Kolberg ostroma (1807)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kolberg ostroma
Herb Kolobrzegu.svg
Kolberg címere

Konfliktus Armoiries-Empire.jpgNapóleoni háborúk
Időpont 1807. március - július 2.
Helyszín Kolberg (ma: Kołobrzeg, Lengyelország)
Eredmény porosz ellenállás a tilsiti békéig
Szemben álló felek
Flag of France.svg Franciaország
Flag of Poland.svg Lengyel Légió
Flag of Poland.svg lengyelországi felkelők
Flag of the Napoleonic Kingdom of Italy.svg Itáliai Királyság
Flag of the Netherlands.svg Napóleoni Hollandia
Flag of Saxony.svg Szászország
Flagge Königreich Württemberg.svg Württemberg
Flagge Herzogtum Nassau (1806-1866).svg Nassaui Hercegség
Flag of Prussia 1892-1918.svgPorosz Királyság
Flag of the United Kingdom.svg Nagy-Britannia
Flag of Sweden.svg Svédország
Parancsnokok
? Ferdinand von Schill, August Neidhardt von Gneisenau, Ludwig Moritz von Lucadou
Szemben álló erők
? ?
Veszteségek
? ?

Kolberg ostroma 1807 márciusától július 2-ig zajlott a pomerániái Kolbergben (Porosz Királyság, ma Kołobrzeg, Lengyelország), a napóleoni háborúk idején.

Az ostrom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Poroszország 1806 végén elvesztette a jénaauerstadti csatát, a francia csapatok északra vonultak a pomerániai tartományban. A megerődített Stettin harc nélkül megadta magát, és a francia erők által okkupált tartománnyá” vált.[1]

Csak a megerődített Kolberg állt ellen, a francia 1807 márciusától vették ostrom alá a Ferdinand von Schill által védett várost. A védelemben Kolberg polgárai is tevékenyen részt vettek Joachim Nettelbeckkel az élen.[2] Napóleon francia seregének oldalán a lengyelek légiók, illetve a porosz uralom ellen fellázadt lengyel felkelők álltak, azonkívül itáliai, holland és német csapatok harcoltak a poroszok ellen. Utóbbiak tekintetében Nassau, Württemberg és három szász hercegség (Sachsen-Gotha-Altenburg, Meiningen-Hildburghausen, Coburg-Saalfeld) katonái vették részt a harcokban.

A poroszokat az angol–svéd flotta támogatta, amely azonban közvetlenül nem tudott beavatkozni a harcokba, csak az ostromlókat zavarhatta.

Április végén August Neidhardt von Gneisenau őrnagy helyébe Ludwig Moritz von Lucadou parancsnok lépett. Újabb csapatok érkeztek a város védelmére Kolberg kikötőjén át a svédek és angolok segítségével, amelyet sikeresen védelmeztek. Az ostrom a franciák számára nem vezetett eredményre, és csak akkor oldották fel az ostromzárat, amikor július 2-án a tilsiti békeszerződésben Poroszország megadta magát Napóleon császárnak.

A németek által a második világháború idején készített Kolberg című propagandafilm ezen az eseményen alapul.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Okkupáció: más állam területének katonai megszállása hódító szándékkal; ún. uratlan birtok elfoglalása; elfoglaltság, foglalkozás [1].
  2. Joachim Nettelbeck tengerész (1738–1824), Kolberg vezetője 1807-ben.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Siege of Kolberg (1807) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.