Vendée-i háború
| Vendée-i háború | |||||||||||||||||||
| Francia forradalom | |||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||
| A Cholet-i csata | |||||||||||||||||||
| Dátum | 1793–1796 | ||||||||||||||||||
| Helyszín | Nyugat-Franciaország | ||||||||||||||||||
| Eredmény | republikánus győzelem | ||||||||||||||||||
| Casus belli | royalista felkelés a republikánus uralom ellen | ||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
| Vendée-i háború |
|---|
|
Thouars · Fontenay-le-Comte· Saumur · Nantes · Châtillon · Luçon · Tiffauges · Montaigu · Noirmutier · La Tremblaye · Cholet · Laval · Entrames · Fougères · Granville · Dol · Angers · Le Mans · Savenay |
A vendée-i háború 1793 márciusa és 1796. július 30. között zajlott, az 1789-ben kitört Francia forradalom részeként. A franciaországi Vendée tartományban kitört, kezdetben parasztfelkelés jellegű mozgalom a helyi nemesség csatlakozása után royalista, ellenforradalmi jelleget öltött, és több nyugat-franciaországi tartományra is átterjedt, mely maga után vonta a republikánus haderő nagy erejű támadását. A republikánusok 1794 januárjára gyakorlatilag újra uralmuk alá hajtották a vidéket, de a felkelők a gerilla-taktikát alkalmazva egészen 1796 közepéig kitartottak.
Előzmények [szerkesztés]
Az 1789-ben kitört franciaországi forradalom a francia társadalomban addig soha nem tapasztalt indulatokat szabadított fel. A lázadás rövid időn belül a monarchikus rendszer bukásához vezetett, XVI. Lajos királyt 1792. szeptember 21-én megfosztották hatalmától, majd az ország felett a Nemzeti Konvent vette át a hatalmat, köztársasággá kiáltva ki azt.
A republikánusoknak azonban nem sikerült egyöntetűen az egész francia lakosságot a saját oldalukra állítaniuk. Különösen a nyugat-franciaországi Vendée régió lakossága idegenkedett az új uralomtól, ugyanis az itteni lakosság erősen királypárti és hithű katolikus volt, így egyaránt ellenezték mind a király lemondatását, mind a Nemzeti Konvent egyházellenes politikáját. A lakosság elkeseredését tovább fokozták a megnövelt adóterhek és a Konvent egyházellenes intézkedései, melynek során ok nélkül ítéltek egyházi személyeket száműzetésre, az Egyház birtokait pedig elkobozták. Amikor 1793. március 3-án a Konvent elrendelte a franciaországi templomok bezárását, valamint az egyházi edények elkobzását és egy rendeletben megtiltotta a francia lakosságnak, hogy a sírokra kereszt alakú fejfát rakjanak, Vendée-ben kitört a lázadás. A felkelők létrehozták a Királyi és Katolikus Hadsereget, mely harcot indított a Republikánus államapparátus ellen.
A felkelés [szerkesztés]
A vendée-i felkelők élére előbb helybéli papok álltak, majd rövidesen csatlakozott hozzájuk a királypárti beállítottságú nemesi réteg is, akik közül többen tapasztalt hadvezérek lévén, igyekeztek a lázadókból egy ütőképes hadsereget létrehozni. Március folyamán Vendée-vel együtt több más franciaországi tartományban is zavargások kezdődtek, a fellázadt lakosság több településen is lemészárolta helybéli republikánusokat. A legjelentősebb ilyen eset a vendée-i Machecoul településen volt, ahol a királypártiak 150 - 200 republikánust mészároltak le. A republikánus haderő április elejére leverte a Loire folyótól északra kitört mozgalmakat, de a folyótól délre a Királyi és Katolikus Hadsereg által ellenőrzött négy tartománnyal nem sikerült boldogulniuk, az ugyanis a gerilla-hadviselést alkalmazva visszaverte republikánus csapatokat.
A Nemzeti Konvent március közepén 45 000 katonát küldött a felkelés leverésére. A felkelők azonban március 19-én Chantonnay-tól északra egy hat órás csatában megverték a republikánus hadsereget, majd ellentámadást indítva kiterjesztették hatalmukat a Loire és Lay folyók közti vonalig. Innen tovább nyomulva májusban elfoglalták Thouars-ot, júniusban Saumur-t, majd Châtillon-t és Vihiers-t. Június 29-én azonban vereséget szenvedtek Bretagne tartomány egyik legjelentősebb városa, Nantes alatt.
1793. augusztus 1-jén a jakobinus Közjóléti Bizottság Jean-Baptiste Carrier tábornokot bízta meg a régió "pacifikálásával", engedélyt adva akár a teljes térség elpusztítására is. Carrier tábornok Louis Marie Turreau tábornokot küldte a hadműveletek lebonyolítására, 12 hadosztályt rendelve a parancsnoksága alá. A köztársasági csapatok október 17-én súlyos vereséget mértek a vendée-i felkelőkre a Cholet-i összecsapásban, a csatában a felkelők egyik vezére, Charles de Bonchamps is elesett. A felkelők Henri de la Rochejaquelein vezetésével még megkísérelték átvenni a kezdeményezést a köztársasági haderőtől és ostroma alá véve Granville várát. A várvédők azonban visszaverték az ostromlókat, akik így kénytelenek voltak visszavonulni, nyomukban a köztársasági haderővel. A köztársaságiak a dol-i, az Angers-i, a Le Mans-i, majd végül december 23-án a Savenay-i csatában teljesen tönkreverték a felkelőket. A vezérek többsége elesett, néhányan fogságba kerültek, akiket később kivégeztek.
A felkelők maradéka Henri de la Rochejaquelein vezetésével gerillaháborút kezdett a köztársasági haderő ellen, de miután Rochejaquelein-t 1794. január 28-án meggyilkolták, a felkelők többsége letette a fegyvert. Egy kisebb mértékű ellenállás azonban továbbra is maradt, amiért Turreau tábornok elrendelte a felperzselt föld taktikájának alkalmazását, valamint katonái 1794 májusáig legkevesebb 50 000 ezer vendée-i civilt mészároltak le. Végül a Közjóléti Bizottság megbízásából Louis Lazare Hoche tábornok garantálta a vendée-i lakosság számára magánbirtokaik tiszteletben tartását és engedélyt a Direktórium nevében engedélyt adott a szabad vallásgyakorlásra, így a még harcoló lázadók is letették a fegyvert. 1796. július 30-án megszüntették az ostromállapotot a nyugati tartományokban.
Forrás [szerkesztés]
- Fournier, Elie Turreau et les colonnes infernales, ou, L'échec de la violence A. Michel; (1985)
- Secher, Reynald A French Genocide: The Vendée Univ. of Notre Dame Press; (June 2003)
