Vauchamps-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vauchamps-i csata
Napóleoni háborúk
Battle of Vauchamps by Reville.jpg
Dátum 1814. február 14.
Helyszín Vauchamps (Marne), Franciaország
Eredmény francia győzelem
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország Flag of the Kingdom of Prussia (1803-1892).svg Poroszország
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Oroszország
Parancsnokok
Napoleon crop.jpg
NapóleonFlag of France.svg
EMMANUEL DE GROUCHY(1766-1847).jpg
Grouchy Flag of France.svg
Hermann Scherenberg-Friedrich Graf Kleist von Nollendorf.jpg
Kleist Flag of the Kingdom of Prussia (1803-1892).svg
Kaptzevich Petr.jpg Kapcevics (Пётр Михайлович Капцевич) Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg
Haderő
18 000 30 000
Veszteségek
800 halott vagy sebesült 9000 halott vagy sebesült
5000 hadifogoly
20 ágyú


A vauchamps-i csata volt a francia császár hatnapos hadjáratának utolsó, legfőbb ütközete. 1814. február 14-én Napóleon 18 000 ezer emberével megfutamított egy 30 000 főből álló szövetséges (orosz–porosz) haderőt.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Blücher tábornagy irányította sziléziai porosz hadsereg négy hadosztálya Párizs irányába tartott. A francia császár több csatában megpróbálta szétzúzni őket vagy megakadályozni előrejutásukat Champaubert-nél, Montmirail-nál, Château-Thierry-nél. Két hadosztály, személyesen Blücher parancsnoksága alatt február 9. óta nem vett részt a harcokban Vertus-ben állomásozott 13-ig, a Montmirail-i csatáig. Kleist és Kapcevics 30 000 emberével szemben Marmont őrizte a Châlons-tól Étoges-ig vezető utat egy gyalogsági hadosztállyal és Grouchy lovasságával.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blücher két részre osztotta seregét, a bal szárnyat Kapcevics orosz tábornok, a jobb szárnyat Kleist porosz marsall vezette.

Marmont indította el a támadást Vauchamps irányába a poroszok ellen, akik megkerülték Grouchyt. Rendetlenül hátráltak, de Lafferrière[1] tábornok kisegítette őket váratlan támadásával. Blücher folytatta a hátrálást, mint a sakktáblán lépegetett hátra embereivel. De Grouchy megelőzte a visszavonulását Étoges alatt, azzal hogy átvágott az erdőn a Doumerc, Bordesoulle és Saint-Germain hadosztállyal és megvárta őket a Champaubert-i út előtt. Blücher azt remélte, hogy az éjszaka leple alatt menedéket talál a seregének Étoges-ban és megerősítheti erőit az orosz és porosz lovassággal, de Raguza hercege (Marmont) feltűzette a szuronyokat még az éjszaka leszállta előtt és katonái számos hadifoglyot ejtettek a poroszok közül.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A porosz-orosz sereg 9000 embert veszített, ötezren estek hadifogságba, húsz ágyújukat zsákmányolták el, a franciák nyolcszáz főnyi veszteségével szemben. Az orosz gyalogságot Kapcevics tábornok a poroszokat Kleist tábornok vezette. A francia lovasság Grouchy vezetésével gázolta nagy részüket.

Napóleon nem tudott stratégiai jellegű győzelmet aratni, hiszen a Schwarzenberg herceg parancsnoksága alatt álló, sokkal nagyobb számú orosz haderő érintetlen maradt és továbbra is Párizs felé nyomult előre, amely március végén esett el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata emlékműve