Ushanti csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ushanti csata
Loutherbourg, The Glorious First of June.jpg
1794. június elsejei csata, Philippe-Jacques de Loutherbourg festménye, 1795
Mind a két zászlóshajó harcban, balra a Queen Charlotte, jobbra a Montagne
Dátum 1794. június 1.
Helyszín kb. 400 tengeri mérföldre nyugatra Ouessant-tól (angolul: Ushant) az Atlanti-óceánon
Eredmény angol győzelem
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország Flag of the United Kingdom.svg Egyesült Királyság
Parancsnokok
Villaret-Joyeuse.jpgFlag of France.svg Louis Villaret de Joyeuse tengernagy Richard Howe, 1st Earl Howe - Project Gutenberg eText 18314.jpg Flag of the United Kingdom.svg Richard Howe, Howe első earlje
Haderő
26 sorhajó Ardent class silhouette.png Flag of France.svg 25 sorhajó Ardent class silhouette.png Flag of the United Kingdom.svg
Veszteségek
1.500 halott, 2.000 sebesült, 3.000 fogoly, 6 hajó elveszett, 1 hajó elsüllyedt, 13 hajó sérült 287 halott, 811 sebesült, 8 hajó sérült

Az ushanti tengeri csata a forradalmi naptár szerint Prairial 13-án zajlott le a francia forradalmi flotta és a Brit Királyi Haditengerészet között 1794. június elsején kb. 400 tengeri mérföldre nyugatra Ouessant-tól (angolul: Ushant) az Atlanti-óceánon. A britek a csatát „dicső június 1-jének” is nevezik.

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel az élelmiszerhiány Franciaországban kritikussá vált, a francia kormány az Egyesült Államokban vásárolt nagy mennyiségű gabonát. A brit Channel Fleet (Csatorna flotta) 26 sor hajója Richard Earl Howe admirális vezetésével kapta a feladatot, hogy a Chesapeake-öbölből (Észak-Amerika) érkező francia kötelék több mint 100 teherhajóját derítse fel és semmisítse meg. A francia Louis Villaret de Joyeuse admirális 26 sorhajóból álló flottája próbálta a hajókonvojt Ushanttól nyugatra fogadni és biztonságosan Brestbe kísérni.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Május 28-án a legelső brit hajók, Bellerophon (74 ágyú), Russell (74) Marlborough (74) és Thunderer (74) és a francia háromfedélzetes Revolutionnaire (114) csatába bocsátkozott. A francia hajó annyira megsérült, hogy hazai kikötőbe kellett küldeni.

Május 29-én a flották csatasorba álltak egymás ellen. Howe át akarta törni a francia vonalat, csak néhány saját utolsó hajóját követte. A franciák utolsó öt hajóját vette tűz alá, leválasztva a többitől, rájuk összpontosította a tüzet. Mindazonáltal, egy francia sorhajó súlyosan megsérült, és a franciák kivonták a harcból. Az Indomptable-t (80) Brestbe kellett vontatni.

Május 30-31-én köd akadályozta küzdelem folytatását. Villaret admirális terve az volt, hogy hajói egy részét csalinak használja, hogy a konvoj biztonságosan el tudjon hajózni. Este a két hajóhad már ismét csatára készült, de Howe óvakodott egy éjszakai küzdelemtől.

1st of june plan.png

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Június elsején mindkét flotta harci alakzatba állt /lásd ábra!/. Bár Howe volt kedvező helyzetben, Villaret sem volt tétlen az éjszaka folyamán. A francia parancsnok kísérlete, majdnem sikerrel járt, hogy növelje a távolságot a hajói és a brit flotta között, amikor hajnali 5:00-kor, néhány órán belül fújt elég szél, hogy eltűnjön a láthatárról.[1] A katonái reggelije után Howe teljes mértékben kihasználta a kedvező szélben a pozícióját, hogy utolérje Villaretet, és 08:12-kor a brit flotta csak négy mérföldre (6 km-re) volt az ellenségtől. Ekkor Howe a francia vonallal párhuzamosan állt fel, a fregattok ismételték az admirális parancsait.[2] A franciák is hasonlóképpen a vonal előtt helyezkedtek el, és a két flotta nagy hatótávolságú tüzérségi tűzbe kezdett 09 : 24-kor, mire Howe innovatív haditervet ötlött ki. Addíg a szokásos flotta manőver a 18. században: a két vonal egymással szemben áll fel és tüzel egymásra, vagy az ellenség veszít hajót, vagy a saját fél. Amelyik fél áttör egy ponton, azon áthajózik, ismét vonalban fejlődik fel és úgy tüzel.[3] Ezzel szemben Howe számított a kapitányok és a legénység együttes szakértelméből származó előnyre és hogy a széloldalról támadhatja a franciákat közvetlenül. Elrendelte minden hajója számára, hogy egyénileg támadjon francia vonal felé, (mivel azt minden pontján át akarta törni) és a francia hajók orrán és farán is okozzon károkat. A brit hajók ezúttal áttörték a francia vonalat. A heves küzdelemben mind a két flotta súlyos veszteségeket szenvedett.

Összefoglaló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mind a két flotta győztesnek nevezte magát a csatában. Az angolok azért, mert hét francia hajót süllyesztettek el anélkül, hogy sajátjuk közül elvesztettek volna és a a csata helyét ők birtokolták, Franciaország, mert a létfontosságú konvoj átkelt az Atlanti-óceánon és sértetlenül megérkezett Franciaországba anélkül, hogy jelentős veszteséget szenvedett volna.

A csata során kiderült, a francia forradalmi flotta tiszti állománya gyengült, többsége megbízhatatlan arisztokrata tiszt, és taktikai képzettsége rosszabb állapotú, mint a briteké.

A két szembenálló fél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csatáról készült dombormű a Place de la République-on Párizsban
A csatáról készült litográfia, Auguste Mayer (1805-1890), Combat du 13 Prairial An II

Francia flotta
Sorhajók:
Trajan* (74) - Dumoutier kapitány
Eole (74) - Bertrand Keranguen kapitány
America (74) - Louis Lhéritier kapitány
Téméraire* (74) - Morel kapitány
Terrible (110) - LeRay kapitány, Bouvet de Précourt ellentengernagy
Impétueux (74) - Douville kapitány elfoglalva
Mucius (74) - Larreguy kapitány
Tourville (74) - Langlois kapitány
Gasparin (74) - Tardy kapitány
Convention (74) - Joseph-Allary kapitány
Május 31 (74) - Honoré Gantheaume kapitány. Nem érkezett meg május 31-ig
Tyrannicide (74) - Alain-Joseph Dordelin kapitány
Juste (80) - Blavet kapitány. Elfoglalva
Montagne (120) - Basire kapitány, Villaret de Joyeuse ellentengernagy
Jacobin (80) - Gassin kapitány
Achille (74) - Guillaume-Jean-Noël La Villegris kapitány. Elfoglalva
Vengeur de Peuple (74) - Renaudin kapitány. A Brunswick elsüllyesztette
Patriote* (74) - Lucadou kapitány
Northumberland (74) - François-Pierre Étienne kapitány. Elfoglalva
Entreprenant (74) - Lefrancq kapitány
Jemmappes (80) - Desmartis kapitány
Neptune (74) - Tiphaigne kapitány
Pelletier (74) - Barrade kapitány
Républicain (110) - Longer kapitány, Nielly ellentengernagy
Sans-Pareil* (80) - Jean-François Courant kapitány. Elfoglalva
Scipion (74) - Huguet kapitány
Fregattok :
Bellone (36)
Seine - Cornic sorhajó hadnagy
Tamise - Jean-Marthe-Adrien L'Hermite kapitány
Más hajók :
Montagnard (74) - Jean-Baptiste-Franois Bompart kapitány. Május 29-én elhajózott
Indomptable (74) - Lamel kapitány. Sérült, május 31-én visszatért
Mont Blanc (74) - Thévenard kapitány. Sérült, május 31-én visszatért
Révolutionnaire (110) - Sérült május 28-án, Rochefort-ba vontatta május 28-29-én a Audacieux
Audacieux (74) - május 28-29-én visszatért

A Brit flotta
Sorhajók :
Caesar (80) - Anthony James Pye Molloy kapitány
Bellerophon (74) - William Hope kapitány, Thomas Pasley ellentengernagy
Leviathan (74) - Hugh Seymour kapitány
Russell (74) - Payne kapitány
Royal Sovereign (100) - Henry Nichol(l?)s kapitány, Graves admirális
Marlborough (74) - G. Cranfield Berkeley kapitány
Defence (74) - James Gambier kapitány
Impregnable (98) - George Blagden Westcott kapitány, Caldwell ellentengernagy
Tremendous (74) - Pigott kapitány
Barfleur (98) - Cuthbert Collingwood kapitány, Bowyer ellentengernagy
Invincible (74) - Thomas Pakenham kapitány
Culloden (74) - Isaac Schomberg kapitány
Gibraltar (80) - Thomas Mackenzie kapitány
Queen Charlotte (100) - (első zászlóshajó) Roger Curtis és Andrew Snape Douglas kapitány, Lord Howe admirális
Brunswick (74) - John Harvey kapitány
Valiant (74) - Thomas Pringle kapitány
Orion (74) - John Thomas Duckworth kapitány
Queen (98) - John Hutt kapitány, Gardner ellentengernagy
Ramillies (74) - Henry Harvey kapitány
Alfred (74) - John Bazely kapitány
Montagu (74) - James Montagu kapitány
Royal George (100) - William Domett kapitány, Hood admirális
Majestic (74) - Charles Cotton kapitány
Glory (98) - John Elphinstone kapitány
Thunderer (74) - Albemarle Bertie kapitány
Más hajók :
Phaëton (38) - William Bentinck kapitány
Latona (38) - Edward Thornborough kapitány
Niger (32) - Arthur Kaye Legge kapitány
Southampton (32) - Robert Forbes kapitány
Venus (32) - William Brown kapitány
Aquilon (32) - Robert Stopford kapitány
Pegasus (28) - Robert Barlow kapitány
Charon (kórházhajó) - George Countess kapitány
Comet - William Bradley kapitány
Incendiary - John Cook kapitány
Kingfisher (ágyúnaszád) - Thomas Le Marchant Grosselyn kapitány
Rattler - John Winne kapitány
Ranger - Charles Cotgrave kapitány

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. James, William (2002) [1827]. The Naval History of Great Britain, Volume 1, 1793-1796. London: Conway Maritime Press. ISBN 0851779050
  2. Jane, Fred T. (1997) [1912]. The British Battle-Fleet. London: Conway Maritime Press. ISBN 0851777236.
  3. Padfield, Peter (2000) [1976]. Nelson's War. Ware: Wordsworth Military Library. ISBN 1840222255.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Seeschlacht am 13. Prairial című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.