Caldierói csata
| Caldierói csata | |||
 Napóleoni háborúk | |||
 | |||
| Károly főherceg a caldierói csatában | |||
| Dátum | 1805. október 29–31. | ||
| Helyszín | Caldiero, Verona mellett, Észak-Itália | ||
| Eredmény | francia győzelem | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Haderők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Caldierói csata témájú médiaállományokat. | |||
| Harmadik koalíciós háború (1805) |
|---|
|
Finisterre-fok • Ulm • Trafalgar • Caldiero • Amstetten • Ortegal-fok • Dürnstein • Schöngrabern • Austerlitz • Gaeta • Campotenese • Maida • Pozsonyi béke |
A caldierói csata 1805. október 29–31. között zajlott a harmadik koalíciós háború során, az André Masséna vezette francia és a Károly főherceg, Teschen hercege parancsnoksága alatt álló osztrák sereg között, a Verona melletti Caldierónál, mely francia győzelemmel ért véget.
Előzmények[szerkesztés]
Az 1805-ös háborúban a szövetséges osztrák és orosz hadsereg próbálta legyőzni Napóleon seregeit. A szemben álló felek két hadszíntéren vonultak fel, a főesemények a Duna mentén, majd Morvaországban zajlottak. Másodlagos hadszíntér volt Észak-Itália. Ez utóbbi magyar szempontból mégis jelentősebb volt, hiszen Károly főherceg parancsnoksága alatt itt harcolt a 2., 32., 33., 34., 37., 48., 51., 52. és 61. gyalogezred és a 2., 3., 5., 8., 9. és 10. huszárezredek. A gyalogezredek mind részt vettek az október 30-án kezdődött, három napos caldierói ütközetben.[1]
A csata[szerkesztés]
Ez a hely a koalíciós háborúk alatt immár másodszor vált csata színhelyévé. 9 évvel korábban még Alvinczi József visszaszorította Napóleont, de most a franciák győztek annak ellenére, hogy az osztrákok létszámfölényben voltak.[2] A francia tábornoknak mintegy 37 000 katonája, az osztrák főhercegnek 50 000 embere volt. Masséna kezdte támadást a magaslatokat megszállva tartó osztrákok ellen, de azok a faluban kitartottak egészen alkonyatig. Az éjszaka folyamán a főherceg elvitette a hadfelszerelést és a tüzérséget, 5000 embert hátrahagyott Karl von Hillinger vezérőrnagy parancsnoksága alatt, hogy fedezzék visszavonulását. Ez az erő teljes egészében fogságba esett a következő napon.
Következmények[szerkesztés]
Az osztrákok 3000 embert veszítettek (halottak és sebesültek összesen), és Hillinger hadtestét is beleértve 8000-en estek fogságba; a franciák közel 4000 embert veszítettek.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Archivált másolat. [2008. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
- ↑ http://www.kislexikon.hu/caldiero.html [Tiltott forrás?]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Caldiero című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| A forradalomtól a konzulátusig (1795–1804) |   | |
|---|---|---|
| A Császárság (1804–1814) | Napóleon koronázása (1804) · Első Francia Császárság (1804–1814) · Németországi hadjárat (1805) · Rajnai Szövetség (1806) · Poroszországi és lengyelországi hadjárat (1806–1807) · Félszigeti háború (1808–1814) · Németországi és ausztriai hadjárat (1809) · Orosz–török háború (1806–12) · Ágyúnaszád-háború (1807–14) · Finn háború (1808–1809) · Oroszországi hadjárat (1812) · Németországi hadjárat (1813) · Észak-franciaországi hadjárat (1814) | |
| Hanyatlás és bukás (1814–1815) | ||
| Koalíciós háborúk (1792–1815) | ||
