Adolphe Édouard Casimir Joseph Mortier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adolphe Édouard Casimir Joseph Mortier
Mortier, Edouard.jpg
Mortier, Treviso első hercege
Született 1768. február 13.
Meghalt 1835. július 28. (67 évesen)
Párizs
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Fegyvernem gyalogság
Rendfokozata a birodalom marsallja
Csatái forradalmi háborúk, napóleoni háborúk
Kitüntetései Medaille Ordre Saint-Esprit.svgSzent Lélek rend lovagja
Civilben nagykövet (Oroszország)
miniszterelnök (1834-1835)

Édouard Adolphe Casimir Joseph Mortier, Treviso első hercege (Le Cateau-Cambrésis (Nord-Pas-de-Calais, 1768. február 13.Párizs, 1835. július 28.) francia tábornok, a birodalom marsallja, a napóleoni háborúk hadvezére, államférfi, miniszterelnök.

Életének korai szakasza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Charles Mortier (1730 – 1808), a harmadik rend képviselője volt, anyja Marie Anne Joseph Bonnaire. 1791-ben lépett be a hadseregbe alhadnagyként.

A forradalmi és a napóleoni háborúk idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1792-1793-ben az északkeleti fronton és Hollandiában, a Maasnál és a Rajnánál harcolt. A quiévrain-i csatában kilőtték alóla a lovat, a jemappes-i, a neerwindeni, és Sellemberg alatt a leuveni csatában adta tanújelét bátorságának. Valencia blokádjánál 150 emberével védte a Persian folyót hat órán keresztül a Famarsi tábor evakuációjánál. Adjutánssá léptették elő Hondschoote-nál, 1793 októberében. Dourlers falu elfoglalásakor megsebesült, a monsi, a brüsszeli, a leuveni és a fleurusi csatákban kitűnt bátorságával.

1794-ben Kléber tábornok alatt részt vett Saint-Pierre erődjének elfoglalásában, majd Marceau tábornok parancsnoksága alatt ott volt a rajnai átkelésnél Neuwiednél. 1796-ban Lefebvre marsall SambreMeuse hadseregének (Armée de Sambre-et-Meuse) hadseregének elővéd parancsnoka.

A második koalíció háborúinak idején 1799-ben először altábornaggyá, majd hadseregtábornokká léptették elő. Az ő vezetésével foglalták el Hannovert. Az artlenburgi megállapodást ő vitte végbe, Napóleon császár 1804-ben a birodalom marsalljává léptette elő. Az ulmi csatában ő irányította a Grande Armée-t, a dürensteini csatában különösen kitüntette magát briliáns akciójával.

1806-ban ismét Hannover-ben és Északkelet-Németországban volt, 1807-ben ismét a Grande Armée-ben szolgált a friedlandi csatában.

1808-ban Napóleon császár kinevezte Treviso hercegének, és részt vett Madrid visszafoglalásában. Spanyolországban két csatában is részt vett, győzött az ocañai csatában 1809. novemberében. A Jeune Garde-nak, Napóleon fiatal gárdájának parancsnoka, 1814-ben a védekező hadjáratban kiváló szolgálatot látott el utóvédként. 1815-ben a Bourbon-restauráció után a száz nap idején Napóleon oldalára állt, de a waterlooi csatában ő kezdte a harcot, de abba kellett hagynia idegzsábája miatt.

A napóleoni háborúk után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második Bourbon-restauráció után kegyvesztett lett, de 1819-ben XVIII. Lajos király kinevezte Franciaország pairjévé, ezzel a felsőház tagjává. 1825-ben a Szentlélek-rend (Ordre des Chevaliers du Saint-Esprit) lovagja lett. A júliusi forradalom után 1830–1831 között Szentpéterváron francia nagykövetként működött, 1834–1835 között Lajos Fülöp király hadügyminisztere és miniszterelnöke volt. 1835-ben, amikor elkísérte Lajos Fülöpöt egy szemleútjára, akkor ő - és még rajta kívül tizenegy másik ember - a Giuseppe Marco Fieschi által elkövetett bombamerénylet áldozata lett. Lajos Fülöp király őszintén meggyászolta, és nyíltan megsiratta elveszített munkatársát a tábornokok temetőjében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]