Wagrami csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wagrami csata
Napoleon Wagram.jpg
Napóleon a wagrami csatában

Konfliktus Napóleoni háborúk
Időpont 1809. július 56.
Helyszín Bécstől északkeletre, Ausztria
Eredmény Francia győzelem
Szemben álló felek
Flag of France.svg Franciaország
Flag of the Napoleonic Kingdom of Italy.svg Itáliai Királyság
Flag of the Duchy of Warsaw.svg Varsói Hercegség
Flag of Bavaria (lozengy).svg Bajorország
Flagge Königreich Württemberg.svg Württemberg
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Osztrák Birodalom
Parancsnokok
I. Napóleon Károly főherceg
Szemben álló erők
154 000 158 000
Veszteségek
34 000 halott és sebesült 40 000 halott és sebesült
é. sz. 48° 17′ 58″, k. h. 16° 33′ 52″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 58″, k. h. 16° 33′ 52″

A wagrami csata (1809. július 56) a francia-lengyel-olasz-német és osztrák csapatok között lezajlott összecsapás.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A wagrami csata az ötödik koalíciós háború döntő ütközete volt. A csata Bécstől északkeletre lévő Morva-mező nevű síkságon zajlott le, ahol 154 000 francia szövetséges katonából álló erő csapott össze a 158 000 főnyi, Károly főherceg vezette osztrák haderővel.

1809 májusában I. Napóleon Aspern-Esseling mellett vereséget szenvedett, de az előrenyomulást tovább folytatta, míg az osztrákok folyamatosan hátráltak előle. Az asperni csata után Napóleonnak egy gyors győzelemre volt szüksége, hogy megelőzze egy nagyobb franciaellenes koalíció létrejöttét. Károly főherceg 23 km széles frontszakaszon védekezésre készülve állította fel csapatait és várta a franciák megérkezését. (A frontvonal középpontjában Wagram falu állt.)

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napóleon még a 30 000 főnyi, János főherceg vezette osztrák erősítés megérkezése előtt támadást indított. Július 5-én átkelt a Dunán, de az osztrákok visszaverték a francia csapatokat.

Július 6-én reggel Károly főherceg támadást indított a franciák és szövetségeseik déli szárnya ellen, hogy a Dunának szorítsa ezt a seregrészt. Napóleon főcsapása az osztrákok északi szárnya ellen irányult. Déli szárnyának megerősítésével visszaverte az ottani osztrák támadást, miközben északon sikerült áttörnie az osztrák vonalakat. Ezután Napóleon a végső csapást az osztrákokra középen mérte. Károly öccse, János főherceg csak késő délután érkezett meg az erősítéssel, amikor a Károly főherceg vezette fősereg már visszavonulóban volt.

A tüzérségnek az addigi hadtörténetben példátlan intenzitású alkalmazása miatt a csata roppant véráldozattal járt: az osztrákok több mint 40 000, a franciák 34 000 katonát vesztettek.

Eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata után az osztrákok fegyverszünet megkötésére kényszerültek, ami októberben a schönbrunni békeszerződés megkötéséhez vezetett. Vagyis véget vetett annak a háborúnak, amelyet a Habsburg Birodalom vívott a német államok feletti francia ellenőrzés megtöréséért.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]