Második koalíciós háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Második koalíciós háború
Koalíciós háborúk
Lejeune - Bataille de Marengo.jpg
A marengói csata
Dátum 17991802
Helyszín Európa
Eredmény francia győzelem
Terület-
változások
francia területi nyereség
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország
Flag of Poland.svg Lengyel légiók
Flag of Denmark.svg Dánia-Norvégia
Flag of the Batavian Republic.svg Batáviai Köztársaság
Flag of the Helvetic Republic (French).svg Helvét Köztársaság
Flag of the Repubblica Cisalpina.svg Ciszalpin Köztársaság
Flag of the Repubblica Romana 1798.svg Római Köztársaság
Flag of the Parthenopaean Republic.svg Parthenopéi Köztársaság
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Banner of the Holy Roman Emperor with haloes (1400-1806).svg Német-római Birodalom
Flag of Bavaria (striped).svg Bajorország
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Orosz Birodalom
Flag of the United Kingdom.svg Egyesült Királyság
Flag of the Kingdom of the Two Sicilies 1816.gif Nápolyi Királyság
broder Oszmán Birodalom
broder Portugália
Royal Standard of the King of France.svg Francia rojalisták


A második koalíciós háborúban egy több államból álló koalíció támadta meg a Francia Köztársaságot 1799-ben. A háború 1802-ben - az Első koalíciós háborúhoz hasonlóan - francia győzelemmel ért véget.

Előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1797-ben a franciák győzelmével végződött az első koalíciós háború. A vesztes koalíció azonban 1798 végére újjáalakult az Egyesült Királyság, az Orosz Birodalom, a Habsburg Birodalom, az Oszmán Birodalom, a Nápolyi Királyság és Portugália részvételével.

Lefolyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hadműveleteket 1799-ben indították meg a szövetségesek a franciák ellen. Miután Károly főherceg a rajnai frontszakaszon 1799. márciusban az ostbachi, majd a stockachi csatában vereséget mért Jean-Baptiste Jourdan hadseregére, a küzdelem súlypontja Itália területére helyeződött át. Itt az Alekszander Szuvorov tábornagy vezette orosz csapatok az osztrákokkal együttműködve az addai csatában vereséget mértek Jean Victor Moreau hadseregére (1799. június 26.28.), majd a Terebbia mellett vívott ütközetben (1799. június 17.19.) szétverték a Nápolyból felvonuló francia csapatokat. Milánó is Szuvorov kezére került, majd az orosz–osztrák csapatok 1799. augusztus 15-én a Novinál vereséget mértek az utolsó, még itáliai földön harcoló francia hadseregre is, melynek parancsnokságát a csata kezdetén elesett elődjétől Moreau vette át. A Szuvorov győzelmeire féltékeny osztrák hadvezetés ekkor az orosz csapatokat teljesen értelmetlenül Svájcba irányította át.

Az első zürichi csatában a franciák vereséget szenvedtek Károly főhercegtől, de a második zürichi csatában az oroszok alul maradtak az André Masséna vezette francia hadsereggel szemben. Szuvorov ismét átverekedte magát az Alpokon a dél-német területekig, ahonnét a felháborodott I. Pál orosz cár hazarendelte.

Az Egyiptomból visszatért Napoléon Bonaparte tábornok – bár a Genovában körülzárt Masséna 1800. június 4-én letette a fegyvert – a marengói csatában (1800. június 14.) döntő vereséget mért az osztrákokra. Az osztrák csapatok a németországi fronton is nehéz helyzetbe kerültek. A Bajorországban előretörő Moreau tábornok júliusban elfoglalta Münchent, majd 1800. december 3-án a hohenlindeni csatában legyőzte a János főherceg vezette osztrák hadsereget.

Következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorozatos vereségek hatására a Habsburg Birodalom 1801. február 9-én aláírta a Lunéville-i békét, példáját követte a Nápolyi Királyság és Oroszország is. Az 1802. március 25-én aláírt amiens-i békeszerződés az Egyesült Királysággal is békét eredményezett egy rövid időszakra.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó, Budapest 2004.
  • Herbert Attila, Maros Ida, Moss László, Tisza László: Történelem. 1789-től 1914-ig. ISBN 963-04-6874-3

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]