Charles-François Dumouriez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Général Dumouriez.

Charles François Dumouriez (Cambrai, 1739. január 25.1823. március 14.) Franciaország tábornoka a francia forradalom és a koalíciós háborúk idején. A valmy-i csatában François Christophe Kellermann tábornokkal osztozott a győzelemben, de később dezertált a forradalmi hadseregből, és királypárti ellenzőjévé vált I. Napóleon császár uralmának.

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1757-ben katona lett; harcolt Németországban. 1763-ban kilépett a hadseregből; 1768-ban ismét belépett és a Korzikába küldött csapatoknál hadsegéd lett. 1770-ben ezredessé léptették elő. 1771-ben a konföderált legyelekhez küldték pénzzel és francia tisztekkel. Eltérve utasításaitól, ő maga is tevékeny részt vett a háborúban, de az oroszok legyőzték, amire a francia kormány visszahívta, 1772-ben XV. Lajos király, Aiguillon miniszter tudta nélkül, titkos üzenettel Svédországba küldte. Aiguillon, megtudva Dumouriez küldetését, Hamburgban elfogatta és a Bastille-ba záratta. 1774-ben XVI. Lajos trónra lépése után szabadon bocsátották és a hadseregben ismét alkalmazták. 1778-ban tábornok és cherbourgi várparancsnok lett. A forradalom alatt előbb a jakobinusokhoz, később a mérsékeltebb girondistákhoz csatlakozott és altábornagy, 1792-ben pedig külügyminiszter lett és a királyt rávette, hogy Ausztriának és Poroszországnak háborút üzenjen, ami által a forradalmi pártok azt érték el, hogy a király auktoritása alatt forradalmi sereget szervezhettek. E sereg vezérének, La Fayette-nek menekülése után Dumouriez vette át a sereg vezetését, Valmy-nál visszavonulásra kényszerítette a porosz sereget, azután az osztrákok ellen fordult és a jemappes-i győzelem után egész Belgiumot elfoglalta. E siker a párizsi forradalmi kormányt elbizakodottá tette. A hadsereg veszteségeinek pótlásáról nem gondoskodott, hanem kormánybiztosokat küldött a hadsereghez, akiknek tapintatlan eljárása a Dumouriez által megalapított fegyelmet megingatta és akik, valamint a kormány is, úgy viselkedtek, hogy Dumouriez meggyőződött, hogy Franciaország érdekében az őrültek uralkodásának véget kell vetni. Titkosan levelezett az osztrák fővezérrel (Coburg herceggel), akivel fegyverszünetet kötött és seregével Párizs felé indult, hogy a Konventet szétkergesse. Mielőtt azonban még francia földre jutott volna, máris a hadügyminiszter Beurnonville és a Konvent által küldött négy kormánybiztos jelent meg táborában, azzal az utasítással, hogy Dumouriez-t állásából elmozdítsák. Ezeket azonban elfogatta és az osztrákoknak adta át, de amikor ezt a sereg megtudta és Dumouriez hadseregparanccsal a sereget a királyi hatalom helyreállításában való közreműködésre lelkesíteni akarta, a csapatok fellázadtak és Dumouriez-nek az osztrákokhoz kellett menekülni (1793. április 4.). Mint hazátlan bujdosó élt azután előbb Németországban, azután Angliában, ahol a Bourbonoktól kapott nyugdíjból élt 1823-ig.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]