Jean-Baptiste Jourdan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Baptiste Jourdan
Jourdan marsall
Jourdan marsall
Született 1762. április 29.
Limoges
Meghalt 1833. november 23. (71 évesen)
Párizs
Sírhely Vault of Governors
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Fegyvernem lovasság, gyalogság
Szolgálati ideje 1778 - 1813
Rendfokozata tábornok
a francia császárság marsallja
Egysége Grande Armée
Csatái Jemappes, Neerwinden, Hondschoote, Wattignies, Fleurus, Sprimont, Vitoria
Kitüntetései francia Becsületrend, Szent Lajos-rend, Szent Lélek-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Baptiste Jourdan témájú médiaállományokat.

Jean-Baptiste Jourdan (Limoges, 1762. április 29.Párizs, 1833. november 23.) gróf, 1804-től Franciaország marsallja.

Szobra Limoges-ban

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Már 16 éves korában katona lett, részt vett az amerikai függetlenségi háborúban és azután az összes forradalmi hadjáratban. 1792-93-ban Charles-François Dumouriez alatt Németalföldön harcolt s annyira kitűnt, hogy 1793. július 30-án hadosztályparancsnokká nevezték ki. 1793. szeptember 8-án Hondschoote mellett harcolt, október 18-án pedig Wattignies mellett verte meg az osztrákokat.

Ekkor azonban a Közjóléti Bizottság állásából fölmentette, mert Jourdan ellenezte a tervezett téli hadjáratot. 1794 januárjában elrendelték letartóztatását, de Saint-Just ezt megakadályozta azzal, hogy egyik barátjánál elbújtatta. 1794 január 19-én házi őrizetbe került, majd ez év tavaszán újra kinevezték fővezérnek, és ekkor előbb a Mosel, majd a Maas és a Sambre-hadsereget vezényelte. Kivívta a Fleurus melletti győzelmet (június 26.).

1795. június 7. elfoglalta Luxemburg erődjét, szeptember 6-án átkelt a Rajnán és ostrom alá fogta Kasselt és Mainzot. Október 11-én azonban François de Clerfayt tábornagy Höchst mellett vereséget mért rá, és a visszaszorította a Rajna bal partjára.

1796 tavaszán Jourdan ismét átkelt a Rajnán, és a Lahn felől a Felső-Pfalzig hatolt; ekkor azonban Károly osztrák főherceg legyőzte őt az ambergi (augusztus 24.), majd a würzburgi csatában (szeptember 3.), és Düsseldorfig szorította vissza. Fővezérségéről e kudarc után lemondott, visszavonulásának igazolására pedig megírta a „Mémoires pour servir á l’histoire de la campagne de 1796” (Párizs, 1819) c. művét.

1797 márciusában beválasztották az Ötszázak Tanácsába. 1799-ben a direktórium őt bízta meg a dunai hadsereg fővezérletével, ennek élén március 1-jén Bázelnél átkelt a Rajnán, Károly főherceg március 21-én az ostrachi csatában és március 25. a stockachi csatában ismét legyőzte őt. A vereség után Jourdant leváltották főparancsnoki tisztségéből. Önigazolásul ekkor megírta és kiadta a „Précis des opérations de l’armée du Danube sous les ordres du général Jourdan” című művet (Páris 1799).

Jóllehet testestül-lelkestül köztársasági érzelmű volt, tétlenül nézte Bonaparte tábornok Brumaire 18–19-én végrehajtott államcsínyét. Be nem avatkozásának jutalmaként az Első Konzul 1800-ban az elfoglalt Piemont közigazgatását bízta Jourdanra, aki kitűnően végezte a rábízott feladatot.

1803-ban bekerült a francia Szenátusba, 1804-ben I. Napóleon császár birodalmi grófi rangra emelte és Franciaország marsalljává nevezte ki, de önálló hadvezérlettel már sohasem bízta meg. 1806-ban Jourdan Nápoly kormányzója lett, 1808-ban pedig József spanyol király (Joseph Bonaparte) táborkari főnökének minőségében Spanyolországba utazott, ahol 1814-ig maradt, néhány évnyi megszakítással (1809–12).

1815-ben, Napóleon császár második, végső lemondása és a Bourbon-restauráció után kinevezték azon haditörvényszék elnökévé, amely a császárhoz visszapártolt Ney marsall fölött kellett volna ítéletet mondania, a grémium azonban erre illetéktelennek nyilvánította magát. 1819-ben XVIII. Lajos király Franciaország pair-jévé emelte.

Az 1830-as júliusi forradalmat Jourdan nagy lelkesedéssel üdvözölte, és néhány napra a külügyminiszterséget is elvállalta. 1830. augusztus 11-én a rokkant katonák otthonának, az Hôtel des Invalides-nak kormányzója lett.

Források[szerkesztés]

  • Hahner P.: A nagy francia forradalom kisenciklopédiája, Minerva, Bp. (1989).
  • Furet F.: A francia forradalom története, Osiris, Bp. (1999).
  • Soboul, A.: A francia forradalom története, Kossuth, Bp. (1974).
  • Chuquet, A: Les guerres de la Révolution, BiblioLife, Edinburgh (2009).
  • Tarle, J: Napóleon, Gondolat, Bp. (1972).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]