Jean-Baptiste Bessières

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Baptiste Bessières
Bess c.jpg
Született
1768. augusztus 6.
Prayssac
Elhunyt
1813. május 1. (44 évesen)
Weißenfels
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Fegyvernem lovasság
Rendfokozata tábornok
a francia császárság marsallja
Csatái

1797 : Rivoli csata
1800 : Marengói csata
1805 : Austerlitzi csata
1806 : Jénai csata
1807 : Eylaui csata
1808 : Medina del Rio Secói csata
1809 : Landshuti csata
1809 : Asperni csata
1809 : Wagrami csata

1812 : Oroszországi hadjárat
Kitüntetései Becsületrend Nagy Sas érdemérem

Jean-Baptiste Bessières (Prayssac (Lot), 1768. augusztus 6.Weißenfels (Szász-Anhalt), 1813. május 1.) Isztria hercege, francia marsall.

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bessières Prayssacban született. Rövid ideig a Királyi Gárdában szolgált, valamint a tiszthelyettesként a Spanyolország elleni háborúban harcolt.

A Kelet-pireneusi hadseregben és a Moselle hadseregben tűnt ki bátorságával majd 1796-ban kapitányként részt vett Napoléon Bonaparte tábornok itáliai hadjáratában.

A roveretói csatában az ő vezetésével arattak győzelmet, így került be a vezérkarba. A rivoli csata után őt küldték Franciaországba, hogy a zsákmányolt zászlókat elvigye a Direktóriumnak. Visszatérve a frontra, Bonaparte tábornokot kísérte el Stájerország megtámadására. Parancsnoksága alatt, az ő „Útmutatója” szerint alakult ki a későbbi konzulátusi - majd a Császári Gárda magja. Következő szolgálata dandárparancsnokként Bonaparte egyiptomi expedíciójába vitte, itt kitüntette magát az acrei és az abukíri csatában.

Bonaparte tábornokkal együtt visszatért Európába. 1800-ban harcolt marengónál, itt a konzuli gárdát vezette. Briliáns és sikeres lovas támadást vezetett a nap végén, de annak nem volt döntő hatása a csata kimenetelére. 1802-ben hadosztály-tábornokká, 1804-ben Franciaország marsalljává léptették elő. Ő vezette a Grande Armée leghíresebb hadjáratait, mint a Gárda lovasságának vezérezredese (1805., 1806. és 1807.)

1805-ben megkapta a Becsületrend Nagy Sas-érdemérmét és a 1809-ben Isztria hercegének címét. Amikor kitört az ún. félszigeti háború, Bessières számára először nyílt alkalom arra, hogy független parancsnokként is bizonyíthasson. 1808-ban a Medina del Rio Seco-i csatában a spanyolok felett aratott győzelme bizonyította, hogy Napóleon császár jól választott. Amikor a félsziget más csataterein katasztrófa következett be a franciák számára, Bessiêres a császár számára hatalmas segítséget nyújtott a hadjáratban.

1809-ben a Grande Armée ismét a Duna völgyében harcolt. Az asperni csatában az osztrákok ismételt és kétségbeesett támadó hullámait visszaverve alapozta meg a sikert. A wagrami csatában kilőtték alóla a lovat. Jean-Baptiste Bernadotte tábornok váltotta őt az északi hadsereg parancsnoki posztján, még ugyanabban az évben sikeresen megakadályozta a brit Walcheren expedíciót.

1811-ben ismét Spanyolországban kapott fontos beosztást. André Masséna helyettes parancsnokaként volt jelen a Fuentes d’Onoro-i csatában, de Napóleon nem hagyta sokáig Spanyolországban, mert 1812-ben az oroszországi hadjáratban a Gárda lovasságának parancsnoka lett. Főszerepet játszott a borogyinói csatában és a Moszkva alól való visszavonulás során. 1813-ban kinevezték a császár egész lovasságának parancsnokává.

Három nappal a hadjárat megkezdése után, a Poserna-Rippach-szoros felderítése közben Bessières marsallt megölte egy ágyúgolyó, amely gellert kapott le egy falon, és átütötte a mellkasát. Azonnal meghalt. Gyermekeit Napóleon császár vette pártfogásába, akit mélyen megrázott egyik legjobb barátjának és legrátermettebb parancsnokának elvesztése.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean-Baptiste Bessières című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]