Degói csata (1796)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Degói csata (1796)
Első koalíciós háború
Dego-IMG 1073.JPG
Dátum 1796. április 14-április 15.
Helyszín Dego, Olaszország
Eredmény francia győzelem
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország Wappen Kaisertum Österreich 1815 (Klein).png Habsburg Birodalom
Flag of the Kingdom of Sardinia (1728-1802).gif Szardínia
Parancsnokok
1801 Antoine-Jean Gros - Bonaparte on the Bridge at Arcole.jpg Flag of France.svg Bonaparte Napóleon Eugène-Guillaume Argenteau
Josef Philipp Vukassovich
Haderő
április 14. : 12 000
április 15.: 15 000
április 14. : 5700
április 15.: 3500
Veszteségek
április 14. : 1500
április 15.: 938
április 14. : 3000
április 15.: 1757

A második degói csata 1796. április 1415-e zajlott le a francia forradalmi háborúk idején a francia erők és az osztrák-szardíniai erők között. A csatát Dego falu közelében vívták Északnyugat-Itáliában, és francia győzelmet eredményezett.

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután sikeresen szétverte az osztrák jobbszárnyat a montenottei csatában, Bonaparte Napóleon folytatta a terve szerint a Johann Beaulieu vezette osztrák hadsereg és a Szárd-Piemonti Királyság Michelangelo Alessandro Colli-Marchini által irányított hadseregének szétválasztását, hogy külön-külön verje meg őket. Egy Degónál kiépített védelemmel a franciák meg akarták szerezni az út ellenőrzését, amely a két hadsereg közti kapcsolatot biztosította. A város védekezőrendszere a hegytetőn álló várból és a földsáncokból állt, és csak egy kis osztrák és a szárd-piemonti seregekből összecsapott kevert egység védte.

Erők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itáliai hadsereg: Bonaparte Napóleon (15 000)[1]


  • Osztrák erők
    • Jobbszárny: Eugène Argenteau (5700)
      • osztrák ezredek, 1 zászlóalj: Stain gyalogosezred # 50, Pellegrini gyalogosezred# 49, Schröder gyalogosezred #26, Alvinczi József # 19, Terzi gyalogosezred #16, Nádasdy gyalogosezred # 39, Deutschmeister gyalogosezred # 4
      • Osztrák ezredek: Preiss gyalogosezred #24 (3 zászlóalj), Habsburg–Toscanai Antal Viktor főherceg gyalogosezred #52 (2 zászlóalj)
      • Szárd ezredek: La Marina gyalogosezred (2 zászlóalj), Montferrat gyalogosezred (1 zászlóalj)
    • Dandárok: Vukassovich József (3500)
      • Ezredek: Carlstadt Grenz gyalogosezred (2 zászlóalj), Alvinczi gyalogosezred # 19, Nádasdy gyalogosezred # 39, Preiss gyalogosezred #24 (mind 1 zászlóalj)

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jean Baptiste CervoniFlag of France.svg
Amédé Emmanuel François LaharpeFlag of France.svg

Április 14-én André Masséna seregéből Amédée Laharpe hadosztálya és egy dandár Jean-Baptiste Meynier hadosztályából megtámadták a várost. A franciák 1500 halott vagy sebesült árán áttörték a védelmet. Az osztrákok 3000 embert vesztettek, beleértve a nagy számú hadifoglyot. Az osztrák jobbszárny maradéka elmenekült Argenteau vezetésével északkeletre Acqui Terme városába. Bonaparte megparancsolta Meyniernek, hogy tartsa Degót, amíg Laharpe hadosztálya nyugaton harcolt Colli szárd erőivel.

Barthélemy Catherine JoubertFlag of France.svg

Ugyanakkor a francia csapatok kifosztották Degót, és az éjszaka folyamán ezek többnyire szétszóródtak a közeli házakban. Április 15-én hajnalban a köd leple alatt az osztrákok Vukassovich ezredes vezetésével ellentámadást indítottak. Beaulieu meg akarta erősíteni Vukassovich seregével Argenteau-ét, de a parancsát szegényesen írta le, és alárendeltje túl későn kapta meg azt. Ugyanakkor ez meglepte a franciákat és visszanyomták őket a kiindulási pontra a nap vége előtt. A meglepetésszerű támadás Massénát állítólag az ágyban lepte meg, ahol egy nővel volt, és hálóingben kellett elmenekülnie.[2]

Massénának egy kis időbe tellett, hogy felismerje a helyzetet és ismét átvegye az irányítást. Visszahívta Laharpe erőit és ellentámadást szervezett, amelyet támogatott a további erősítésekkel Bonaparte is. Vukassovich erőit számbelileg felülmúlták, és így nem tudta megvédeni sokáig a helyet, visszavonult, Dego végleg a franciák kezére került.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második nap az osztrákok további 670 sebesültet vagy halottat vesztettek, plusz 1087 hadifoglyot. A Preiss gyalogezrednek voltak különösen súlyos veszteségei. A franciák 621 halottat és 317 hadifoglyot veszítettek. A második napon Bonapartét meglepte Beaulieu szorongatása keletről, így a francia tábornok átszervezte erőit, és erős őrjáratokat küldött ki április 16-án. De Argenteau kudarca a Montenotte-nél és Degonál megrázta Beaulieu idegeit és Acquiban maradt. Meggyőződve arról, hogy Beaulieu már nincs képben, Bonaparte Colli erői ellen fordult a fő erőivel április 17-én. Április 21-én Colli seregét a Mondovì csatában teljesen szétverték és hamarosan utána a szárd erők békét kértek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9 p 112
  2. Fiebeger, G. J. The Campaigns of Napoleon Bonaparte of 1796-1797. West Point, NY: US Military Academy Printing Office, 1911. Reprinted in Bonaparte in Italy Operational Studies Group wargame study folder.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Second Battle of Dego című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.