Hanaui csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hanaui csata
Napóleoni háborúk
Vernet-Battle of Hanau.jpg
A hanaui csata
Dátum 1813. október 30. - október 31.
Helyszín Hanau (Hessen)
Eredmény taktikai francia győzelem
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország Flag of the Habsburg Monarchy.svg Osztrák Birodalom
Flag of Bavaria (lozengy).svg Bajorország
Parancsnokok
Napoleonbonaparte coloured drawing.png
Flag of France.svg
Napóleon
Karl Philipp Wrede.jpg
Flag of Bavaria (lozengy).svg Karl Philipp von Wrede
Haderő
17 000 43 000
Veszteségek
~4500 9000

A hanaui csatában Karl Philipp von Wrede osztrák-bajor seregei ütköztek meg Napóleon seregével 1813. október 30. - 31-én Hanau városánál (Hessen). A francia császár a lipcsei csata után elkezdte a visszavonulást a német területekről Franciaországba, a viszonylagos biztonságba. Wrede megpróbálta Napóleont feltartóztatni, ám a császárnak sikerült Hanaut megtartani és ezzel nyitva maradt az út a visszavonulásra. A franciák győztek egy viszonylag kicsi csatában, amelynek inkább stratégiai jelentősége volt.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajorország, a korábbi francia szövetséges, a lipcsei csata után csatlakozott Ried-i szerződéssel a Napóleon-ellenes hatodik koalícióhoz. Napóleon a megsemmisítő lipcsei vereség után visszahátrált a Rajnán.

A Grand Armée maradványai szervezetlenül vonultak vissza, az osztrák-bajor erők 43 000 katonája Wrede irányításával indult a Dunától észak felé, hogy megakadályozza a császár visszavonulását Franciaországba. Wrede erői elérték Hanaut, elzárták Napóleon útját Frankfurt felé. A bajor főparancsnok úgy gondolta, hogy a francia fősereg Koblenz irányába hátrál, Wrede szemből várta a támadást, ezért csak 20 000 embert hagyott szárnyai védelmére.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hanaui csata térképe (orosz)


Wrede erőltetett menetben megindult csapataival Würzburgon és Frankfurton át a Majnáig, hogy elzárja Napóleon útját. Hanauhoz 36 órás hóvihar után 29-én érkezett meg 30 000 emberrel. A főerőket a Kinzig folyó mögött helyezte el, a jobb szárnyat délre, és csak egy egyszerű híd kötötte őket össze a főerőkkel. Magyar csapatok is voltak a seregben: a József főherceg-huszárok, de a csata sorsát ők sem tudták megfordítani. Még aznap este Wrede felderítést rendelt el. A felderítésről visszavonulók hátvédjét a Székely-huszárok egy szárnya és egy szakasza képezte, amelyek elszántságukkal még két bajor ágyút is megmentettek. A francia gyalogságot MacDonald, a lovasságot Sébastiani tábornok vezette.

Wrede pozíciójától keletre sűrű erdő tette láthatatlanná a franciák hadmozdulatait, amit azok ki is használtak: az ütközet első napjának végén a egy nagyobb lovas alakulatuk megkerülte és hátba támadta a szövetségesek balszárnyát. Először a gyalogságot vetette vissza, majd egy újabb támadást hajtott végre az ütegek ellen, amelyek néhány löveget el is vesztettek. Ebben a döntő helyzetben a József főherceg-huszárok két svadronja sietett ide a jobbszárnyról. Támadásukkal sikerült annyi időt nyerni, hogy az utánuk nyomuló egész ezred harchoz fejlődjék, amelynek ezt követő rohamával sikerült a franciák előrenyomulását bizonyos mértékig feltartóztatni.

Majd később a hadsereg visszavonulását is a József főherceg-huszárok és a Schwarzenberg-ulánusok leplezték manőverezéseikkel. Mensdorff-Pouilly és Orlov-Denisov portyázó osztagai a franciákat követve szintén Hanauhoz értek, így az ezekbe kikülönített négy huszársvadron is jelen volt az ütközet első napján a 2. és 11. huszárezredek összesen tíz svadronján kívül. Mensdorff ezredes a Kusbach patak fölött átívelő híd mögött foglalt állást, és a Wilhelmsbad és Friedberg felé vezető utat fedezte. A balszárny rendkívül szorongatott helyzetét látva azonban annak segítségére sietett: rázúdult lovasaival a francia vértesek jobbszárnyára, és egészen a tartalékaikig űzte őket vissza. A hátrálás során pedig egy gyalogos alakulat visszavonulását fedezte.

Orlov altábornagy ugyanekkor egy Meerholz nevű helység melletti magaslatról figyelte meg az ellenség főerejének mozgását és nagyságát. Majd a szövetségeseket támogatta: két ezred kozákot és a Kienmayer-huszárok svadronját küldte az ellenség szárnyába, annak nyugtalanítására. Később a többi alakulatával maga is a franciák ellen vonult.

Másnap, 31-én reggel a szövetségesek kiürítették a várost, de dél körül Wrede elhatározta annak újbóli megrohanását, ennek során a lovasságot nemigen vetették be, de a Székely-huszárok kivételt képeztek. A szövetségesek jelentős veszteségeket szenvedtek, nem sikerült a franciákat megakadályozni a visszavonulásban Frankfurt felé.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wrede 9000 embert vesztett, a franciák a csata veszteségét is beleszámítva (4500) jóval többet, kb. 10 000 embert, mert sokan estek a szövetségesek hadifogságába. A franciák november 2-án elérték Frankfurtot és már csak 20 mérföldre voltak a viszonylagos biztonságot jelentő védelmi bázisuktól, Mainz-tól. Napóleon november 2-4-e között ott kelt át a Rajnán 60–70 000 főnyi haderővel.

A csata fontosabb szereplői és emlékei képekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]