Étienne Jacques Joseph Macdonald
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| Étienne Jacques Joseph Macdonald | |
 |
|
| Született | Sedan 1765. november 17. |
| Elhunyt | Courcelles 1840. szeptember 2. |
| Nemzetisége |  francia |
| Szolgálati ideje | 1785–1830 |
| Rendfokozata | tábornagy a francia császárság marsallja |
| Csatái | jemappes-i csata, trebbiai csata, marengói csata, wagrami csata, lützeni csata, lipcsei csata |
| Kitüntetései | Taranto hercege, francia becsületrend nagy sas, Franciaország pair-je |
Étienne Jacques Joseph Macdonald (Sedan (Ardennes), 1765. november 17. – Courcelles-le-Roy (Centre), 1840. szeptember 2.) francia tábornok, a napóleoni háborúk hadvezére, Franciaország marsallja, Taranto hercege.
Élete és pályafutása [szerkesztés]
Apja Franciaországban letelepült skót jakobita emigráns volt, a Hebridák egyik szigetéről származott. A francia hadseregbe belépett és a forradalmi háborúkban gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1792-ben már mint tábornok harcolt Dél-Németalföldön és Hollandiában. 1796-1797-ig Napoléon Bonaparte tábornok parancsnoksága alatt harcolt Itáliában. 1798-ban az Pápai Állam francia kormányzója lett, 1799-ben Moreau segítségére sietett, de június 17-20-ig a Trebbia folyó mellett vereséget szenvedett az egyesült osztrák-orosz hadseregtől.
1804-ben elveszítette Napóleon császár kegyét, de 1809-ben ismét belépett a hadseregbe, és nagy része volt a wagrami győzelem kivívásában. Ezért Napóleon császár marsallá és Taranto hercegévé nevezte ki. Macdonaldnak jelentős szerep jutott a győri csatában, ahol a franciák szétverték a nemesi feudális kontingensekből álló, szinte középkori harcmodorral küzdő magyar sereget.
1810-ben Spanyolországban harcolt, az 1812-es oroszországi hadjáratban pedig a legszélső balszárnyat vezette, mely Friedrich August von York herceg, tábornagy porosz hadtestéből állott. 1813-ban mint önálló hadvezér augusztus 28-án súlyos vereséget szenvedett a Katzbach mellett Blücher porosz fővezértől. Az 1814-es szerencsétlen hadjárat után ő javasolta Napóleonnak, hogy mondjon le.
1815-ben a száz nap alatt nem csatlakozott Napóleonhoz, ezért XVIII. Lajos király Franciaország pair-jévé és a Becsületrend nagykancellárjává nevezte ki. A júliusi forradalom után courcelles-i kastélyába vonult vissza.
Lásd még [szerkesztés]
|
|||||
