Louis-Alexandre Berthier

Louis-Alexandre Berthier
Született	1753. november 20. Versailles
Meghalt	1815. június 1. (61 évesen) Bamberg
Sírhely	Tegernsee Abbey
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Szolgálati ideje	1764 - 1815
Rendfokozata	tábornagy a francia császárság marsallja
Egysége	Grande Armée
Csatái	Itáliai hadjárat (1796-1797) Egyiptomi hadjárat Marengói csata Austerlitzi csata Eylaui csata Friedlandi csata Jénai csata Wagrami csata Oroszországi hadjárat (1812) Lipcsei csata Brienne-i csata
Kitüntetései	francia Becsületrend, Neuchâtel, Valangin, Wagram hercege, Franciaország pairje, Szent Lajos-rend lovagja
Halál oka	alleged suicide
Házastársa	Duchess Maria Elisabeth in Bavaria
Gyermekei	Napoléon Alexandre Berthier Caroline Josephine Berthier de Wagram Anne Berthier de Wagram
Szülei	Marie Françoise L'Huillier de La Serre Jean-Baptiste Berthier
Civilben	hadügyminiszter
Louis-Alexandre Berthier aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis-Alexandre Berthier témájú médiaállományokat.

Louis-Alexandre Berthier (Versailles, 1753. november 20. – Bamberg, 1815. június 1.), 1804-től Franciaország marsallja, Neuchâtel, Valangin és Wagram hercege.

Életpályája

Hadmérnökkari tisztként kezdte pályáját, de 1777-ben leköszönt és Lafayette-tel az észak-amerikai hadsereghez ment, és az amerikai függetlenségi háborúban harcolt. Európába való visszaérkezése után vezérkari ezredessé nevezték ki; 1792-ben dandártábornok és 1795-ben az Itália ellen működő francia sereg vezérkarának főnöke lett. E minőségében ismerkedett meg Napoléon Bonaparte tábornokkal, aki 1796-ban vette át e sereg fővezérletét. Az itáliai hadjárat idején Bonaparte legközvetlenebb segítőtársa lett. A császár annyira megszokta Berthier-nek vezérkari főnöki közreműködését, hogy még a Szent Ilona szigetén tollba mondott emlékirataiban is az 1815-ös katasztrófát részben annak a körülménynek rója fel, hogy Beerthier nem volt mellette. 1800-ban a Konzulátus hadügyminiszterévé nevezték ki. 1804-ben császári tábornagy (Maréchal de l’Empire) lett és 1807-ben mint szuverén fejedelem kapta a Poroszországból elfoglalt neufchâteli és valangini hercegségeket és császári herceggé nevezték ki.

1808-ban Vilmos bajor herceg leányát, Mária Erzsébet hercegnőt (1784–1849) vette nőül. 1809-ben Napóleon megérkezéséig a Németországban gyülekező francia hadak fővezére volt. Vezérként nem felelt meg Napóleon várakozásának, de mint Napóleon vezérkari főnöke olyan kitűnően működött, hogy a hadjárat befejezésekor Napóleon Wagram hercegévé nevezte ki. 1812-ben, 1813-ban és 1814-ben Napóleon oldalán működött.

A császár leköszönése után a Bourbonokhoz állt és elvesztette ugyan a neufchâteli és a valangini hercegséget, de többi méltóságaiban meghagyták. 1815-ben Napóleonnak Elba szigetéről való visszatérésekor és száz napos uralma alatt a már 62 éves aggastyán engedett neje befolyásának, és nem csatlakozott régi jótevőjéhez és barátjához, hanem Bambergbe ment apóstársához. E lépését azonban annyira megbánta, hogy megtébolyodott és a Napóleon ellen induló orosz csapatoknak Bambergen való átvonulása közben a volt püspökfejedelmi kastély erkélyéről a kövezetre vetette magát, és szörnyethalt.

Források

• Bokor József (szerk.). Berthier, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

További információk

• Napóleon marsalljai (franciául)
• Életrajza (franciául)
• Életrajza Archiválva 2008. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)