(III.) Frigyes német király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Frigyes
Friedrich der Schöne.jpg
19. századi portré

Osztrák herceg
Uralkodási ideje
1298 – 1330
Elődje I. Albert
Utódja II. Albert, Ottó
Német király
Uralkodási ideje
1314. október 19.[1] – 1330. január 13.
Koronázása
1314. november 25.[1]
Elődje VII. Henrik
Utódja IV. Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg-ház
Született
1289
Bécs[1]
Elhunyt
1330. január 13. (41 évesen)
Gutensteini Kastély
Házastársa Aragóniai Izabella német királyné
Édesapja I. Albert német király
Édesanyja Görzi Erzsébet német királyné

III. Frigyes vagy Szép Frigyes (németül Friedrich der Schöne), (1289[2]1330. január 13.[1]) német király 1314-től és ugyancsak III. Frigyes néven osztrák herceg 1308-tól haláláig. Családja révén említik még I. Habsburg Frigyes néven is. Német királyként az ellenkirályok között tartják számon, ezért a sorszámozása csak feltételes.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frigyes I. Albert német király és Karintiai Erzsébet fiaként látta meg a napvilágot. Bátyja, Rudolf halála és az édesapja elleni 1308-as merénylet után ő lett Ausztria hercege.

Eredetileg baráti viszonyt tartott fenn unokatestvérével Bajor Lajossal, de kapcsolatuk elmérgesedett, amikor Frigyest bízták meg Alsó-Bajorország kormányzásával. 1313. november 9-én Lajos legyőzte unokatestvérét a gamelsdorfi csatában és lemondásra kényszerítette.

Királlyá választása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VII. Henrik német-római császár halála után Frigyes is indult a császári címért. Frigyest a rajnai palotagróf, a szász–wittenbergi herceg és a kölni érsek választotta meg Sachsenhausenben.[1] Ez utóbbi koronázta meg vetélytársával, Bajor Lajossal egy napon – a hagyományos koronázóváros, Aachen elzárkózása miatt – Bonnban.[1] A helyzetet eleinte csak bonyolította a pápa trón betöltetlensége (13161318) is, így kettejük között csak a fegyverek dönthettek.[1]

Polgárháború Németországban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frigyes harcias öccse, I. Lipót osztrák herceg ugyan 1315-ben végigdúlta Bajorországot, de a bátyját el nem ismerő svájciaktól még ugyanebben az évben Morgartennél vereséget szenvedett – ami meggyengítette a Habsburgok helyzetét az alpesi országban.[1] Jó lehetőséget kínált volna az előrelépésre a szövetkezés a Lajost támogató János cseh király ellenzékével (1317), ám megfelelő támogatás híján a felkelés nem vezetett sikerre.[3] Ugyancsak kudarcba fulladt 1318-ban Speyer, majd Strassburg ostroma.[4] 1320-ban Lipót ismét megpróbálkozott Speyer bevételével, de a város felmentésére siető Lajos elől visszavonult.[4] Az időközben 1316-ban megválasztott új pápa, XXII. János sem könnyítette meg a harcoló felek helyzetét.[4] Minden diplomáciai ötlet és pénzügyi támogatás hiábavalónak bizonyult, a pápa nem volt hajlandó sem Frigyes, sem Lajos megválasztását szentesíteni.[4]

A két király közti küzdelmet végül a (valójában ampfingi) mühldorfi csata döntötte el (1322. szeptember 28.).[4] Itt a magyar csapatok által is segített Frigyest vereség érte, másik fivérével, Henrikkel együtt fogságba esett: két és fél évet töltött rabként a felső-pfalzi Trausnitz várában (Rajnai Palotagrófság északi részén).[4] Továbbá 1300 osztrák és salzburgi nemese sem kerülte ki a fogságot.

Eközben Lipót 1324-ben még IV. Károly francia királlyal is hajlandó volt tárgyalásokba bocsátkozni annak császárrá választásáról és a maga birodalmi helytartóvá emeléséről.[4]

Közös uralkodása Bajor Lajossal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szép Frigyes (az ambrasi képgyüjteményből)

Frigyes végül már hajlott volna a lemondásra.[4] Lajos elengedte, hogy ehhez testvérei beleegyezését is megszerezhesse, de mivel Lipót ezt megtagadta, Frigyes visszatért a fogságba.[4] A megegyezés ennek dacára sikerült, sőt Lajos az 1325-ben Münchenben megkötött titkos szerződés értelmében táruralkodóként is elismerte.[4]

Mivel a pápa ellenezte a császári cím ilyen megosztását, a két „társcsászár” 1326 januárjában Ulmban kiadott egy dekrétumot, amelynek értelmében Frigyes német király lett, Lajos pedig Itália uraként megtartotta a német-római császár címét.

A szembenállás kettejük között később újra kezdődött, ám Frigyes – legfőbb támogatójának, Lipótnak 1326-ban bekövetkezett halála után – egyre jobban háttérbe szorult Lajos mögött.[4] Azzal, hogy visszavonult, lényegében lemondott a további politikai szereplésről.[4] Frigyes támogatta a Károly Róbert magyar király ellen pártot ütő Kőszegi családot, ezért a magyar uralkodó Frigyes ellen lázadó öccsét, a családi tartományok megosztását kívánó Ottót segítette.[4] Az egyesült cseh–magyar támadással szemben az osztrák hercegek tehetetlenek voltak.[4] Az 1328-ban megkötött brucki békében Frigyes és fivérei kénytelenek voltak visszaadni a birtokukban lévő nyugat-magyarországi területeket, amire egyébként már korábban többször – így például a mühldorfi segélyért cserébe – ígéretet tettek.[4]

Frigyes másfél évvel ezután, 1330 januárjában halt meg[4] a Bécsi erdőben álló gutensteini várban. Mauerbachban temették el az általa alapított monostorban. 1783-ban maradványait átszállították a bécsi Szent István-dómba.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ezenkívül Frigyesnek született még 3 törvénytelen gyermeke is:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 9639025666   105. oldal
  2. ^ a b c d e f g h i Habsburg 2 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. Weiszhár, 105–106. oldal
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Weiszhár, 106. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Albert
Ausztria hercege
12981330
Austria coat of arms official.svg
Következő uralkodó:
II. Albert és Ottó
Előző uralkodó:
VII. Henrik
Német király
13141330
Német-római császár

A német-római császári korona
Következő uralkodó:
IV. Lajos