Párizsi csata (1814)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Montmartre-i csata
Armoiries-Empire.jpg Napóleoni háborúk
Russparis.jpg
Orosz csapatok bevonulása Párizsba 1814-ben
Dátum 1814. március 3031.
Helyszín Párizs (Franciaország)
Eredmény döntő szövetséges győzelem
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország Flag of the Habsburg Monarchy.svg Osztrák Császárság
Flag of the Kingdom of Prussia (1803-1892).svg Porosz Királyság
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Orosz Birodalom
Parancsnokok
Marmont.jpg Marmont Flag of France.svg
Joseph-Bonaparte.jpg Joseph Bonaparte Flag of France.svg
Karl philipp fuerst zu schwarzenberg.jpg Karl Philipp zu Schwarzenberg Flag of the Habsburg Monarchy.svg
Alexander I of Russia.PNG I. Sándor orosz cár Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg
FWIII.jpg III. Frigyes Vilmos porosz király Flag of the Kingdom of Prussia (1803-1892).svg
Haderő
50 000 100 000
Veszteségek
4000 8000

A 1814. március 3031-én vívott párizsi csata vezetett a francia császár lemondásához és elbai száműzetéséhez. Közel négyszáz év után fordult elő az, hogy idegen csapatok szállták meg a francia fővárost. Ahogy Napóleon szerette volna elfoglalni Moszkvát, úgy az orosz cár, I. Sándor is be akart vonulni Párizsba. Ugyan I. Ferenc osztrák császár békét kívánt kötni a franciákkal (leánya, Mária Lujza Napóleon felesége volt), de az orosz cár és a porosz uralkodó nem tágított az inváziótól.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az osztrák-orosz-porosz erők csatlakoztak egymáshoz Schwarzenberg herceg parancsnoksága alatt, de a tényleges hajtóereje az orosz cár és a porosz király jelenléte volt a csapatoknak. A koalíció hadserege megközelítőleg 100 000 főt számlált. A francia császár saját testvérére, Joseph-re bízta a francia főváros védelmét Auguste Marmont 20 000 fős seregével, ezen kívül még a nemzeti és a császári gárda állt készenlétben Moncey és Mortier tábornok vezetése alatt.

A párizsi csata(1814)

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koalíció hadserege március végén elérte Párizs külső területeit. Az orosz egységek áttörtek a védvonalakon, előrenyomultak és először pillantották meg a francia fővárost. Március 29-én letáboroztak a város körül és az ostromot másnap reggel indították meg. Március 30-án kora reggel a koalíciós erők támadása az oroszok próbálkozásával kezdődött a fiatal gárda ellen, akiket visszaűztek Romainville mellett, a Párizs központjába vezető úton. Néhány órával később, a porosz Blücher marsall északról támadt a francia állásokra, amelyeket el is foglalt Aubervilliers körül, de nem erőltette tovább a támadást. Württemberg herceg hadai Saint-Maur-nál, délnyugaton foglalták el pozícióikat. Az oroszok folytatták előrenyomulásukat, de a gárda visszavetette őket a lövészárkokkal és a tüzérségi tüzével.

Míg az oroszokat sikerült feltartóztatni a centrumban, addig a porosz erők megjelentek a hátukban. Az orosz erők megrohamozták Joseph Bonaparte főhadiszállását a Montmartre domjain, a harcok megújult erőkkel folytatódtak. Miután a város stratégiailag fontos pontját az ellenség elfoglalta, a császár testvére elmenekült a városból. Marmont felvette a kapcsolatot a szövetségesekkel és titkos tárgyalásokba kezdett. Ahogy megegyeztek, nem sokkal később olyan helyre menetelt a katonáival, ahol a szövetségesek bekeríthették és megadta magát.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz cár követeket küldött a bekerített francia egységekhez. A cár nagylelkű ajánlatot tett a franciáknak, kihirdette, hogy a békét kíván a franciákkal, mint azok elpusztítását. Március 31-én Talleyrand átadta a város kulcsát a cárnak. Később a koalíció seregei bevonultak a városba az orosz uralkodóval az élen, őket követte a porosz uralkodó és Schwarzenberg főparancsnoksága. Napóleon gaztettnek tartotta Párizs feladását, április 6-án lemondott a hatalomról.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata térképe (orosz)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Paris (1814) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.