Montenottei csata

	Montenottei csata
	Rampon dandártábornok csapatai a Legino-hegy védelmi harcaiban
Konfliktus	Első koalíciós háború
Időpont	1796. április 12.
Helyszín	Cairo Montenotte, Liguria, ; Szárd–Piemonti Királyság
Eredmény	francia győzelem
	Szemben álló felek
Franciaország	Habsburg Birodalom; Szárd–Piemonti Királyság
	Parancsnokok
Napoléon Bonaparte	Argenteau ; Colli-Marchini
	Szemben álló erők
9000, 18 ágyú az olasz változat szerint: 14 000	6000, olasz változat szerint: 25 000
	Veszteségek
800	2500, 12 ágyú
	Térkép
	Montenottei csata Pozíció Észak-Olaszország térképén
	é. sz. 44° 24′ 00″, k. h. 8° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 24′ 00″, k. h. 8° 16′ 00″

A montenottei csata 1796. április 12-én zajlott le a forradalmi háborúk idején a Napoléon Bonaparte tábornok vezette francia és az Eugène-Guillaume Argenteau irányította osztrák sereg között Észak-Itáliában, Cairo Montenotte falu mellett és francia győzelemmel végződött.

Előzmények[szerkesztés]

1796. tavaszán Bonaparte megérkezett, hogy átvegye az itáliai francia hadsereg (Armée d’Italie) parancsnokságát, ez volt az első hadsereg-parancsnoksága. Osztrák ellenfele, Johann Peter von Beaulieu is új volt az itáliai hadszíntéren. Szövetségese, a Szárd–Piemonti Királyság még egy harcmezőn küzdött a francia hadsereg ellen. Bonaparte az előzetes tervei szerint a Ligur-tenger partján nyomult előre az északkeleten lévő Beaulieu 28 000 fős osztrák hadserege és északnyugaton állomásozó Michele Colli altábornagy 21 000 fős osztrák–szárd hadserege között.

Erők[szerkesztés]

Az itáliai francia hadsereg (Armée d’Italie)[szerkesztés]

Főparancsnok: Bonaparte Napóleon (42 717 a csatamezőn 64 356 összesen)^[3]

André Masséna hadteste:
- Hadosztály: Amédée Laharpe (11 075)
  - Dandár: Jean Pijon
  - Dandár: Jean Ménard
  - Dandár: Jean Cervoni^[4]
- Hadosztály: Jean Meynier (5428)
  - Dandár: Elzéard Dommartin
  - Dandár: Barthélemy Joubert
A támadásban részt vevő egységek:
- Hadosztály: Charles Pierre François Augereau (7908)
  - Dandár: Martial Beyrand
  - Dandár: Claude Victor^[5]
  - Dandár: Pierre Banel
- Hadosztály: Jean Sérurier (6938)
  - Dandár: Jean Guieu^[6]
  - Dandár: Louis Pelletier
- Hadosztály: François Macquard (3 690)
  - Dandár: Jean David
  - Dandár: Claude Dallemagne
- Hadosztály: Pierre Garnier (3 136)
  - Dandár: Jean Davin
  - Dandár: Guilin Bizanet
  - Dandár: Joseph Colomb
  - Dandár: Pierre Verne^[7]
- Lovasság: Henri Stengel
  - Hadosztály: Henri Stengel (2542)
  - Hadosztály: Charles Kilmaine (2000)
- Partvédő hadosztály:(21 639)

Az osztrák – szárd–piemonti koalíciós haderő[szerkesztés]

Főparancsnok: Johann Peter von Beaulieu táborszernagy (49 000)

Osztrák hadsereg: Johann P. Beaulieu táborszernagy(28 000 osztrák és nápolyi)
- Jobbszárny: Eugène Argenteau altábornagy
  - Dandár: Anton Lipthay de Kisfalud vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
  - Dandár: Mathias Rukavina vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
  - Dandár: Philipp Pittoni vezérőrnagy (7 gyalogos zászlóalj)^[8]
  - Dandár: Karl Salisch ezredes (5 gyalogos zászlóalj, 2 lovasszázad)
- Balszárny: FML Karl Philipp Sebottendorf
  - Dandár: Wilhelm Kerpen vezérőrnagy (5 zászlóalj)
  - Dandár: Franz Nicoletti vezérőrnagy (6 zászlóalj)
  - Dandár: Gerhard Rosselmini vezérőrnagy (4 zászlóalj)
  - Lovas dandár: Anton Schübirz vezérőrnagy (18 lovasszázad)
  - Nápolyi Királyság Lovasdandár: di Cuto herceg (13 lovasszázad)^[9]
Szárd–piemonti hadsereg: Michelangelo Alessandro Colli-Marchini altábornagy (17 000 szárd–piemonti és 4000 osztrák)^[10]
- Hadosztály: Ismeretlen összetételű
  - Osztrák dandár: Giovanni di Provera altábornagy
  - Szárd–piemonti dandár: Brempt, Giuseppe Vital, Jean Dichat^[11]

Hadműveletek[szerkesztés]

Április 10-én az osztrák hadsereg bal szárnya Beaulieu vezetésével megtámadott egy francia dandárt a Voltrinál (napjainkban Genova külvárosa). A helyi francia parancsnok visszavonult a harc elől és elmenekült. Mivel vezérkar habozott, Argenteau jobbszárnyának támadása nem kezdődött el április 11-ig. Ezen a napon az osztrák 3500–4000 katonát vonultattak fel a francia harcálláspont ellen Monte Leginónál. Az 1500 francia Antoine Rampon vezetésével minden osztrák támadásnak ellenállt a nap folyamán. Mivel Argenteau terve kudarcot vallott, így letáborozott Montenotte közelében és néhány ágyúból álló erősítést küldött.

Ezek a lépések késztették azonnali ellenoffenzívára Bonapartét, aki André Masséna két hadosztályát Savonából a Cadibona hágón át Carcaréba irányította. Meggyőződve arról, hogy Beaulieu túl messze tartózkodik keleten, ahhoz hogy hatékonyan beavatkozhasson, Bonaparte elhatározta, hogy Argenteau-t zúzza össze. Carcaréből két dandárnak Amédée Laharpe hadosztályából parancsot adott Argenteau megtámadására, míg ezalatt Masséna Laharpe harmadik dandárjával elvágta az utat az osztrákok mögött.

A csata[szerkesztés]

Április 12-én 9000 francia katona állt szemben 6000 osztrákkal. Laharpe frontális támadást indított, ezalatt Masséna átkelt a hegyeken Jean Menard dandárjával az osztrák jobbszárnyra fordulva. Argenteau megpróbálta megállítani a francia manővert, de túl későn cselekedett. Masséna rohamozott, az osztrákok elmenekültek, legtöbb veszteséget a foglyul ejtett katonák jelentették. A következő reggel Argenteau emberei közül csak 700 maradt, a többi eltűnt a harcban vagy szétszóródott.

Következmények[szerkesztés]

Ez a csata volt Bonaparte első győzelme a montenottei hadjáratban. A francia veszteség 800 halott vagy sebesült, eltűnt. Az osztrákok vesztesége: 2500 halott, vagy sebesült, a legnagyobb veszteséget a hadifoglyok jelentették. A 16. Terzi gyalogsági ezred 1. zászlóalja el volt vágva, és így megadta magát. Akik átvészelték a csatát, azokat Argenteau Degonál, mintegy 6 km-re észak-északkeletre újjászervezte. A következő akció a millesimói csata lett április 13-án, és a második degói csata április 14-15-én.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Chandler, David. Dictionary of the Napoleonic Wars. New York: Macmillan, 1979. ISBN 0-02-523670-9
↑ Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9,
↑ Fiebeger, p 8. Fiebeger is the major source for both armies.
↑ Smith, p 113. Smith places Cervoni in Meynier's division.
↑ Smith, p 113. Smith calls this Jean Rusca's brigade.
↑ Smith, p 113. Smith lists Sérurier's brigadiers as Pelletier, Pascal Fiorella, and Sextius Miollis.
↑ Smith, p 113. Smith lists Verne's brigade as a coast defense unit.
↑ Boycott-Brown, p 194. Pittoni fought with Sebottendorf's wing.
↑ Boycott-Brown, p 348
↑ Fiebeger, p 5
↑ Boycott-Brown, p 260-261, 265

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Montenotte című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

Boycott-Brown, Martin. The Road to Rivoli. London: Cassell & Co., 2001. ISBN 0-304-35305-1
Chandler, David. The Campaigns of Napoleon. New York: Macmillan, 1966.
Fiebeger, G. J. The Campaigns of Napoleon Bonaparte of 1796-1797. West Point, NY: US Military Academy Printing Office, 1911. Reprinted in Bonaparte in Italy Operational Studies Group wargame study folder.
Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9

[1] Chandler, David. Dictionary of the Napoleonic Wars. New York: Macmillan, 1979. ISBN 0-02-523670-9

[2] Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9,

[3] Fiebeger, p 8. Fiebeger is the major source for both armies.

[4] Smith, p 113. Smith places Cervoni in Meynier's division.

[5] Smith, p 113. Smith calls this Jean Rusca's brigade.

[6] Smith, p 113. Smith lists Sérurier's brigadiers as Pelletier, Pascal Fiorella, and Sextius Miollis.

[7] Smith, p 113. Smith lists Verne's brigade as a coast defense unit.

[8] Boycott-Brown, p 194. Pittoni fought with Sebottendorf's wing.

[9] Boycott-Brown, p 348

[10] Fiebeger, p 5

[11] Boycott-Brown, p 260-261, 265

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]