François Christophe Kellermann

François Christophe Kellermann
François Christophe Kellermann
Született	1735. május 28. Wolfsbuchweiler
Meghalt	1820. szeptember 23. (85 évesen) Párizs
Sírhely	Valmy Père-Lachaise temető Grave of Kellermann
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Fegyvernem	lovasság, gyalogság
Rendfokozata	tábornok a francia császárság marsallja
Egysége	Grande Armée
Csatái	hétéves háború, Valmy, Hanau, Metz
Kitüntetései	becsületrend, Szent Lajos-rend lovagja, Szent Lélek-rend, Valmy hercege, Franciaország pairje
Házastársa	Marie-Anne Barbé
Gyermekei	François Étienne de Kellermann Marguerite-Cécile Kellermann
Civilben	A szenátus elnöke
A Wikimédia Commons tartalmaz François Christophe Kellermann témájú médiaállományokat.

François Christophe Kellermann vagy de Kellermann, Valmy első hercege (Wolfbuchweiler an der Tauber (Elzász) 1735. május 28. – Párizs, 1820. szeptember 23.); francia katonatiszt, a napóleoni háborúk hadvezére, Franciaország marsallja, Valmy hercege.

Élete és pályafutása

1788-ban tábornok lett. A forradalom kitörése után 1792-ben Luckner helyére, a Mosel mellett álló hadsereg parancsnokává nevezték ki. A poroszok elől az argonni-erődig vonult vissza, ahol szeptember 19-én Dumouriez hadtestével egyesült. Szeptember 20-án a híres valmy ágyúzással feltartóztatta és visszavonulásra kényszerítette a poroszokat. Ezért tüntette ki őt Bonaparte Napóleon később, 1804-ben, már császárként a Valmy hercege címmel. A hadjárat befejezése után Lyon ostromát vezette, s mivel felettese, Adam-Philippe de Custine, a „bajszos tábornok”, erélytelenséggel vádolta, 1793-ban fogságba került. Robespierre bukása után kiszabadult, és az alpesi hadsereg vezérletét bízták rá, de kevés alkalma nyílt arra, hogy kitüntesse magát. 1797-ben megszervezte a csendőrséget. 1801-ben a Becsületrend tisztje, 1803-ban pedig a rend elnöke lett. 1806-ban a Felső-Rajnánál megszervezte a nemzetőrséget, 1809-ben pedig az Elba mellett állomásozó megfigyelő hadtest élén állt. 1813-ban a Hanau mellett vívott ütközet után a Metznél egyesített tartalék csapatok parancsnoka lett. 1814-ben a Bourbonokhoz csatlakozott és ennek fejében XVIII. Lajos kinevezte a metzi hadtest hadbiztosává, s a Lajos-rend nagykeresztjével és a pair méltósággal tüntette ki. A száz nap alatt is hű maradt a királyi házhoz, ezért méltóságait a restauráció után is megtarthatta. Szívét kívánsága szerint a valmy csatatéren felállított emlékmű alá temették el. 1892-ben szobrot emelt tiszteletére a Francia Köztársaság ezen a csatatéren.

• 
  Sírja a Père-Lachaise temetőben
• 
  Szobra Strasbourgban

Források

• LIGNY – QUATRE BRAS – WATERLOO (1815. június 16-18.) Archiválva 2009. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Napóleon marsalljai (francia nyelven)
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

Kapcsolódó szócikkek

• Napóleoni háborúk