Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont
Marmont.jpg
Marmont francia marsall,
Raguza első hercege
Született 1774
Blason de la ville de Châtillon-sur-Seine (21).svg Chátillon-sur-Seine
Franciaország
Meghalt 1852
Velence
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Fegyvernem tüzérség
Rendfokozata tábornok, a francia császárság marsallja
Csatái forradalmi háború
napóleoni háborúk
Kitüntetései Grand Cross of the Légion d'honneur‎
A Francia Császárság marsalljainak listája

Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont (Chátillon-sur-Seine (Côte-d’Or), 1774. július 20.Velence 1852. március 2.) francia marsall (1809), a napóleoni háborúk hadvezére, Raguza hercege (1808), a főnemesi ház tagja (1814).

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia tüzérségbe lépve Toulon ostrománál ismerkedett meg Bonaparte Napóleonnal, akinek lelkes hívévé vált. Mint annak hadsegéde részt vett az 1796-1797-es itáliai hadjáratban, 1798-ban Egyiptomba kísérte es 1799-ben vele együtt tért haza és híven támogatta a direktórium megbuktatásában.

1807-ben Napóleon császár a Raguzai Köztársaság védelmére küldte. Október 31-én megverte az osztrákokat Castelnuovo mellett. Érdemeiért a Raguza hercege címet kapta. Az 1809-es hadjáratban a znaimi csatában (július 10.) győzte le az osztrákokat, miért a császár még a harctéren marsallá nevezte ki. Szintén részt vett a magyar sereg leverésével végződött győri csatában is. Ezután 18 hónapon át az újonnan szerzett Illír tartományok kormányzója volt. 1811-ben Portugáliába ment Masséna helyébe fővezérnek, 1812. július 22-én Wellingtontól Salamanca mellett vereséget szenvedett és súlyosan megsebesült.

Részt vett ezután az 1813-1814-es hadjárat összes ütközeteiben, s utoljára Párizs keleti oldalát védte (1814. március 31.) a szövetségesekkel szemben. De kapitulálni volt kénytelen és a szövetségesekkel alkudozásokba bocsátkozott Napóleon kis fiának, a római királynak érdekében. Ezért Napóleon később árulással vádolta, bár igaztalanul. A restauráció alatt összes méltóságait megtartotta, de visszavonultan élt. 1830. július 26-án X. Károly király rábízta a párizsi 1. hadosztály parancsnokságát, de Marmont nem tudta magát tartani a forradalmárokkal szemben, és július 29-én este megfogyatkozott csapataival kivonult Párizsból. X. Károlyt a száműzetésbe is követte, utolsó éveit Bécsben és Velencében töltötte.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]