Ralph Abercromby
| Ralph Abercromby | |
 |
|
| Nemzetisége |  , brit |
| Rendfokozata | altábornagy |
| Csatái |
Hétéves háború Koalíciós háborúk |
| Civilben | parlamenti képviselő |
Ralph Abercromby (1734. október 7. – 1801. március 28.) brit altábornagy a napóleoni háborúk idején.
Tartalomjegyzék |
Élete és pályafutása [szerkesztés]
Menstrie-ben, (Clackmannanshire, Skócia) született George Abercromby legidősebb fiaként. Rugby-ben, (Warwickshire) kezdte meg tanulmányait, majd Edinburgh-i Egyetemen tanult, ezután Lipcsében magánjogot végzett, majd visszatért Skóciába.
A hétéves háború idején [szerkesztés]
Visszatérve a kontinensről erős vonzalmat érzett a katonai pálya iránt, a 3. dragonyos testőrezredben kezdte meg katonai pályáját 1756-ban. II. Frigyes porosz királytól tanulta el a hétéves háborúban a stratégia alapjait és ebben a harcban formálódott ki katonai karaktere. Gyorsan lépdelt előre a katonai ranglétrán, 1773-ban alezredes lett, majd 1780-ban címzetes ezredes, 1781-ben az ír királyi gyalogezred ezredese. 1783-ban feloszlatták ezredét és fél illetménnyel tartalékos állományba helyezték. Ebben az időben bajosan került volna ismét aktív szolgálatba, mivel szimpatizált az amerikai függetlenségi törekvésekkel. Politikai pályáját Clackmannanshire és Kinross-shire parlamenti képviselőjeként kezdte meg, testvére pártfogásával Edinburgh-ben telepedett le és gyermekének oktatásával foglalkozott.
A forradalmi háborúk idején [szerkesztés]
1793-ban, amikor Franciaország hadat üzent Angliának, rögtön igyekezett visszakerülni a katonai pályára. Ekkor az angol hadseregben nagy szükség volt az ügyes és bátor tisztekre, így gyorsan kinevezték Frigyes Ágost yorki herceg parancsnoksága alatt dandár parancsnoknak hollandiai szolgálatra. Le Cateau-Cambrésis-nél ő irányította az előrenyomulást, majd Nijmegennél megsebesült. Ennek ellenére 1794-1795 telén az angol hadsereg katasztrofális veresége idején a helyén maradt. Helytállásáért 1795-ben lovagi címmel tüntették ki.
Ugyanebben az évben nevezték ki Sir Charles Grey mellé, a brit erők a főparancsnokához, a Nyugat-Indiákon. 1796-ban, Grenadát támadták meg és egy különítményt hoztak létre a parancsnoksága alatt. Abercromby birtokba vette Demerara és Essequibo településeket Dél-Amerikában, valamint Szent Lucia , Szent Vincent és a Trinidad szigetét. 1797. április 17-én Abercromby, 7,000-13,000 fős erővel, amely német zsoldos katonákból és a királyi haditengerészetből 60-64 hajós armadából állt, megszállták Puerto Rico szigetét. A sziget kormányzójának és a Don Ramón de Castro tábornok erői visszaverték a támadást. Április 30-án, két hét ádáz küzdelem után, amiben vad tüzérségi párbaj és közelharc is váltakozott, nem tudja legyőzni San Juan első védelmi vonalát, Abercromby visszavonult. Ez volt az egyik legnagyobb invázió a spanyol területek ellen az amerikai kontinensen.
Abercromby visszatért Európába, és szolgálatai elismeréseként kinevezték a Skót Szürkék ezredesének, megbízták Wight-sziget kormányzóságával, a Fort-George és Fort-Augustus-erőd irányításával, és altábornaggyá léptették elő. 1797-1798-ban írországi erők főparancsnoka lett. Rövid ideig tartó skóciai szolgálat után ismét York hercege hívta maga mellé a hollandiai hadjáratra 1799-ben, amely ugyan katasztrofális vereséggel ért véget a britek számára, de Abercromby tehetségét senki nem vitatta, még az ellenfelek sem.
A napóleoni háborúk idején [szerkesztés]
A Nyugat-Indiákon és Hollandiában szerzett tapasztalatai alapján Egyiptomba küldték, amikor Napoléon Bonaparte tábornok megtámadta az angoloknak ezt a fontos bázisát. A csata Alexandria mellett zajlott le 1801. március 21-én. Ebben az ütközetben szerzett egy sebesülést egy ágyúgolyószilánktól, amelyet műtéttel sem tudtak eltávolítani testéből. Hét nappal később a kikötőben, a HMS Foudroyant fedélzetén belehalt sérülésébe.
Emlékművet állítottak a parlament akaratának megfelelően a Szent Pál székesegyházban a tiszteletére, és az Abercromby tér viseli a nevét Liverpoolban. Özvegye bárónői címet és 2000 font nyugdíjat kapott.
.jpg)
Családja [szerkesztés]
Hét gyermeke született, ezek közül négy fiú, mind a parlament tagja lett és ketten katonai pályára is követték apjukat.
- Anne Abercromby (†1844. szept. 17)
- Mary Abercromby (†1825)
- Catherine Abercromby (†1842. május 7.)
- George Abercromby, Abercromby második bárója (1770–1843)
- Sir John Abercromby tábornok(1772–1817)
- James Abercromby, Dunfermline első bárója(1776–1858)
- Alexander Abercromby altábornagy (1784–1853)
Források [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Ralph Abercromby című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Encyclopaedia Britannica, Sir Ralph Abercromby
- Alonso, María M.: Chapter XIV - Abercromby's Siege. The Eighteenth Century Caribbean & The British Attack on Puerto Rico in 1797. [2006. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 7.)
- Historia del Pueblo de Puerto Rico - Arturo Morales Carrión
