Finisterre-foki csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Finisterre-foki csata
Armoiries-Empire.jpg Napóleoni háborúk
Finis7803.png
Finisterre-fok
Dátum 1805. július 22
Helyszín Finisterre-fok, Galícia, Spanyolország
Eredmény angol győzelem
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország
broder Spanyolország
Flag of the United Kingdom.svg Egyesült Királyság
Parancsnokok
Amiral villeneuve.jpg
Pierre Charles Silvestre de VilleneuveFlag of France.svg
Abbott, Robert Calder.jpg
Robert Calder Flag of the United Kingdom.svg
Haderő
14 Flag of France.svgArdent class silhouette.png ,
6 broder Ardent class silhouette.png
15 Flag of the United Kingdom.svg Ardent class silhouette.png
Veszteségek
476 halott vagy sebesült,
800 spanyol megadta magát,
2 spanyol hajó elfoglalva
39 halott,
159 sebesült

A Finisterre-foki csata 1805. július 22-én zajlott le Galicia mellett,a spanyol partoknál. Robert Calder angol admirális megakadályozta a Pierre Charles Silvestre de Villeneuve francia tengernagy vezette francia-spanyol hajóhadat abban, hogy behajózzon a La Manche-csatornába, és segítséget nyújtson Napóleon Anglia elleni inváziójához, a harmadik koalíciós háború idején.

Stratégiai előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törékeny 1802. évi amiens-i béke véget ért, amikor Bonaparte első konzul 1803. május 18-án annektálta a Szárd-Piemonti Királyság kontinentális területeit, Savoyát és Piemontot, és Anglia ismét hadba lépett Franciaország ellen. Bonaparte tábornok blokádot szervezett a szigetország ellen, inváziót tervezett, a „ködös Albion” megszállására készült.

1805-ben az francia „Anglia-Hadsereg” („Armée d’Angleterre”) 150 000 fős erővel Boulogne-ban táborozott. Ha ez a haderő átkelt volna a La Manche csatornán, valószínűleg könnyen legyőzhette volna a gyengén felszerelt és kiképzett brit hadsereget és milíciát. A terv szerint a francia flotta Toulon és Brest kikötőjénél kitör az angol blokádból, fenyegeti a Nyugat-Indiákat és így szétzilálja a brit védelmet az Atlanti-óceán térségében. Az egyesült flotta Martinique-nél találkozik és visszakanyarodik Európa felé, szárazföldi erőket tesz ki Írországban, és lázadást szít. Legyőzi a meggyengült brit őrjáratokat a Csatornán, és segít átszállítani az „Armée d’Angleterre” katonáit a Doveri-szorosban.

Villeneuve tengernagy 1805. március 29-én hajózott ki Toulonból tizenegy sorhajóval, hat fregattal és két briggel. Kikerülte Nelson admirális blokádot alkotó hajóit és április 8-án áthajózott a Gibraltári-szoroson. Cádiz-nál áttört a brit őrhajókon és hat spanyol sorhajót csatolt flottájához. Az egyesült hajóhad elindult a Karibi-térség felé és május 12-én elérte Martinique-ot. Nelson a Földközi-tengeren tartózkodott, a nyugati szél miatt egészen 1805. május 7-ig nem tudott átkelni a szoroson. A brit flotta tíz hajója június 4-én érte el Antiguát. Villeneuve admirális Martinique-nél Ganteaume admirális bresti flottáját várta, de az nem tudott áttörni a brit blokádon. Tisztjei kérésére az admirális megtámadta a brit gyarmatot, visszafoglalta Diamond Rock erődjét, és június 4-én elhagyta Martinique-ot. Június 7-én egy elfogott brit kereskedőtől megtudta, hogy Nelson megérkezett Antiguához, ezért Villeneuve június 11-én visszaindult Európa felé anélkül, hogy eredetileg kitűzött hadicéljai közül bármelyiket is elérte volna.

Az Antillák előtt elhaladva a francia–spanyol flotta belefutott egy 5 millió frank értéket szállító brit konvojba, amelynek védőkíséretét a 28 ágyús HMS Barbadoes fregatt és a HMS Netley naszád biztosította. Villeneuve tengernagy két francia fregatt-tal és a 80 ágyús spanyol Argonautával üldözőbe vett őket, és az összes hajót elfogta, csak egyik kísérő hajó menekült el.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia flotta visszatérésének híre július 19-én érte el Robert Calder altengernagyot. Parancsba adta Rochefort és Ferrol kikötőjének blokádját és a Finisterre-fokhoz hajózott, hogy feltartóztassa Villeneuve-t. Július 22-én 11 órakor észlelték először a másik hajóhadat.

Néhány órás délnyugati manőverezés után az angol flotta kezdte meg a támadást 17:15-kor a Hero (Alan Hyde Gardner kapitány) vezetésével, lecsapott a francia-spanyol csata-vonalra. A rossz látási viszonyok miatt a csata zűrzavarba fulladt. Este nyolc körül a Firme és a San Rafaël megadta magát, ezeket az angolok elfoglalták. Calder 20:25-kor jelezte, hogy aznapra befejezték a harcot, másnap akarta folytatni a csatát. A halovány fényben és az általános zűrzavarban néhány hajó még pár órán keresztül folytatta a tüzelést.

Július 23-án a két hajóhad már 27 km-re távolodott egymástól. Calder ekkor már vonakodott egy második támadástól, idejében észrevette a különbségeket; meg kellett védenie a két súlyosan sérült hajóját a Windsor Castle-t és a Malta-t. Volt lehetősége, hogy megszemlélje a blokád alá vont flottát Rochefort és Ferro kikötőjénél, rájött ha az kihajózik és egyesül Villeneuve flottájával, az rá nagy veszélyt jelentene. Így felhagyott a támadással és északkeleti irányba indult.

Villeneuve jelentése szerint először ő akart támadni, de a nagyon gyenge szél egész nap hátráltatta az angolokhoz közeledését, és nem kockáztatott meg egy támadást a nap későbbi felében. Július 24-én megfordult a szél a francia-spanyol flottának kedvezve az angolok irányába kezdett fújni - ideális pozíció a támadásra, - de a támadás helyett a francia admirális délre fordult. Amikor augusztus elsején La Coruña-ba ért, megkapta Napóleon parancsát, hogy azonnal induljon Brest és Boulogne felé, de annak az álhírnek bedőlve, hogy az angol flotta főereje a Vizcayai öbölben tartózkodik visszatért Cádizba, augusztus 21-én érte el a kikötőt.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata az angolok győzelmét hozta: 15 angol hajó megfutamított 20 francia-spanyol hajót és két spanyol hajót ráadásul el is foglalt. Az angol veszteség 39 halott tiszt és matróz; 159 sebesült; a francia-spanyol veszteség: 476 halott vagy sebesült tiszt és matróz. A legfontosabb azonban az a tény, hogy Villeneuve nem volt képes Írországban senkit partra tenni és az invázióra készülő francia sereg hiába várta Boulogne-ban.

Az angol közvélemény és az Admiralitás nem látta világosan a helyzetet. Calvert leváltották parancsnoki tisztségéből, sikertelennek nyilvánították július 23-24-i tevékenységét és szigorú megrovásban részesítették. Soha többé nem szolgált tengeren.

Napóleon alaposan csalódott az eredményben, feladta Anglia elfoglalásának tervét, a Armée d’Angleterre-t, átnevezte Grande Armée-re és augusztus 27-én elhagyta Boulogne-t, számítva egy orosz és osztrák támadásra. Néhány héttel a csata után ezt írta: „Gravina[1] a támadás és győzelem géniusza. Ha Villeneuve is az ő képességeivel bírna, a finisterre-i csata teljes győzelem lett volna.”

Villeneuve Cádizban maradt, majd később kihajózott az egyesített francia-spanyol flottával, amely során megvívni kényszerült a katasztrofális vereségbe torkolló trafalgari csatát október 21-én.

Részt vevő erők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol flotta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajó Veszteségek Károk
Halott Sebesült Vitorlázat Árboc Törzs és egyebek
Hero (74), Capt. Alan Hyde Gardner 1 4 Nagyon szakadt Előárboc és árboc komoly károk néhány lövés a vízvonalnál
Ajax (74), Capt. William Brown 2 16 Nagyon szakadt Csúcsvitorla árboc Ágyúrobbanás miatt ütegkárok
Triumph (74), kapitány Henry Inman 5 6 Nagyon szakadt Csúcsvitorla árboc Két leszerelt ágyú
Barfleur (98), kapitány George Martin 3 7 Elő árboc és elővitorla
Agamemnon (64), kapitány John Harvey 0 3 Elő vitorla, tat vitorla, és fővitorla
Windsor Castle (98), kapitány C. Boyles 10 35 Nagyon szakadt Teljes árboc törött
Defiance (74), kapitány Philip Durham 1 7 Nagyon szakadt Középső csúcsvitorla, fővitorlarúd, elővitorlarúd
Prince of Wales (98), Calder admirális zászlóshajója, kapitány W. Cumming 3 20 Nagyon szakadt Előárboc,, középső árboc csúcsvitorla és főárboc A kormánylapát teljesen darabokra tört
Repulse (64), kapitány Hon. Arthur Keye-Legge 0 4 Nagyon szakadt Előárboc
Raisonnable (64), kapitány Josias Rowley 1 1 Főárbóc vitorla Néhány ágyúgolyó találat
Dragon (74), kapitány Edward Griffith 0 4
Glory (98), Sir Charles Stirling ellentengernagy zászlóshajója, kapitány Samuel Warren 1 1 Nagyon szakadt Előárboc rúd
Warrior (74), kapitány S. Hood Linzee 0 0 Nagyon szakadt Néhány árboc Jobb oldali támoszlop
Thunderer (74), kapitány William Lechmere 7 11 Nagyon szakadt Tatvitorla rúd, elővitorla és fővitorla rúd Különböző lövésnyomok
Malta (80), kapitány E. Buller 5 40 Nagyon szakadt Hosszabb rudazat és minden árboc
A Thunderer
A Le Bucentaure

A francia-spanyol flotta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Villeneuve 20 sorhajóval rendelkezett (hat spanyol hajó: Argonauta, Terrible, America, España, San Rafaël, Firme; tizennégy francia hajó: Pluton, Mont Blanc, Atlas, Neptune, Bucentaure, Formidable, Intrépide, Scipion, Swiftsure, Indomptable, Aigle, Achille, és Algésiras) hét fregatt, és két brigg.

(Juan Ramón Viana Villavicencio szerint)

Hajók
(Spanyol hajók vastag betűvel)
Veszteségek Károk
Halott Sebesült Vitorlázat Árboc Törzs és egyebek
Argonauta (80), Don Federico Carlos altengernagy zászlóshajója, parancsnok Rafael de Hore 6 5 hátsó és előárboc hajóorr él leszakadt
Terrible (74), parancsnok Francisco Vázquez de Mondragón 1 7 Sok szakadás Két ágyú leszerelve, a csúszka fellazult, a fedélzeten lövés nyomok
América (64), parancsnok Juan Darrac 5 13 Minden árboc szitává lőve 60 találat
España (64), parancsnok Bernardo Muñoz 5 23 Sok szakadás Farvitorla ledőlt, különböző rudazatkárok A kormánylapát részben letört, számos kár a hajótesten
San Rafael (80), parancsnok Francisco de Montes (elfoglalva) 41 97 Mind leszakadt Teljesen lebontva Szétlőve
Firme (74), parancsnok Rafael de Villavicencio (elfoglalva) 35 60 Mind leszakadt Teljesen lebontva Szétlőve
Pluton (74), parancsnok Julien Cosmao-Kerjulien 14 24
Mont-Blanc (74), parancsnok La Villegris 5 16
Atlas (74) 15 52 A parancsnok elesett
Berwick|1775|2 (74), parancsnok Camas 3 11
Neptune (80), parancsnok Maistral 3 9
Bucentaure (80), Villeneuve admirális zászlóshajója 5 5
Formidable (80), Pierre Dumanoir le Pelley altengernagy]] zászlóshajója, parancsnok Letellier 6 8
Intrépide (74), parancsnok Ifernet 7 9
Scipion (74), parancsnok Berenguer 0 0
Swiftsure (74), parancsnok Villemadrin 0 0
Indomptable (80), parancsnok Hubert 1 1
Aigle (74), parancsnok Gourrege 6 0
Achille (74), parancsnok Nieport 0 0
Algésiras (74), Magon altengernagy zászlóshajója, parancsnok Brouard 0 0

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Cape Finisterre (1805) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.