Trafalgari csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trafalgari csata
Turner, The Battle of Trafalgar (1806).jpg
A trafalgari csata William Turner festményén.

Konfliktus Napóleoni háborúk
Időpont 1805. október 21.
Helyszín a dél-spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra
Eredmény brit tengeri győzelem
Szemben álló felek
Flag of France.svg Franciaország
Estandarte real de 1761-1833.svg Spanyolország
Union flag 1606 (Kings Colors).svg Egyesült Királyság
Parancsnokok
Flag of France.svg Pierre de Villeneuve altengernagy Union flag 1606 (Kings Colors).svg Horatio Nelson altengernagy †
Szemben álló erők
franciák: 18 sorhajó, 8 egyéb hajó
spanyolok: 15 sorhajó
27 sorhajó, 6 egyéb hajó
Veszteségek
18 hajó
3959 halott,
1036 sebesült,
7000 eltűnt vagy fogságba esett
449 halott,
1214 sebesült
Térkép
Trafalgar-fok  (Andalúzia)
Trafalgar-fok
Trafalgar-fok
Pozíció Andalúzia térképén
é. sz. 36° 10′ 55″, k. h. 6° 02′ 00″Koordináták: é. sz. 36° 10′ 55″, k. h. 6° 02′ 00″

A trafalgari csata (1805. október 21.) a napóleoni háborúk legfontosabb tengeri ütközete volt.

A csata a dél-spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra zajlott le, Cádiz és a Gibraltári-szoros között. Pierre de Villeneuve francia altengernagy vezette 33 (18 francia és 15 spanyol) hajóból álló francia–spanyol flotta harcolt a 27 hajóból álló brit flotta ellen, melynek Horatio Nelson altengernagy volt a parancsnoka.

A csata előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Villeneuve 1805. szeptember végén parancsot kapott, hogy fusson ki flottájával Cádizból, és tegyen partra csapatokat Nápolynál a dél-itáliai francia hadjárat támogatására. A hajóraj október 1920-án indult el Cádizból, abban a reményben, hogy átjut a Földközi-tengerre anélkül, hogy csatára kényszerülne. Azonban Nelson október 21-én szembetalálkozott a francia–spanyol flottával a Trafalgar-foknál.

A francia-spanyol flotta bár számszerűleg nagyobb volt, ám a francia tengerészek az angolokkal ellentétben nem igazán voltak mesterei a tengeri hadviselésnek. A spanyol flotta hajói és legénysége volt a tapasztaltabb, tengerhez szokott hajóhad, a spanyol tengerészek többsége már eleve tengerész családból került ki.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A flották helyzete 12 órakor

Villeneuve parancsot adott, hogy egyetlen, északi irányú vonalba sorakozzon fel a flotta. Nelson viszont két rajt alakított ki a saját hajóiból, és megparancsolta, hogy Villeneuve vonalát merőlegesen, nyugat felől támadják meg. Délre a nagyobbik raj – amelyet HMS Royal Sovereign fedélzetéről Cuthbert Collingwood tengernagy vezetett – a francia-spanyol vonal hátsó (déli) 16 hajójával keveredett harcba. Ezzel egyidőben a HMS Victory fedélzetén tartózkodó Nelson 12 hajóból álló rajával megtámadta Villeneuve vonalának elővédjét és közepét. Ez utóbbiban volt Villeneuve Bucentaure-ja is. A zűrzavaros küzdelemben Nelson rajának a zöme áttörte és szétszórta Villeneuve vonalát. A vonal elejét képező Pierre Dumanoir tengernagy vezénylete alatt álló 6 francia és spanyol hajóról nem vettek tudomást az első támadáskor, így ezek délután fél négykor meg tudtak fordulni, hogy a mögöttük lévők segítségére siessenek. Dumanoir gyenge támadását azonban a britek el tudták hárítani. Collingwood befejezte az utóvéd szétverését, és a csata kb. 5 órakor ért véget.

Kommunikáció a csata közben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nelson zászlóshajója, a Victory Portsmouthban, 1900-ban

A parancsokat a zászlóshajó, a Victory árbocára felhúzott jelzőzászlókkal közölték. Ezeket a jelzéseket egy titkos kódkönyv segítségével lehetett értelmezni. A zászlójeleket a hajók megismételték, így továbbították a távolabbi egységek felé.

A csata kezdete előtt Nelson szükségét érezte egy külön buzdító üzenetnek is. Ekkor született meg az England expects that every man will do his duty („Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét”) zászlójel, amely a csata után hamarosan legendává vált, és ma is gyakran idézik.

Következmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magát Villeneuve-öt a britek elfogták és Angliába vitték, ahol szabadon engedték, de fél évvel a csata után a franciaországi Rennes városában öngyilkosságot követett el.[1] Flottája 18 hajót és 12 ezer embert vesztett el, ezek nagy többsége hadifogságba esett. Nelson halálos sebet kapott egy francia mesterlövésztől, de amikor fél ötkor meghalt, biztos volt a teljes győzelemben. Az angolok vesztesége 1600 halott és sebesült volt, de egyetlen brit hajó sem veszett el.

A trafalgari csata szertefoszlatta I. Napóleon császár tervét Anglia lerohanására (Boulogne-i expedíció). A győzelem több mit száz évre megalapozta a brit tengeri fölényt.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Trafalgari csata témájú médiaállományokat.