Habsburg–Toscanai Mária Terézia Franciska főhercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Habsburg–Toscanai Mária Terézia Franciska főhercegnő, szárd–piemonti királyné

Habsburg–Toscanai Mária Terézia Franciska Jozefa Johanna Benedikta főhercegnő (Maria Theresia Franziska Josefa Johanna Benedikte von Österreich-Toskana, olaszul Maria Teresa Francesca Giuseppa Giovanna Benedetta di Asburgo-Lorena di Toscana), (* Bécs, 1801. március 21.Firenze, 1855. január 12.), osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, toszkánai hercegnő, József nádor unokahúga, 1831–1849-ig Károly Albert király feleségeként szárd–piemonti királyné.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Great coat of arms of the Grand Duchy of Tuscany.svg

Mária Terézia Franciska főhercegnő édesapja III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg (Habsburg–Toscanai Ferdinánd József János osztrák főherceg, 1769–1824) volt, I. Ferenc osztrák császár öccse, II. Lipót német-római császár és a Bourbon-házból való Mária Ludovika császárné (1745–1792) fia, Mária Terézia császárné unokája.

Édesanyja Ferdinánd főherceg első felesége, a Bourbon-házból való Lujza Mária Amália nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1733–1802) volt, I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király és Mária Karolina Lujza osztrák főhercegnő leánya, Mária Terézia császárné unokája.

Hat testvérből hárman érték meg a felnőtt kort. E házasságból 6 gyermek született, hárman érték meg a felnőtt kort, Mária Terézia volt köztük a legfiatalabb. 1801-ben Bécsben született, amikor szülei a Bonaparte tábornok csapatai által megszállt Toszkánai Nagyhercegségből a Habsburg Birodalomba menekültek. A testvérek:

  1. Karolina Fernanda (Ferdinanda) Terézia (1793–1802), gyermekkorban meghalt.
  2. Ferenc Lipót főherceg (1794–1800), gyermekkorban meghalt.
  3. Lipót főherceg (1797–1870), II. Lipót néven Toszkána nagyhercege.
  4. Mária Lujza Jozefa Krisztina Róza főhercegnő (1799–1857).
  5. Mária Terézia Franciska főhercegnő (1801–1855), Károly Albert szárd–piemonti király felesége.
  6. Egy halva született gyermek (*/† 1802).

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária Terézia Franciska Bécsben született, ahová szülei 1799-ben menekültek, amikor a Toszkánai Nagyhercegséget francia csapatok foglalták el. Születése után egy évvel édesanyja, Lujza Mária hercegnő, utolsó (halott) gyermekének szülése során maga is meghalt. Apja, Ferdinánd főherceg ismét megnősült, ezúttal Mária Ferdinanda szász hercegnőt (1796–1865), az első házasságából való fiának, Lipótnak sógornőjét. Ez a házasság gyermektelen maradt.

Mária Terézia Franciska főhercegnő ifjúkorát Bécsben és Würzburgban töltötte. Apjának az 1801-es lunéville-i béke értelmében le kellett mondania Toszkána nagyhercegi címéről Napóleon javára, cserébe az 1802-es az újonnan kreált Salzburgi Hercegséget kapta meg. 1805-ben újabb csere következett, Ferdinánd főherceg a würzburgi nagyhercegséget kapta meg. A család Würzburgba költözött.

Napóleon bukása után, 1814-ben Ferdinánd és gyermekei visszatérhettek a bécsi kongresszus által helyreállított Toszkánai Nagyhercegségbe. 1815-ben Murat tábornagynak, Nápoly királyának támadása miatt ismét menekülniük kellett, de még ugyanabban az évben hazatérhettek.

Házasságai, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Armoiries Savoie-Carignan 1656.svg
Károly Albert szárd–piemonti király
Mária Terézia királyné a fiaival

1817. szeptember 30-án Mária Terézia Franciska főhercegnő feleségül ment másodfokú unokafivéréhez, a Savoyai-ház carignanói ágából való Károly Albert savoya–carignanói herceghez (1798–1849), Savoya–Carignanói Károly Emánuel herceg (1770–1800) és Mária Krisztina Albertina szász–kurlandi hercegnő (1779–1851) fiához.

Az esküvőt a firenzei dómban (azaz a Santa Maria del Fiore székesegyházban) tartották. A házasságot október 2-án a pápai nuncius is megáldotta. Három gyermekük született:

A családanya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1820 márciusában megszületett első fiuk, akinek az uralkodó neve után Viktor Emánuelnek kereszteltek. 1821-es zavargások nyomán I. Viktor Emánuel király lemondott a trónról öccse, Károly Félix javára. Az új király érkezéséig Mária Terézia Franciska férje, a liberálisabb szellemű Károly Albert carignanói herceg gyakorolta a régensi hatalmat, de intézkedéseit a visszatérő Károly Félix eltörölte, őt magát családjával együtt egy időre Toszkánába száműzte. A carignanói hercegné gyermekeivel a firenzei Villa di Poggio Imperiale kastélyban rendezkedtek be. 1822-ben megszületett második fia, Ferdinánd Albert Amadé herceg. Férje 1823-ban spanyolországi forradalom elleni hadjáratban járt. 1826-ban egy lányuk született, Mária Krisztina hercegnő, aki pár hónapos korában meghalt. Mária Terézia hercegnő teljesen gyermekei nevelésének szentelte magát.

1824 február 2-án a gyermektelen Károly Félix király bemutatta a népnek Károly Albert carignanói herceget, Mária Terézia férjét, mint a szárd–piemonti trón örökösét. korona várományosát. Mária Teréziát koronahercegnővé (Principessa Ereditaria) nevezték ki, visszatért Torinóba, majd Racconigibe (a piemonti Cuneo közelében).

Szárd–piemonti királyné[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Armoiries Sardaigne 1815.png

1831. április 27-én Károly Félix király elhunyt, vele kihalt a Savoyai-ház férfiága. A carignanói herceg és felesége, Károly Albert és Mária Terézia Franciska elfoglalták a szárd–piemonti trónt.

Az 1848-49-as függetlenségi háborúban elszenvedett vereségek után Károly Albert király lemondott a fia, Viktor Emánuel javára, Portugáliába vonult száműzetésbe, és még 1849-ben Portóban meghalt. Az özvegy Mária Terézia Franciska anyakirályné visszavonult a nyilvánosságtól. Mélyen katolikus és konzervatív személyiség volt, aki a háttérben komoly befolyással bírt fiára, II. Viktor Emánuel királyra. A szárd törvényhozásban (Legislazione Sabauda) latba vetette tekintélyét, hogy korlátozza Cavour grófnak a katolikus egyházi jogok megnyirbálására irányuló törekvéseit.

Mária Terézia özvegy anyakirályné

1851-ben hazatért szülőföldjére, Toszkánába, itt hunyt el 1855. január 12-én. Halála után egy héttel (január 20-án) elhunyt a menye, Mária Adelheid Franciska főhercegnő, a szárd–piemonti királyné (1822–1855), egy hónappal később (február 10-én) meghalt másodszülött fia, Ferdinánd Mária Albert herceg, Genova első hercege (1822–1855) is.

Az elhalt királyné testét ünnepélyes keretek között Torinóba vitték, és az ottani királyi temetkezőhelyre, a Superga Bazilika (Basilica di Superga) kriptájába temették, férje mellé.

Fia, II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király 1861-ban, a második itáliai függetlenségi háború után az egyesített Olasz Királyság első uralkodója lett.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mivel II. Viktor Emánuel szárd–piemonti királyból lett 1861-ben az Olasz Királyság első uralkodója, azaz az első olasz király, de ő maga úgy döntött, hogy II. Viktor Emánuel néven lép az Olasz Királyság trónjára. A köznyelvben és a történelmi munkákban (Olaszországban és világszerte is) ezt a címét használják: II. Viktor Emánuel olasz király.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brigitte Hamann: Die Habsburger, ein biographisches Lexikon, Verlag Carl Ueberreuter, Bécs, 1988.
  • Thea Leitner: Habsburgs vergessene Kinder (A Habsburgok elfeledett gyermekei), Piper, 1996, ISBN 3-492-21865-2
  • Hugh Montgomery-Massingberd (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa & Latin-Amerika, Burke's Peerage Ltd, London, 1977.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]