Emmanuel de Grouchy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emmanuel de Grouchy
EMMANUEL DE GROUCHY(1766-1847).jpg
Született 1766. október 23.
Párizs
Meghalt 1847. május 29. (80 évesen)
St. Etienne
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Fegyvernem lovasság
Rendfokozata tábornok
Csatái Novi, Hohenlinden, Győr Wagram, Wavre
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendje

Emmanuel de Grouchy (Párizs, 1766. október 23.Saint-Étienne 1847. május 29.) gróf, francia marsall.

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hadi pályáját már 14 éves korában megkezdte. 19 éves korában kapitány volt a királyi testőrségben. A forradalom kitörésekor a forradalmi párthoz csatlakozott, 1795-ben dandártábornok és táborkari főnök lett a nyugati hadseregnél, 1798-ben Joubert alatt Itáliában harcolt. Novinál súlyos sebet kapott és fogságba esett. Kiszabadulása után előbb Graubündenbe, majd Moreau hadseregéhez Németországba ment, jelentékeny része volt a hohenlindeni győzelem kivívásában. Az 1806-as és 1807-es hadjáratokban is kitűnt.

1809-ben Itáliában (május 8., Piave-menti csata) harcolt egy dragonyoshadosztály élén. Csapataival ezután Magyarországra érkezett, harcolt a június 9-11-i Marcal-menti ütközetben, a június 12-i pápai ütközetben, és kulcsszerepe volt a győri csatában.

A wagrami csatában dragonyoshadosztálya élén harcolt, többek között a Simonyi őrnagyot (a híres huszárt, aki 1813-ban ezredes lett) soraiban tudó 4. Hessen-Homburg-huszárezred ellen a francia jobbszárny szélén.

Napóleon a Francia Köztársaság Becsületrendje főtisztjévé nevezte ki. 1812-ben a 2. lovashadtest parancsnoka lett, az oroszországi visszavonulás során a lovasság maradékából szervezett „aranyszázad” parancsnoka volt. 1813-ban elhagyta a hadsereget, mivel a császár kérését, hogy hadtestparancsnok legyen, nem teljesítette. Miután a szövetségesek 1814-ben a Rajnát átlépték, ismét szolgálatba lépett, nagy vitézséggel küzdött Troyes, Joinvilliers stb. mellett s Craonnenál súlyos sebet kapott. Az első restauráció után száműzték, de már 1815 elején visszatért. Amikor I. Napóleon Elba szigetét elhagyva, Franciaországban kikötött, Grouchy azonnal hozzácsatlakozott s szétverte az Angoulême hercegének vezérlete alatt állott királyi csapatokat, amiért őt Napóleon marsallá és az összes lovasság parancsnokává nevezte ki.

A ligny-i csata után I. Napóleon őt bizta meg a porosz hadsereg üldözésével. Ő a császár parancsát betű szerint véve, június 18-án Wavrenál megtámadta a Thielmann által vezetett porosz hadtestet, ahelyett, hogy mint tábornokai sürgették, az ágyudörgés után Waterloo felé sietett volna. Napóleon, aki eközben Waterloonál egyre várta Grouchy megérkezését, utóbb őt okolta csata elvesztésével és még emlékirataiban is Grouchy-t tüntette fel bűnbakként. Grouchy a waterlooi csata után Namurbe vonult vissza, s miután a szövetségeseket hiába igyekezett visszatartani, hadseregével Párizs felé tért vissza. A Bourbon-ház másodszori visszatérése után száműzöttként Észak-Amerikába ment és csak 1819-ben nyert engedélyt a visszatérésre. A júliusi forradalom után Lajos Fülöp király elismerte marsallnak és 1832-ben Franciaország pairjévé nevezte ki.

Emlékiratait unokája adta ki (Mémoires du maréchal de Grouchy, Párizs 1873-74, 5 köt.).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]