Ralph Abercromby

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ralph Abercromby
Sir-ralph-abercromby.jpg
Született 1734. október 7.
Menstrie, Skócia
Meghalt 1801. március 28. (66 évesen)
Alexandria, Egyiptom
Nemzetisége Flag of the United Kingdom.svg, brit
Rendfokozata altábornagy
Csatái

Hétéves háború Koalíciós háborúk

Napóleoni háborúk
Civilben parlamenti képviselő

Ralph Abercromby (1734. október 7.1801. március 28.) brit altábornagy a napóleoni háborúk idején.

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Menstrie-ben, (Clackmannanshire, Skócia) született George Abercromby legidősebb fiaként. Rugby-ben, (Warwickshire) kezdte meg tanulmányait, majd Edinburgh-i Egyetemen tanult, ezután Lipcsében magánjogot végzett, majd visszatért Skóciába.

A hétéves háború idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszatérve a kontinensről erős vonzalmat érzett a katonai pálya iránt, a 3. dragonyos testőrezredben kezdte meg katonai pályáját 1756-ban. II. Frigyes porosz királytól tanulta el a hétéves háborúban a stratégia alapjait és ebben a harcban formálódott ki katonai karaktere. Gyorsan lépdelt előre a katonai ranglétrán, 1773-ban alezredes lett, majd 1780-ban címzetes ezredes, 1781-ben az ír királyi gyalogezred ezredese. 1783-ban feloszlatták ezredét és fél illetménnyel tartalékos állományba helyezték. Ebben az időben bajosan került volna ismét aktív szolgálatba, mivel szimpatizált az amerikai függetlenségi törekvésekkel. Politikai pályáját Clackmannanshire és Kinross-shire parlamenti képviselőjeként kezdte meg, testvére pártfogásával Edinburgh-ben telepedett le és gyermekének oktatásával foglalkozott.

A forradalmi háborúk idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1793-ban, amikor Franciaország hadat üzent Angliának, rögtön igyekezett visszakerülni a katonai pályára. Ekkor az angol hadseregben nagy szükség volt az ügyes és bátor tisztekre, így gyorsan kinevezték Frigyes Ágost yorki herceg parancsnoksága alatt dandár parancsnoknak hollandiai szolgálatra. Le Cateau-Cambrésis-nél ő irányította az előrenyomulást, majd Nijmegennél megsebesült. Ennek ellenére 1794-1795 telén az angol hadsereg katasztrofális veresége idején a helyén maradt. Helytállásáért 1795-ben lovagi címmel tüntették ki.

Ugyanebben az évben nevezték ki Sir Charles Grey mellé, a brit erők a főparancsnokához, a Nyugat-Indiákon. 1796-ban, Grenadát támadták meg és egy különítményt hoztak létre a parancsnoksága alatt. Abercromby birtokba vette Demerara és Essequibo településeket Dél-Amerikában, valamint Szent Lucia , Szent Vincent és a Trinidad szigetét. 1797. április 17-én Abercromby, 7,000-13,000 fős erővel, amely német zsoldos katonákból és a királyi haditengerészetből 60-64 hajós armadából állt, megszállták Puerto Rico szigetét. A sziget kormányzójának és a Don Ramón de Castro tábornok erői visszaverték a támadást. Április 30-án, két hét ádáz küzdelem után, amiben vad tüzérségi párbaj és közelharc is váltakozott, nem tudja legyőzni San Juan első védelmi vonalát, Abercromby visszavonult. Ez volt az egyik legnagyobb invázió a spanyol területek ellen az amerikai kontinensen.

Abercromby visszatért Európába, és szolgálatai elismeréseként kinevezték a Skót Szürkék ezredesének, megbízták Wight-sziget kormányzóságával, a Fort-George és Fort-Augustus-erőd irányításával, és altábornaggyá léptették elő. 1797-1798-ban írországi erők főparancsnoka lett. Rövid ideig tartó skóciai szolgálat után ismét York hercege hívta maga mellé a hollandiai hadjáratra 1799-ben, amely ugyan katasztrofális vereséggel ért véget a britek számára, de Abercromby tehetségét senki nem vitatta, még az ellenfelek sem.

A napóleoni háborúk idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyugat-Indiákon és Hollandiában szerzett tapasztalatai alapján Egyiptomba küldték, amikor Napoléon Bonaparte tábornok megtámadta az angoloknak ezt a fontos bázisát. A csata Alexandria mellett zajlott le 1801. március 21-én. Ebben az ütközetben szerzett egy sebesülést egy ágyúgolyószilánktól, amelyet műtéttel sem tudtak eltávolítani testéből. Hét nappal később a kikötőben, a HMS Foudroyant fedélzetén belehalt sérülésébe.

Emlékművet állítottak a parlament akaratának megfelelően a Szent Pál székesegyházban a tiszteletére, és az Abercromby tér viseli a nevét Liverpoolban. Özvegye bárónői címet és 2000 font nyugdíjat kapott.

Abercromby tábornok halála

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hét gyermeke született, ezek közül négy fiú, mind a parlament tagja lett és ketten katonai pályára is követték apjukat.

  • Anne Abercromby (†1844. szept. 17)
  • Mary Abercromby (†1825)
  • Catherine Abercromby (†1842. május 7.)
  • George Abercromby, Abercromby második bárója (1770–1843)
  • Sir John Abercromby tábornok(1772–1817)
  • James Abercromby, Dunfermline első bárója(1776–1858)
  • Alexander Abercromby altábornagy (1784–1853)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ralph Abercromby című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ralph Abercromby témájú médiaállományokat.

Encyclopaedia Britannica, Sir Ralph Abercromby

  • Alonso, María M.: Chapter XIV - Abercromby's Siege. The Eighteenth Century Caribbean & The British Attack on Puerto Rico in 1797. [2006. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 7.)
  • Historia del Pueblo de Puerto Rico - Arturo Morales Carrión