Habsburg–Lotaringiai Mária Henrietta belga királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Habsburg–Lotaringiai Mária Henrietta belga királyné
Maria Hendrika, koningin der Belgen.jpg
Született
1836. augusztus 23.
Pest
Elhunyt
1902. szeptember 19. (66 évesen)
Házastársa II. Lipót belga király
Gyermekei Stefánia belga királyi hercegnő
Szülei Mária Dorottya württembergi hercegnő
József nádor
Commons

Habsburg–Lotaringiai Mária Henrietta Anna főhercegnő (Erzherzogin Marie Henriette Anne von Österreich) (Pest, 1836. augusztus 23.Spa, Belgium, 1902. szeptember 19.) osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, József nádor legkisebb leánya, 1865-től II. Lipót belga király feleségeként Belgium királynéja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Kaisertum Österreich 1815 (Klein).png
Mária Henrietta, Belgium királynéja

Mária Henrietta főhercegnő a Habsburg–Lotaringiai-ház ún. magyar vagy nádori ágából származott.

Édesapja József nádor, azaz József Antal János osztrák főherceg (1776–1847) volt, aki 1796-tól haláláig a Magyar Királyság nádori méltóságát viselte. Édesanyja a nádor harmadik felesége, az evangélikus vallású Mária Dorottya württembergi hercegnő (1797–1855) vol. Öt gyermekük között Mária Henrietta volt a legfiatalabb:

Mária Henrietta hercegnő idősebb féltestvérei apjának második házasságából Hermina Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym-i hercegnővel (1797–1817):

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amíg apja, József nádor élt, Mária Henrietta hercegnő nővéreivel együtt Magyarországon, a budavári királyi palotában és a nádori birtokokon (Alcsúton) nevelkedett. Sokat sportolt, mindennél jobban szerette a lovaglást, a lovakat. Élénken érdeklődött a festészet és a zene iránt, maga is művelte ezeket a művészeteket. Operát is komponált „Wanda” címmel.

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Sachsen Coburg Gotha.png
Mária Henrietta és Lipót, mint brabanti hercegi pár

1853. augusztus 22-én Mária Henrietta főhercegnő feleségül ment a belga trónörököshöz, a Szász–Coburg–Gothai-házból való Lipót brabanti herceghez (1835–1909), I. Lipót belga király és Orléans-i Lujza Mária francia királyi hercegnő fiához, Lajos Fülöp francia király unokájához. Négy gyermekük született:

  • Lujza Mária hercegnő (1858-1924), aki Ferdinánd Fülöp szász-koburg-gothai herceghez (1844–1921) ment feleségül (1906-ban elváltak).
  • Lipót királyi herceg (1859–1869), fiatalon meghalt.
  • Stefánia hercegnő (1864–1945), akinek első férje Rudolf főherceg, osztrák–magyar trónörökös (1858–1889), második férje Lónyay Elemér magyar gróf (1863–1946) lett.
  • Klementina hercegnő (1872–1955), aki Bonaparte Napóleon Viktor Jeromos francia császári herceghez (1862–1926) ment feleségül.

Mária Henrietta házassága a kor uralkodó családjaiban szokásos dinasztikus érdekházasság volt, szerelem nélkül. A Habsburgok nehezen találtak saját magukhoz mérve is megfelelően magas rangú, római katolikus vallású uralkodócsaládot, akiknek országa a Birodalom aktuális politikai irányvonalába is beleillett. Mária Henrietta nem akart hozzámenni Lipóthoz, könnyes tiltakozásai ellenére családja erőteljes nyomás alá helyezte, végül beleegyezett bele az érdekházasságba, amely – ahogy vélni lehetett – első naptól fogva nagyon boldogtalan kapcsolat volt, mindenfajta közös érdeklődés, érzelmi kapcsolat nélkül.

I. Lipót király halála után, 1865. december 17-én férjét II. Lipót néven belga királlyá koronázták. A brabanti hercegnéből Mária Henrietta királyné (franciául Reine Marie-Henriette, hollandul Koningin Maria Hendrika) lett.

Férje trónra lépésekor három gyermekük volt. A koronázás után Mária Henrietta még hidegebb és elutasítóbbá vált férjével szemben. Gyermekeit kemény fegyelemben neveltette, talán mert a királyné úgy érezte, a szigorúan nevelt gyermekek majd könnyebben küzdik le az élet nehézségeit. Egyetlen érdeklődése és szenvedélye a lovaglás maradt, kiváló magyar lovakat tartott.

Amikor 1869-ben az egyetlen trónörökös, Lipót koronaherceg meghalt, Mária Henrietta teljesen összeomlott. 1872-ben mégis egyszer, utoljára teherbe esett, de a hőn óhajtott fiúörökös helyett ismét leánya született (Klementina hercegnő).

Idősebb leányainak sorsa tragikusan alakult. Stefánia hercegnőt 1881-ben feleségül adták a hozzá nem illő természetű Rudolf koronaherceghez (1858–1889), az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököséhez, I. Ferenc József császár és Erzsébet császárné fiához. A trónörökös hamarosan elhidegült feleségétől, kicsapongó életet élt, szeretőket tartott, végül elcsábította a 18 éves Maria von Vetsera bárókisasszonyt, akit 1889. január 30-án a mayerlingi kastélyban nagy valószínűséggel meggyilkolt, majd maga is öngyilkos lett. Haláláért a császári család az özvegy Stefániát hibáztatta, aki 1900-ban új házasságba menekült, Lónyay Elemér magyar grófhoz (1863–1946) ment feleségül.

Legidősebb leánya, Lujza Mária hercegnő Ferdinánd Fülöp szász-koburg-gothai herceghez ment feleségül, de viszonyt kezdett egy ulánus tiszttel (Mattachich Gézával), emiatt botrány tört ki, a férfiak párbajt vívtak, és 1906-ban a házasság felbomlott. A hercegnő nem tudta kiegyenlíteni hatalmasra duzzadt adósságait, és váltóhamisításra vetemedett. Külföldre akart szökni, de elfogták, és a nyilvános botrány visszafogására nem börtönbe, hanem elmegyógyintézetbe zárták.

Utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária Henrietta 1895-ben elhagyta a brüsszeli udvart, és visszavonult a belgiumi Spa fürdőhelyre. Udvari reprezentációs kötelezettségeit leánya, Klementina vette át, mint az udvar első hölgye. A spa-i kastélyba húzódott, kapcsolata leányaival megszakadt. A Habsburg-család tagjaival sem állt bensőséges viszonyban, ugyanakkor élete végéig levelezett nagybátyjának, János főhercegnek (1782-1859) feleségével, Anna meráni grófnővel (1804-1885), aki polgárleánynak született (Anna Plochl néven). A házaspár Tirolban élt, mert a rangon alul kötött házasság miatt János főhercegnek el kellett hagynia a bécsi udvart.

A magányosan élő királyné 1902. szeptember 19-én, 66 évesen halt meg, egy súlyos asztmás roham és szívgörcsök nyomán fellépő szívszélhűdésben. A Laekeni Miasszonyunk Templomában (franciául Notre Dame de Laeken, hollandul Onze-Lieve-Vrouwekwerk), a királyi kriptában temették el, amelyet apósa, I. Lipót, az első belga király építtetett a királyi család elhunyt tagjai számára.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978, ISBN 963 280 714 6
  • A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 963 9193 87 9