Großbeereni csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Großbeereni csata
Armoiries-Empire.jpg Napóleoni háborúk
Grossbeeren Turm.jpg
A csata emléktornya Grossbeerenben
Dátum 1813. augusztus 23.
Helyszín Berlintől délre (Németország)
Eredmény szövetséges győzelem
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország
State flag of Saxony before 1815.svg Szászország
Lilla riksvapnet.svg Flag of Sweden.svg Svédország
Flag of the Kingdom of Prussia (1803-1892).svg Poroszország
Parancsnokok
Nicolas Charles Oudinot.png
Flag of France.svg
Nicolas Charles Oudinot, Jean-Louis-Ebenezer Reynier
Jean Baptiste Bernadotte.jpg
Lilla riksvapnet.svg Flag of Sweden.svg Bernadotte Károly svéd koronaherceg,
Flag of the Kingdom of Prussia (1803-1892).svg Friedrich Wilhelm Freiherr von Bülow
Haderő
60 000 80 000
Veszteségek
3000 halott és sebesült, 1500 fogoly, 13 ágyú 1000 halott és sebesült


A großbeereni csata a brandenburgi Blankenfield és Sputendorf közelében zajlott le 1813. augusztus 23-án. A svéd–porosz szövetséges erők XIV. Károly János svéd király – a korábban francia marsallként ismert Bernadotte tábornok – parancsnoksága alatt vereséget mértek a Oudinot vezette francia erőkre. Napóleon azt remélte, hogy ha elfoglalja Berlint, az ellenség fővárosát, akkor a poroszok kilépnek a hatodik koalícióból. A terv a Berlintől délre lévő mocsarak nehézségein (kombinálva a francia tábornok betegségével és esővel) megfeneklett.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bautzeni csata után 1813 májusában a hatodik koalíciós háború alatt mind a két fél hét hetes fegyverszünetet kötött a jobb felkészülés reményében. Amikor Napóleon újrakezdte hadjáratát augusztusban Poroszország fővárosát, Berlint támadta meg. Azt remélte, hogyha elfoglalja a várost, akkor kiüti a poroszokat a háborúból. Ezalatt a seregének nagyobb részét stratégiai védelmi pozícióban tartotta, hogy majd el tudjon bánni a nagyobb osztrák hadsereggel, ami Délkelet-Németországban gyűlt össze. A legbátrabb és legjobb parancsnokát, Nicolas Charles Oudinot marsallt bízta meg a feladattal, hogy vezesse a támadást. A tábornok megpróbált kitérni a megbízatás dicsősége elől a megromlott egészségi állapota miatt. Több ízben megsebesült a korábbi évben az oroszországi hadjárat alatt, és még ezekből nem épült fel teljesen. A császár hajthatatlan volt, így Oudinot elindult három hadosztállyal, kb. 60 000 emberrel Berlin elfoglalására.

Mind a császár, mind a marsall előtt ismeretlen volt abban időben, hogy a szövetségesek milyen stratégiai kártyákat tartanak a kezükben. Ez az „adu” a Trachenberg-terv volt, amelynek lényege, hogy kerülik a nagy, nyílt csatákat a császárral, helyette tábornokait verik meg kisebb ütközetekben egészen addig, amíg döntő fölényt el nem érnek.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A franciák támadása szerencsétlen körülmények között indult meg. Néhány nappal a támadás előtt, augusztus 19-én hatalmas vihar és eső tette járhatatlan sártengerré az utakat és lehetetlenné tette a tüzérség mozgását. További gátja volt a támadásnak még a Berlintől délre eső terület, amit kisebb tavak és mocsarak szőttek át, csak kedvező időjárási viszonyoknál lehetett megközelíteni a várost dél felől. De az eső csak ömlött és a poroszok védelmi pozíciót vettek fel a megerősített (megerődített) szigeteken.

Oudinot három különböző úton vezette a támadást, úgy, hogy a seregek közt alig volt kapcsolat.Bertrand 4. hadosztálya 13 000 emberével 32 ágyújával jobbról, Guilleminot 20 000 tapasztalatlan újoncokból álló 12. hadosztálya (gúnynevük:Mária-Lujzák) balról. Középen a Jean Reynier vezette 7. hadosztály 27 000 embere, ami főként a franciákkal szövetséges szász haderőből állt. Oudinot nem gondolt semmiféle különös ellenállásra és a lovasság hiánya miatt semmit nem tudott ellenségei helyzetéről. Berlint Bernadotte Károly János svéd koronaherceg (később király) védelmezte, aki korábban Franciaország marsalljaként Napóleon oldalán harcolt.

Amikor Reynier serege elérte Großbeerent, összecsapott a koronaherceg hadával, ami megállította és csatára kényszerítette azt. Parancs és támogatás nélkül támadták meg Friedrich von Bülow hadosztályát, amit éppen akkor erősítettek meg a svédek 38 000 emberével, így súlyos veszteségekkel visszaverték őket. Oudinot, aki képtelen volt összpontosítani hadseregét, későn érkezett meg, Reynier szász hadosztálya is megingott, a főerők más rohama következtében. A francia főparancsnok védtelen pozícióba került, visszavonulást rendelt el Jüterbog felé és súlyos veszteségeket kellett elszenvednie. csak egyedül Reynier 3000 halottat és sebesültet, 1500 foglyot, 13 ágyút vesztett.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A großbeereni vereség után a betegségektől gyötört Oudinot Wittenberg felé vonult vissza. Napóleon dühös volt tábornokára, de nem fogott ki rajta a vereség, a sereget Wittenberg helyett Luckauba vonta vissza. Így bosszankodott: „Ez túl nehéz Reggio di Calabria hercegének eszének!” Ezek után Ney marsallt bízta meg a Berlin elleni második támadással, ugyanazzal a három demoralizált, megvert hadosztállyal és a beteg Oudinot-val, csak Ney irányítása alatt... Ez a dennewitzi csatához vezetett.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Großbeeren című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.