Charles Pierre François Augereau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Pierre François Augereau
Charles Pierre Francois Augereau.jpg
Charles Pierre François Augereau, Castiglione első hercege
Született 1757
Faubourg Saint-Marceau, Párizs
Meghalt 1816
La Houssaye.
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Rendfokozata tábornagy,
a francia császárság marsallja
Egysége Grande Armée
Csatái

1796 : Castiglionei csata
1796 : Millesimói csata
1796 : Montenottei csata
1807 : Eylaui csata (1807)

1813 : Lipcsei csata
Kitüntetései Francia Becsületrend, Castiglione első hercege, Franciaország pairje, a Szent Lajos-rend lovagja

Charles Pierre François Augereau (1757. október 21.1816. június 12.) francia marsall a napóleoni háborúk idején.

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pierre Augereau Faubourg Saint-Marceau-ban (Párizs része) született egy párizsi gyümölcsárus fiaként és tizenhét évesen lépett be a karabélyos ezredbe. Hírhedt kardforgatóként és párbajhősként jegyezték, de kénytelen volt elmenekülni Franciaországból, mivel egy tisztet egy csetepatéban megölt. Szolgált az orosz hadseregben a törökök ellen, de utána megszökött Poroszországba és besorozták testőrnek. Dezertált és elérte Szászország határát. Szolgált a nápolyi hadseregben és Portugáliába került 1788-1791-es években, de a francia forradalom eseményei hatására visszatért Franciaországba.

A forradalmi háborúk idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles Thévenin - Augereau Arcole hídjánál
Augereau mellszobra Chateau de Blois-ban

Királypárti lázadók ellen harcolt Vendée-ben, majd csatlakozott a spanyolok elleni csapatokhoz délen. Ott is gyorsan lépett előre a ranglétrán, 1793. december 23-án hadosztály tábornok lett. A hadosztálya kitüntette magát az itáliai hadseregben, amikor Bonaparte Napóleon tábornok parancsnoksága alatt részt vett a millesimói csatában (1796)-ban és Cosseria várának ostrománál(1796. április 14-én).

Marcellin de Marbot tábornok írta le bátorságát, még magánál, Napóleonnál is többre tartotta a zűrzavaros helyzetben. Bár Marbot emlékirata a legmegbízhatóbb forrás, de minden esetre Bonaparte vitathatatlan stratégai fölénye tette győzelmét lehetővé Castiglione-nél. Bonaparte így foglalta össze Augereau katonai tulajdonságait: „Van benne elég karakter, bátorság, határozottság, aktivitás; hozzáedződött a háborúhoz, nagyon tetszik a katonáknak, szerencsés a tevékenységében.”

1797-ben Napóleon őt küldte Párizsba, hogy ösztönözze a direktóriumot. Augereau és az általa vezetett csapatok kényszerítették rá a "mérsékeltek"-re és a tanácsra a puccsot 1797. fructidor 18-án (szeptember 4.) Akkor küldték francia erők parancsnokaként Németországba.

Augereau kis részt vállalt brumaire-i puccsban (1799. november), és nem igazán tüntette ki magát a rajnai hadjáratban. Mindazonáltal, mivel Bonaparte szerencséjének kovácsa volt, az első Francia Császárság létrejöttének legelején kapta meg a marsallbotot (1804. május 19.).

A napóleoni háborúk idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Augereau irányította a bresti tábort, Normandiában, Anglia inváziójának előkészítése alatt. Amikor Napóleon feladta inváziós terveit, Ausztria és Oroszország támadásának egyre növekvő veszélye miatt, ez a tábor lett a Grande Armée VII. hadteste.

Augereau és hadteste védte a hadsereg kommunikációs vonalait a harmadik koalíciós háború ideje alatt. Ő is harcolt Konstanznál és Bregenznél.

A negyedik koalíciós háború idején újra a VII. hadtest vezetője lett, a jénai csatában különösen fontos szerepet játszott, ahol a balszárnyon küzdött.

1807 elején lázas beteg lett, az eylaui csatában (1807. február 7.) támogatni kellett a lovon, hogy le ne essen róla, de hadtestét a szokásos bátorságával irányította. A hadteste szinte megsemmisült, és ő maga is megsebesült, mert nem elég gyorsan tudta elhagyni a csatát.

Castiglione hercege lett 1808. március 19-én, örökletes címét - azaz tényleges hűbérbirtok nélküli, üres címet kapott - örökösei viselhették, a hercegi rangot, a család kihalásáig 1915-ig.

Katalóniába küldték, ahol győzött, de patinás nevén a kegyetlenség ejtett foltot. Az 1812-es oroszországi és a 1813-as szászországi hadjáratban magatartása alig volt több, mint a középszerű. A lipcsei csata előtt (1813 október), Napóleon megrótta, hogy ő már nem az az Augereau, aki a Castiglione-nél harcolt, amire azt válaszolta: „Add vissza a régi katonáimat az itáliai hadseregből, és megmutatom neked, hogy én vagyok.”

A 1814-ben a lyoni hadsereg parancsnokaként azzal vádolták meg, hogy hűtlenné vált, és megállapodást kötött az osztrák támadókkal.

Ezután, a Bourbon-restauráció idején XVIII. Lajos francia király szolgálatába állt, de miután Napóleon visszatért, a száz nap alatt vele tartott. A császár visszavonta vádjait, hogy ő árulta volna el Franciaországot 1814-ben.

Amikor XVIII. Lajos újra visszakerült a királyi trónra, megfosztotta Augereau-t katonai címétől és nyugdíjától. A lefokozott tábornagy La Houssaye-i birtokán hunyt el, 1816. június 12-én. A párizsi Père-Lachaise temetőben temették el.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pierre Augereau című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Pierre François Augereau témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]