Mondovì csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mondovì csata
Első koalíciós háború
Mondovi.jpg
A mondovì csata képe Giuseppe Pietro Bagetti (1764-1831)
Dátum 1796. április 21.
Helyszín 20px Mondovì, Piemont (ma: Olaszország)
Eredmény koalíciós győzelem
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország Flag of the Kingdom of Sardinia (1728-1802).gif Szardínia
Parancsnokok
1801 Antoine-Jean Gros - Bonaparte on the Bridge at Arcole.jpg
Flag of France.svg Bonaparte Napóleon
Flag of the Kingdom of Sardinia (1728-1802).gif Michelangelo Alessandro Colli-Marchi
Haderő
17 500 13 000
Veszteségek
600 1600
8 ágyú

A mondovì csata 1796. április 21-én zajlott le a Napoléon Bonaparte által vezetett francia hadsereg és a Szárd-Piemonti Királyság haderői között, az első koalíció háborújának során. A franciák nyerték meg az ütközetet, és nyomban ellenfelükre kényszerítettek egy, a győztes számára előnyös békeszerződést.

A hadjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez volt az utolsó csata a Montenotte-hadjáratban, amelyben Bonaparte tábornok itáliai hadserege (Armée d’Italie) felvette a harcot Michelangelo Alessandro Colli-Marchi 21 000 fős szárd–piemonti hadseregével és a segítségükre érkezett Johann Peter Beaulieu 28 000 fős osztrák hadseregével.

Hadműveletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdeti csatákban Bonaparte a montenottei csatában szétverte Johann von Beaulieu tábornok hadseregét, majd a szárd–piemonti haderő ellen fordult. Colli tábornok szívós utóvédharcokban szállt szembe a franciákkal, így az április 16-i cevai csatában is, de azok könyörtelenül űzték nyugatnak, Cuneo erődje és Piemont síkságai felé. Április 18-án Colli tábornok sikeresen kezdte védeni a Corsaglia folyó vonalát San Michele Mondovìnál, de Bonaparte haderői Sérurier, Pierre Augereau, és André Masséna vezetésével április 21-én visszaverték korábbi helyzetébe.

Erők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az itáliai francia hadsereg (Armée d’Italie)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főparancsnok: Bonaparte Napóleon (42 717 a csatamezőn, 64 356 összesen) [1]

Az osztrák – szárd–piemonti koalíciós haderő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főparancsnok: Johann Peter Beaulieu táborszernagy (49 000)

  • Osztrák hadsereg: Johann P. Beaulieu táborszernagy(28 000 osztrák és nápolyi)
    • Jobbszárny: Eugène Argenteau altábornagy
      • Dandár: Anton Lipthay de Kisfalud vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
      • Dandár: Mathias Rukavina vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
      • Dandár: Philipp Pittoni vezérőrnagy (7 gyalogos zászlóalj)[6]
      • Dandár: Karl Salisch ezredes (5 gyalogos zászlóalj, 2 lovasszázad)
    • Bal szárny: Karl Philipp von Sebottendorf
      • Dandár: Wilhelm Kerpen vezérőrnagy (5 gyalogos zászlóalj)
      • Dandár: Franz Nicoletti vezérőrnagy (6 gyalogos zászlóalj)
      • Dandár: Gerhard Rosselmini vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
      • Lovasdandár: Anton Schübirz vezérőrnagy (18 lovasszázad)
      • Nápolyi Királyság Lovasdandár: di Cuto herceg (13 lovasszázad)[7]
  • Szárd–piemonti hadsereg: Michelangelo Alessandro Colli-Marchini altábornagy (17 000 szárd–piemonti és 4 000 osztrák) [8]
    • Hadosztály: Ismeretlen összetételű
      • Osztrák dandár: Giovanni di Provera altábornagy
      • Szárd–piemonti dandár: Brempt, Guiseppe Vital, Jean Dichat[9]

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bonaparte lovassági parancsnoka, Henri Stengel halálos sebet kapott az üldözésben. A franciák mielőtt megtámadták volna Colli seregét, új pozíciót vettek fel az Ellero folyó közelében Mondovì város mindkét oldalán. Sérurier és Masséna kapta a legfontosabb feladatot, Augereau erőit Bonaparte tábornok tartalékban hagyta arra az esetre, ha a Beaulieu hadserege beavatkozna. Amédée Laharpe hadosztálya képezte a hátvédet.

Sérurier úgy alakította újoncokból álló három nehéz hadoszlopát, hogy a tapasztaltabb katonáival biztosította őket a harcban. Azután ő maga vette át a centrumban a fő támadó erők irányítását a szárd–piemontiak ellen, Masséna katonái követték. A kezdeti előrenyomulás nehezen indult, de a szárd–piemontiaknak hamarosan ki kellett térniük a heves támadás elől, és a franciák betörtek a városba. Colli tábornok kénytelen volt elrendelni a visszavonulást.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Április 22-én, Bonaparte tábornok éhes és rongyos katonái kifosztották Mondovì jól felszerelt fegyvertárát. Ekkor a francia tábornok erőteljes támadást rendelt el a szárd–piemonti hadsereg szétverésére. Április 23-án este Colli fegyverszünetet kért és április 28-án a szárd–piemonti kormány aláírta a cherascói fegyverszünetet, ami a Szárd–Piemonti Királyságot kiütötte az első koalícióból. A csata veszteség mérlege: Bonaparte 17 500 emberéből 600 halott és sebesült, a piemontiak vesztesége 8 ágyú és 1600 halott vagy sebesült, 13 000 hadifogoly.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fiebeger, p 8. Fiebeger is the major source for both armies.
  2. Smith, p 113. Smith places Cervoni in Meynier's division.
  3. Smith, p 113. Smith calls this Jean Rusca's brigade.
  4. Smith, p 113. Smith lists Sérurier's brigadiers as Pelletier, Pascal Fiorella, and Sextius Miollis.
  5. Smith, p 113. Smith lists Verne's brigade as a coast defense unit.
  6. Boycott-Brown, p 194. Pittoni fought with Sebottendorf's wing.
  7. Boycott-Brown, p 348
  8. Fiebeger, p 5
  9. Boycott-Brown, p 260-261, 265

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Mondovì című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Boycott-Brown, M. The Road to Rivoli, Napoleon’s First Campaign. London, Cassell, 2001.
  • Chandler, David. Dictionary of the Napoleonic Wars. New York: Macmillan, 1979. ISBN 0-02-523670-9
  • Chandler, David. The Campaigns of Napoleon. New York: Macmillan, 1966.
  • Chandler, David (ed). Rooney, David D. „Serurier: The Virgin of Italy,” Napoleon’s Marshals. New York: Macmillan, 1987. ISBN 0-02-905930-5
  • Fiebeger, G. J. The Campaigns of Napoleon Bonaparte of 1796-1797. West Point, NY: US Military Academy Printing Office, 1911. Reprinted in Bonaparte in Italy Operational Studies Group wargame study folder.
  • Rothenberg, Gunther E. The Art of Warfare in the Age of Napoleon. Bloomington, Ind.: Indiana University Press, 1980. ISBN 0-253-31076-8
  • Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9