipót osztrák herceg ugyan 1315-ben végigdúlta Bajorországot, de a bátyját el nem ismerő svájciaktól még ugyanebben az évben Morgartennél vereséget szenvedett – ami meggyengítette a Habsburgok helyzetét az alpesi országban.[1] Jó lehetőséget kínált volna az előrelépésre a szövetkezés a Lajost támogató János cseh király ellenzékével (1317), ám megfelelő támogatás híján a felkelés nem vezetett sikerre.[3] Ugyancsak kudarcba fulladt 1318-ban Speyer, majd Strassburg ostroma.[4] 1320-ban Lipót ismét megpróbálkozott Speyer bevételével, de a város felmentésére siető Lajos elől visszavonult.[4] Az időközben 1316-ban megválasztott új pápa, XXII. János sem könnyítette meg a harcoló felek helyzetét.[4] Minden diplomáciai ötlet és pénzügyi támogatás hiábavalónak bizonyult, a pápa nem volt hajlandó sem Frigyes, sem Lajos megválasztását szentesíteni.[4]
A két király közti küzdelmet végül a (valójában ampfingi) mühldorfi csata döntötte el (1322. szeptember 28.).[4] Itt a magyar csapatok által is segített Frigyest vereség érte, másik fivérével, Henrikkel együtt fogságba esett: két és fél évet töltött rabként a felső-pfalzi Trausnitz várában (Rajnai Palotagrófság északi részén).[4] Továbbá 1300 osztrák és salzburgi nemese sem kerülte ki a fogságot.
Eközben Lipót 1324-ben még IV. Károly francia királlyal is hajlandó volt tárgyalásokba bocsátkozni annak császárrá választásáról és a maga birodalmi helytartóvá emeléséről.[4]
Közös uralkodása Bajor Lajossal [szerkesztés]
Frigyes végül már hajlott volna a lemondásra.[4] Lajos elengedte, hogy ehhez testvérei beleegyezését is megszerezhesse, de mivel Lipót ezt megtagadta, Frigyes visszatért a fogságba.[4] A megegyezés ennek dacára sikerült, sőt Lajos az 1325-ben Münchenben megkötött titkos szerződés értelmében táruralkodóként is elismerte.[4]
Mivel a pápa ellenezte a császári cím ilyen megosztását, a két „társcsászár” 1326 januárjában Ulmban kiadott egy dekrétumot, amelynek értelmében Frigyes német király lett, Lajos pedig Itália uraként megtartotta a német-római császár címét.
A szembenállás kettejük között később újra kezdődött, ám Frigyes – legfőbb támogatójának, Lipótnak 1326-ban bekövetkezett halála után – egyre jobban háttérbe szorult Lajos mögött.[4] Azzal, hogy visszavonult, lényegében lemondott a további politikai szereplésről.[4] Frigyes támogatta a Károly Róbert magyar király ellen pártot ütő Kőszegi-családot, ezért a magyar uralkodó Frigyes ellen lázadó öccsét, a családi tartományok megosztását kívánó Ottót segítette.[4] Az egyesült cseh–magyar támadással szemben az osztrák hercegek tehetetlenek voltak.[4] Az 1328-ban megkötött brucki békében Frigyes és fivérei kénytelenek voltak visszaadni a birtokukban lévő nyugat-magyarországi területeket, amire egyébként már korábban többször – így például a mühldorfi segélyért cserébe – ígéretet tettek.[4]
Frigyes másfél évvel ezután, 1330 januárjában halt meg[4] a Bécsi erdőben álló gutensteini várban. Mauerbachban temették el az általa alapított monostorban. 1783-ban maradványait átszállították a bécsi Szent István-dómba.
Gyermekei [szerkesztés]
- Frigyes 1315. május 11-én[2] kötötte meg házasságát Ravensburgban[2] Aragóniai Izabellával (1296 – 1330. július 12.). Frigyükből 3 gyermek született:
- Frigyes (1)[2] (1316 – 1322)
- Erzsébet[2] (1317 – 1336. október 23.)
- Anna[2] (1318 – 1343. december 14.) ∞ 1) II. Henrik alsó-bajor herceg 2) János Henrik görzi gróf
- Ezenkívül Frigyesnek született még 3 törvénytelen gyermeke is:
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok, Mæcenas, Budapest, 1998, ISBN 963-9025-66-6, 105. oldal
- ^ a b c d e f g h i Habsburg 2 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ Weiszhár, 105–106. oldal
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Weiszhár, 106. oldal
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Albert |
|
Következő uralkodó: II. Albert és Ottó |
.svg){kind=small}
