Száz nap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Száz nap
Háború a 7. koalíció ellen
Napóleoni háborúk
Sadler, Battle of Waterloo.jpg
A waterlooi csata
Dátum 1815
Helyszín Európa
Eredmény I. Napóleon császár bukása, a párizsi béke megkötése
Terület-
változások
francia területi veszteségek
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország
broder Nápolyi Királyság
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Orosz Birodalom
Flag of the United Kingdom.svg Egyesült Királyság
Flag of the Kingdom of Prussia (1803-1892).svg Poroszország
Flag of Sweden.svgSvédország
Flag of the Kingdom of the Two Sicilies 1816.gif Szicíliai Királyság
Flag of Spain (1785-1873 and 1875-1931).svg Spanyolország
Prinsenvlag.svg Hollandia
Flag Portugal (1707).svg Portugália
State flag simple of the Grand Duchy of Tuscany.svg Toscana
Pavillon royal de France.svg Francia royalisták
Parancsnokok
Flag of France.svg I. Napóleon
Flag of France.svg Michel Ney
Flag of France.svg Emmanuel de Grouchy
broder Joachim Murat
Flag of the Kingdom of Prussia (1803-1892).svg Gebhard Leberecht von Blücher
Flag of the United Kingdom.svg Arthur Wellesley, Wellington hercege

Száz nap vagy száznapos uralom, franciául Cent-Jours, a francia történelemben az 1815. március 20. és július 8. közötti időszakot jelöli. Napóleon március 20-án érkezett Párizsba, miután megszökött elbai száműzetéséből és XVIII. Lajos király július 8-án tért vissza Párizsba. A kifejezést először Seine megye prefektusa, Gilbert de Chabral de Volvic gróf használta a királyt üdvözlő beszédében.

Napóleon és a vezetése alatt álló 1500 ember március 1-jén szállt partra Cannes-ban, és azonnal elindultak Párizs irányába. Útközben sorra álltak át Napóleon oldalára a katonaság és a lakosság, Franciaország vér nélkül hódolt meg a császárnak. XVIII. Lajos március 13-án Gentbe menekült, Napóleon pedig egy héttel később érkezett Párizsba. Ausztria, Nagy-Britannia, Poroszország és Oroszország március 25-én Napóleon ellen szövetséget kötött, létrehozva ezzel a hetedik koalíciót. Joachim Murat Nápolyban harcba kezdett az osztrákok ellen , de a tolentinói csatában döntő vereséget szenvedett. A Belgiumban felvonuló szövetségesek ellen júniusban kezdődtek meg a hadműveletek. Napóleon 1815. június 16-án a ligny-i csatában vereséget mért a Gebhard Leberecht von Blücher parancsnoksága alatt álló porosz csapatokra, majd az Arthur Wellesley, Wellington hercege vezette angol hadsereg ellen fordult. A császár végül a waterlooi csatában (1815. június 18.) vereséget szenvedett. A csatát a poroszok beérkezése döntötte el – a Blücher üldözésére küldött francia csapatok Emmanuel de Grouchy marsall vezetésével nem a csata irányába haladtak, hanem tévesen egy kisebb porosz hadtestet üldöztek.

A császár június 22-én másodszor is lemondott, és Párizsba másodszor is bevonultak a szövetségesek. Napóleon 1815. július 15-én – lényegében fogolyként – szállt fel a HMS Bellerophon brit hadihajó fedélzetére. Pontosan három hónap múlva tették partra Szent Ilona szigetén. Közben 1815. július 8-án XVIII. Lajos visszatért Párizsba.

A háború befejeződése után a győztesek megkötötték Franciaországgal az újabb párizsi békét, amelyben az 1790-es határokat állították vissza, valamint a bécsi kongresszuson a saját érdekeiknek megfelelően formálták át az európai országok területi és politikai viszonyait.

A háborúba hivatalosan Svédország is bekapcsolódott, bár a kirendelt kisebb svéd csapatok csak apróbb harci cselekményekben vettek mindössze részt. Ez volt Svédország „utolsó háború”-ja, azóta az ország teljes semlegességi politikát követ.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó, Budapest 2004.
  • Herbert Attila, Maros Ida, Moss László, Tisza László: Történelem. 1789-től 1914-ig. ISBN 963-04-6874-3

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]