Guillaume Marie-Anne Brune
| Guillaume Marie-Anne Brune | |
 |
|
| Guillaume Marie Anne Brune | |
| Nemzetisége |  francia |
| Szolgálati ideje | 1791 - 1815 |
| Rendfokozata | tábornok a francia császárság marsallja |
| Egysége | Grande Armée |
| Csatái |
1793 : Hondschootei csata 1796 : itáliai hadjárat |
| Civilben | francia nagykövet az Oszmán Birodalomban |
Guillaume Marie-Anne Brune (Brive-la Gaillarde, Corrèze (megye), 1763. március 13. – Avignon, 1815. augusztus 2.) francia marsall a napóleoni háborúk idején.
Tartalomjegyzék |
Élete és pályafutása [szerkesztés]
Egy bíró, Etienne Brune és egy kisnemesi családból származó anya: Jeanne de Vielbans fiaként született Brive-la-Gaillarde-ben. Jogot tanult és egy ideig mint politikai újságíró élt Párizsban, majd a forradalom kitörése után belépett a Club des Cordeliers-be[1], összeköttetésbe lépett Danton-nal, annak barátja lett. 1792-ben mint konventbiztos Belgiumban működött.
A forradalmi háborúk idején [szerkesztés]
1793-ban belépett a hadseregbe, gyorsan lépdelt a ranglétrán, mint ezredes küzdött Vendéeban a királypárti lázadók ellen és mint dandártábornok Hondschooténál. 1795-ben a francia fővárosban a vendémiaire-i felkelés elfojtásában működött közre. Részt vett Napóleon 1796-97-es itáliai hadjáratában és 1798-ban francia mintára alakította át a Helvét Köztársaságot. 1799-ben a batáviai köztársaságba küldték, hogy az országot az angolok tervezett támadása ellen megvédelmezze; ugyanannak az évnek őszén megverte Abercromby angol tábornokot Bergennél, York herceget pedig Alkmarnál kapitulációra kényszerítette.
A napóleoni háborúk idején [szerkesztés]
Brumaire 18. után Bonaparte megbizásából közreműködött a vendéei felkelés elfojtásában. A marengói ütközet után, 1800. augusztus 13-án az itáliai hadsereg parancsnokságát vette át és a fegyverszünet letelte után az osztrák hadsereget a Brenta folyóig visszaszorította.
1802-1804 között követ volt a török portánál és 1804. Franciaországba visszatérve, Napóleon marsallá nevezte ki. 1806-ban a Hanza-városok kormányzója lett, de IV. Gusztáv svéd királlyal való levelezése, aki őt megpróbálta XVIII. Lajos király oldalára állítani, gyanúba keveredett, amiért Napóleon visszahívta és többé nem is alkalmazta.
1815-ben ismét Napóleonhoz csatlakozott és mint a dél-franciaországi csapatok (Var-hadsereg)[2] parancsnoka Toulont hosszan védte a Bourbonok ellen. Mikor Napóleon másodszori lemondása után Párizsba visszatérni készült, Avignonban a royalisták bosszújának áldozata lett, mert tévesen Lamballe hercegné gyilkosának tartották[3], meglincselték, és a holttestét a Rhône folyóba dobták. Később a testét megtalálták és Saint-Just-Sauvage-ban egy piramis alakú sírkő alá temették. 1821. február 25-én felmentették a vád alól, mert a gyilkosság idején Thionville mellett, Rodenacban tartózkodott.[4]
Családja [szerkesztés]
- felesége Jeanne Nicolas
- gyermekei: Angelique-Catherine (1791 – 1879), Camille (? – 1842), Jeanne-Madeleine (1797 – 1839), Sophie-Catherine (? – 1820), Nina (1800 – 1833)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ André Castelot & Alain Decaux, Le Grand Dictionnaire d'Histoire de la France, Éditions Fayard, Paris, 1979 (French)
- ↑ C. Clerget : Tableaux des armées françaises pendant les guerres de la Révolution (Librairie militaire 1905)
- ↑ Procès-verbal cité par Paul Fassy, La Princesse de Lamballe et la prison de la Force, Paris, 1868.
- ↑ Dominique Content: La Rehabilitation du Marechal Brune (francia nyelven). napoleon-series.org. (Hozzáférés: 2011. október 17.)
Források [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Guillaume Marie Anne Brune című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Lásd még [szerkesztés]
- [1]
- Napóleoni háborúk
- LIGNY – QUATRE BRAS – WATERLOO (1815. június 16-18.)
- napoleon.lap.hu
- Napóleon marsalljai (francia nyelven)
|
|||||
