Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont
Marmont.jpg
Marmont francia marsall,
Raguza első hercege
Született 1774. július 20.
Meghalt 1852
Velence
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Fegyvernem tüzérség
Rendfokozata tábornok, a francia császárság marsallja
Csatái forradalmi háború
napóleoni háborúk

Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont (Chátillon-sur-Seine (Côte-d’Or), 1774. július 20.Velence 1852. március 2.) francia marsall (1809), a napóleoni háborúk hadvezére, Raguza hercege (1808), a főnemesi ház tagja (1814).

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia tüzérségbe lépve Toulon ostrománál ismerkedett meg Bonaparte Napóleonnal, akinek lelkes hívévé vált. Mint annak hadsegéde részt vett az 1796-1797-es itáliai hadjáratban, 1798-ban Egyiptomba kísérte es 1799-ben vele együtt tért haza és híven támogatta a direktórium megbuktatásában.

1807-ben Napóleon császár a Raguzai Köztársaság védelmére küldte. Október 31-én megverte az osztrákokat Castelnuovo mellett. Érdemeiért a Raguza hercege címet kapta. Az 1809-es hadjáratban a znaimi csatában (július 10.) győzte le az osztrákokat, miért a császár még a harctéren marsallá nevezte ki. Szintén részt vett a magyar sereg leverésével végződött győri csatában is. Ezután 18 hónapon át az újonnan szerzett Illír tartományok kormányzója volt. 1811-ben Portugáliába ment Masséna helyébe fővezérnek, 1812. július 22-én Wellingtontól Salamanca mellett vereséget szenvedett és súlyosan megsebesült.

Részt vett ezután az 1813-1814-es hadjárat összes ütközeteiben, s utoljára Párizs keleti oldalát védte (1814. március 31.) a szövetségesekkel szemben. De kapitulálni volt kénytelen és a szövetségesekkel alkudozásokba bocsátkozott Napóleon kis fiának, a római királynak érdekében. Ezért Napóleon később árulással vádolta, bár igaztalanul. A restauráció alatt összes méltóságait megtartotta, de visszavonultan élt. 1830. július 26-án X. Károly király rábízta a párizsi 1. hadosztály parancsnokságát, de Marmont nem tudta magát tartani a forradalmárokkal szemben, és július 29-én este megfogyatkozott csapataival kivonult Párizsból. X. Károlyt a száműzetésbe is követte, utolsó éveit Bécsben és Velencében töltötte.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]