Ötödik koalíciós háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ötödik koalíciós háború
Napóleoni háborúk
Napoleon Wagram.jpg
Napóleon a wagrami csatában
Dátum 1809
Helyszín Európa
Eredmény francia győzelem, a schönbrunni béke megkötése
Területváltozások Ausztria területi vesztesége
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország
Rajnai Szövetség
Flag of the Napoleonic Kingdom of Italy.svg Itáliai Királyság
broder Hollandia
broder Nápolyi Királyság
broder Varsói Hercegség
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Osztrák Birodalom
Flag of the United Kingdom.svg Egyesült Királyság
Flag of the Kingdom of Sardinia.svgSzárd Királyság
Flag of the Kingdom of the Two Sicilies 1816.gif Szicíliai Királyság
Parancsnokok
Flag of France.svg I. Napóleon császár I. Ferenc császár
Károly osztrák főherceg


Az ötödik franciaellenes koalíció létrehozásának a fő kezdeményezője a Habsburg Birodalom volt. Ez a háború Ausztria számára más volt, mint az előző koalíciós háborúk, ugyanis fokozódott az osztrák császári hadsereg harci szelleme és győzni akarása.

Katonai helyzet Európában 1809. februárjában

A hadműveletek során azonban a kezdeményezés Napóleon császár kezében volt. Az eckmühli csatában az osztrákok jelentős vereséget szenvedtek. Napóleonnak ugyan megsérült a lába, de a csatatéren maradt. A győzelem következtében szabad volt az út Bécs felé, s a francia csapatok elfoglalták a császárvárost. A megszállást az osztrákok nem tekintették a háború végének, és a vereség nem törte meg az ellenállást.

Napóleon a Duna egyik ágán elhelyezkedő Lobau-szigetről pontonhidat építtetett, amelyen átkelve a franciák megtámadták az osztrák seregeket Aspern és Essling közelében. A kétnapos csata nagyon kegyetlen és véres volt. Napóleon itt könyvelhette el az első jelentősebb kudarcát, mivel nem sikerült győznie, valamint Aspern és Essling is az osztrákok kezén maradt. A franciák rendezett visszavonulása után mindkét fél a végső összecsapásra készült.

1809. július 5-6-án lezajlott wagrami csata során Napóleon viszont döntő győzelmet aratott az osztrákok fölött. A kegyetlen és véres ütközet során mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett. A csatában Napóleon új taktikát vezetett be: a faltörő kos módszerét. Az ellenség hadseregének centruma ellen három, szorosan zárt hadosztályt küldött, amely faltörő kos módjára bontotta meg a csapatok egységét. A taktika sikeresnek bizonyult, az osztrákok meghátráltak.

A csata után I. Ferenc osztrák császár megingott, és fegyverszünet megkötésére kényszerült, ami októberben a schönbrunni békeszerződés megkötéséhez vezetett. Vagyis véget vetett annak a háborúnak, amelyet a Habsburg Birodalom vívott a német államok feletti francia ellenőrzés megtöréséért. A béke megpecsételése érdekében Napóleon elvált első feleségétől, Joséphine de Beauharnais-tól (aki nem tudott neki férfi örököst szülni), és nőül vette Ferenc császár legidősebb leányát, Mária Ludovika főhercegnőt (Mária Lujzát).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó, Budapest 2004.
  • Herbert Attila, Maros Ida, Moss László, Tisza László: Történelem. 1789-től 1914-ig. ISBN 963-04-6874-3

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]