Kulmi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kulmi csata
Armoiries-Empire.jpgNapóleoni háborúk
Battle of Kulm by Kotsebu.jpg
A kulmi csata
Dátum 1813. augusztus 29.30.
Helyszín Kulm, Csehország
Eredmény szövetséges győzelem
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Orosz Birodalom
Flag of Prussia 1892-1918.svg Porosz Királyság
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Osztrák Császárság
Parancsnokok
Général Dominique Joseph René Vandamme (4).jpg
Flag of France.svg D. Vandamme,
Flag of France.svg Saint-Cyr
Barclay1829.jpg
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Barclay de Tolly
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Peter Wittgenstein,
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Osztermann-Tolsztoj
Flag of the Kingdom of Prussia (1803-1892).svg Friedrich von Kleist
Haderő
32 000 14 000–16 000 (augusztus 29.),
50–60 000 (aug. 30.)
Veszteségek
~5000 halott vagy eltűnt, 7000–13 000 hadifogoly ~11 000

A kulmi csata 1813. augusztus 2930-án zajlott le Csehország északi részén, a mai Chlumec és Přestanov falvak között. A franciák 32 000 katonája támadta meg Vandamme tábornok vezetésével a korábbi drezdai csatában meghátrálásra kényszerült, ekkor Barclay de Tolly parancsnoksága alatt álló szövetséges (osztrák–porosz–orosz), 54 000 főt számláló erőket. Ebben a csatában a franciák vereséget szenvedtek, de mindkét hadviselő fél egyaránt súlyos veszteségeket szenvedett.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A drezdai csatát követően Vandamme francia tábornok üldözőbe vette a szövetséges erőket. Napóleon utánuk küldte Gouvion-Saint-Cyr és Marmont tábornokok csapatait, hogy csatlakozzanak hozzá. Vandamme haladt elővédként, a másik két tábornok utóvédként. Vandamme rajtaütött Osztermann-Tolsztoj csapatain Kulm városánál, nyolc kilométerre Aussig-nál (ma: Ústí nad Labem).

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Augusztus 29-én Vandamme (32–34 000 katonával, 84 ágyúval) megtámadta az Osztermann-Tolsztoj parancsnoksága alatt álló orosz erőket (13–14 000 katonát). A helyzet roppant veszélyes volt a szövetségesek számára, mert ha Vandamme győzelmet arat, akkor a franciák átjuthatnak a hegyekhez, és a hátráló szövetségesek Napóleon csapdájába kerülhetnek. De Vandamme vereséget szenvedett és ezzel a lehetőség elveszett.

Augusztus 30-án a helyzet megváltozott: Friedrich von Kleist porosz csapatai támadást intéztek Vandamme hátvédje ellen. A porosz támadás támogatására megindultak Osztermann-Tolsztoj orosz–osztrák csapatai is. Erre az „elölről–hátulról” egyszerre érkező támadásra válaszul Vandamme „négyszög-formát” parancsolt csapatainak, de a tapasztalatlan franciák képtelenek voltak ellenállni a szövetségesek rohamának, és nagy veszteségekkel vonultak vissza a csatatérről.

A franciák 5000 embert veszítettek, 7–13 000 katonájuk esett hadifogságba, 80 ágyújuk esett az ellenség zsákmányául. A szövetségesek 11 000 katonája halt meg, vagy tűnt el a csatában.

Vandamme hadseregében két lengyel ulánus hadosztály is szolgált Corbineau francia marsall parancsnoksága alatt, a lovasság kötelekében. Ezekkel akarta Vandamme az ellenséges lovasság támadását feltartóztatni. Egyik ezredét Maximilian Fredro (Alexander Fredro drámaíró fivére) parancsnoksága alatt a visszavonulás közben beszorítottak egy szakadékba, ahol megadták magukat. A másik ulánus ezred Tomasz Łubieński gróf parancsnoksága alatt sikeresen visszavonult.

Egy francia anekdota szerint a csata után I. Sándor orosz cár azzal vádolta meg Vandamme tábornokot, hogy az bandita és rabló. A francia tábornok így vágott vissza: „Nem vagyok sem bandita, sem rabló, de mindenesetre sem kortársaim, sem a történelem nem vethetik szememre, hogy kezeimet apám vére szennyezné!” (Ezzel azokra véres eseményekre célzott, amelyeknek Sándor trónra lépését köszönhette).

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napóleon császár nem adta fel Berlin elfoglalásának tervét, de egy másik marsallját, Neyt bízta meg ezzel a feladattal, ez vezetett a dennewitzi csatához.

Ezért a csatáért léptették elő Simonyi József alezredest tábornokká,[1](Simonyi óbestert), ekkor tűnt fel Radetzky[2] és ekkor kapta meg az orosz cártól a Szent Anna-érdemrendet. A brabanti herceg, a későbbi I. Lipót belga király is ebben a csatában tűnt ki vitézségével, saját dragonyosezredet vezetve a harcban.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kulmi csata témájú médiaállományokat.

A csata főszereplői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]