Mária Jozefa német-római császárné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mária Jozefa Antónia bajor hercegnő, német-római császárné
További Mária Jozefa nevű személyeket lásd itt.

Mária Jozefa Antónia bajor hercegnő, teljes német nevén Maria Josepha Antonia Walburga Felicitas Regula Kurpinzessin von BayernMünchen, 1739. március 30. –  Bécs, 1767. május 28.), a Wittelsbach-házból való bajor választófejedelmi hercegnő, II. József császár második felesége, német-római császárné.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Armoiries Bavière.svg

Mária Jozefa Antónia hercegnő édesapja Károly Albert bajor választófejedelem (1697–1745) volt, a Wittelsbach-ház tagja, 1742–től halálig VII. Károly néven a német-római császári méltóságot viselte.

Édesanyja Habsburg Mária Amália főhercegnő (1701–1756) volt, I. József német-római császár, magyar és cseh király leánya. Hét gyermekük közül Mária Jozefa volt a legfiatalabb:

  • Maximiliána Maria hercegnő (*/† 1723) születésekor meghalt.
  • Mária Antónia Walpurga hercegnő (1724–1780), aki 1747-ben Frigyes Krisztián szász választófejedelemhez ment feleségül.
  • Terézia Benedetta Mária hercegnő (1725-1743)
  • Miksa József herceg (1727–1777), aki 1747-ben Mária Anna Zsófia szász hercegnőt (1728–1797) vette feleségül.
  • József Lajos Leó herceg (1728–1733), kisgyermekkorban meghalt.
  • Mária Anna Jozefa hercegnő (1734-1776) , aki 1755-ben Lajos György Simpert badeni őrgrófhoz (1702–1761) ment feleségül.
  • Mária Jozefa Antónia hercegnő (1739–1767), német-római császárné.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1765. január 23-án, 26 éves korában Mária Jozefa hercegnő a schönbrunni kastélyban feleségül ment József osztrák főherceghez, római királyhoz (1741–1790), Lotaringiai Ferenc német-római császár és Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő, magyar és cseh királynő legidősebb fiához, a császári trón örököséhez.

A házasság előzményei: Az 1763-ban megözvegyült József főherceg első felesége a Bourbon-házból való Izabella pármai hercegnő (1741–1763) volt, aki azonban férje mellett annak húgához, Habsburg–Lotaringiai Mária Krisztina főhercegnőhöz (1742–1798) is vonzódott, ami az udvarban nagy megütközést keltett. Második gyermeke születésekor Izabella főhercegné meghalt, kis gyermekei is utánahaltak. József, aki minden probléma ellenére nagyon szerette első feleségét, és annak korai halála után nem akart újra házasodni. Anyja, Mária Terézia azonban megkövetelte, hogy trónörökösként gondoskodjék a trónutódlásról.

József még megpróbálkozott, hogy feleségül kérje elhunyt első feleségének húgát, Mária Lujza Bourbon–pármai hercegnőt (1751–1819), de őt már elígérték Károly asturiai hercegnek, a spanyol trónörökösnek, a későbbi IV. Károly spanyol királynak. (1765. szeptember 4-én valóban össze is házasodtak, ő lett az a nagyhatalmú, intrikus Mária Lujza spanyol királyné, aki Goya híres festményeiről tekint ránk).

A császárné nyomásának engedve József végül beleegyezett, hogy eljegyezzék őt a bajor hercegnővel, akihez egyáltalán nem vonzódott. Egy levelében így írta le jövendőbelijét: „alacsony, kövér, és csúnyák a fogai”.[1]

Ilyen előzmények után került sor Mária Jozefa és József főherceg esküvőjére. Tipikus dinasztikus érdekházasság volt, Mária Jozefa hercegnő két évvel idősebb volt férjénél. A házasságot valószínűleg sohasem hálták el. A schönbrunni kastélyban József messzire elkerülte közös hálószobájukat, sőt a szobáikat összekötő erkélyt is kettéválasztatta, nehogy találkoznia kelljen feleségével. József azonban egy másik írásában elismerte, hogy Mária Jozefa „kifogástalan jellemű hölgy, aki őszintén szereti férjét, és ő (József) szenved attól, hogy nem tudja viszontszeretni második feleségét”.

A házasságkötés után néhány hónappal (1765 augusztusában) Mária Jozefa apósa, Lotaringiai Ferenc császár elhunyt. József főherceget II. József néven német-tómai császárrá választották, ugyanekkor a megözvegyült Mária Terézia saját társuralkodójává emelte fiát. A főhercegnéből Mária Jozefa császárné lett, de férje elutasító viselkedése ezután sem változott.

1767-ben, házasságának harmadik évében a magányos Mária Jozefa császárné, akárcsak elődje, a pármai Izabella, megkapta a himlőt, néhány nap alatt bele is halt. Betegsége alatt férje, II. József császár feléje sem nézett. Betegágyánál anyósa, Mária Terézia látogatta, el is kapta tőle fertőzést, de az ő robusztus természete megbirkózott vele, és felgyógyult. Mária Jozefa császárnét a Habsburg-család temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el. József császár nem vett részt felesége temetésén.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elhunyt császárné, akit férje sohasem szeretett, még egyszer lényeges szerepet kapott özvegy férje, II. József császár számára. József már régóta megpróbálta megszerezni Bajorországot a Habsburg Birodalom számára, cserébe az Osztrák-Németalföldért. Az idős III. Miksa József bajor választófejedelem kijelölt örökösével, Károly Tivadar pfalzi választófejedelemmel tárgyalt a birtokcseréről. Amikor Miksa József 1777-ben meghalt, a tárgyalások még nem zárultak le, de II. József 1778 januárjában elrendelte csapatainak bevonulását Münchenbe. Jogigényét a Mária Jozefa bajor hercegnővel kötött házasságára alapozta. Arra hivatkozott, hogy felesége öröksége őt illeti. A bajor kormányzat azonban Poroszország segítségét kérte, kitört a bajor örökösödési háború (1778–79), amely semmilyen lényeges eredményt nem hozott a Birodalomnak. Bajorország független maradt, Ausztria csak az Inn-négyszöget (Innviertel) szerezte meg.

II. József császár többé nem nősült meg. Nagyritkán a palota személyzetéből választott alkalmi partnert (feljegyezték például hgy a schönbrunni kastély egyik kertészének leányával létesített viszonyt), emellett bordélyházakba járt (bár őt ott közismert fukarsága nemigen kedvelték).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „kleine und dicke Gestalt mit hässlichen Zähnen”.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Jozefa német-római császárné témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Niederhauser Emil: Mária Terézia, Pannonica, Budapest, 2000, ISBN 963-9252-14-X
  • A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 963-9193-87-9
  • Helga Thoma: Ungeliebte Königin (A nem szeretett királyné), Piper, 2006.
  • Friedrich Weissensteiner: Die Söhne Maria Theresias (Mária Terézia fiai), Kremayer & Scheriau, Bécs, 1991.
  • Hugh Montgomery-Massingberd (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa & Latin-Amerika, Burke's Peerage Ltd, London, 1977.
Előd:
Mária Terézia
Német-római császárné

17651767

Utód:
Spanyolországi Mária Ludovika