Hangnem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Muszorgszkij kézirata – hat „b” előjegyzéssel

A mai nyugati zene nagy része tonális. Ez azt jelenti, hogy található egy zenei központ, az alaphang (tonika), és egy az alaphangra épülő hangsor, amiből a zenemű építkezik. A zenemű hangsorát és alaphangját együtt nevezzük hangnemnek. A zenedarab hangnemét a kottában általában előjegyzés jelzi.

Az itt hallható Bach C-dúr Preludium (BWV 846) a „c” hangon kezdődik és végződik, hangjait a c-dúr skála adja.

Hallgassuk meg:      Gnome-speakernotes.png J.S.Bach: C-dúr Preludium – 2'01"

Hallható példák – dór, dúr, moll[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miles Davis szobra a lengyelországi Kielce-ben

Miles Davis Video: So What? – d-dór, esz-dór[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangnem: d-dór (az egyik egyházi modus)
Alaphang: d
A hangsor szolmizálva:
   ..R-m-fs-l-t-d-R-m-fs-l-t-d-R-… (dór)
Hangjai:
   d, e, f, g, a, h, c, d
Hangnemtípus: moll (a skála kisterccel kezdődik)

  • Messagebox info.svg Video: SO WHAT (annyi mint „Na és”). A teljes egészében dórban harmonizált (d-dór, esz-dór) darabot Miles Davis és John Coltrane játssza →[2]


W.A.Mozart: A-dúr Klarinétverseny – A dúr[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

W.A.Mozart

Hangnem: A-dúr
Alaphang (tonika): „a
A hangsor szolmizálva:
   …d_r_mf_s_l_td_r_mf_s_l_td_.. (dúr)
Hangjai:
   a, h, cisz, d, e, fisz, gisz, a
Hangnemtípus:
   dúr (a skála nagyterccel kezdődik)

Gnome-speakernotes.png Mozart: A-dúr Klarinétverseny K. 622, Allegro

Az első kiadás címlapja

Beethoven: Zongoraszonáta Opus 111 – c-moll[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangnem: c-moll
Alaphang: „c”
A hangsor szolmizálva:
   …L_t_d_r_mf_s_L_t_d_r_mf_s_L_… (moll)
Hangjai:
   c, d, esz, f, g, asz, b, c
Hangnemtípus: moll (a skála kisterccel kezdődik)

Gnome-speakernotes.png Beethoven Opus 111: Zongoraszonáta No. 32 in c-moll

Skála, tonika, kisterc, nagyterc, hangnemtípus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

C-dúr skála az egész- és félhanglépések megjelölésével

A hangnem a skála (hangsor, hanglétra) megadásával meghatározza az egymást követő hangközöket:

  • do re mi fa szo la ti do (dúr hanglétra)

Az alaphangból (tonika) kiinduló hangközök sora kiválasztja a tizenkétfokú (kromatikus) hanglétra hangjainak egy részét.

  • …C-d-ef-g-a-hC-d-… (C-dúr hanglétra)

Ha a zenemű hanglétrája nagyterccel kezdődik, azaz a harmadik hang az alaphangtól négy félhang lépéssel van feljebb, akkor a zenemű hangnemtípusa dúr.

Ha a zenemű hanglétrája kisterccel (3 félhang lépés) kezdődik, akkor a zenemű hangnemtípusa moll.

Egyházi hangnemek

A hanglétra első terce alapján az egyházi hangnemeknél (fríg, dór, líd … skálák) is beszélhetünk dúr vagy moll hangnemtípusról.

A szóhasználatról: Hangfaj, hangnem, hangnemtípus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangnem kifejezésről ezt írja Weiner Leó:

Helyesebb volna: «hangfaj«. A különböző durok «faj«-ban különböznek, de «nem«-ben egyeznek (t.i. valamennyien durok). […] Viszont dur és moll egymásnak «nem«-beli ellentétjei; csak az egymáshoz való viszonyukat tekintve beszélhetnénk valamely durról és mollról úgy, mint különböző «hangnemek«-ről. – A német «Tonart« kifejezést pontosabban adja vissza a «hangfaj« szó, viszont «hangnem« inkább «Tongeschlecht«-nek felel meg.

A tekintélyes érvek ellenére ebben a szócikkben követni fogjuk a hangnem szó ma általánosan bevett használatát. A szigorúbb értelemben vett hangnemet viszont, a Brockhaus Riemann zenei lexikon magyar változatát követve, hangnemtípusnak fogjuk nevezni. →Vita:Hangnem

Már a régi görögök is …[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indonéziai gamelán hangszerek

Ez a szócikk csak a dúr és a moll hangsoron, valamint az egyházi hangsorokon alapuló, tehát modális mai „nyugati” zene hangnemeivel foglalkozik.

Más hangsorokat használó hangrendszerekben is találunk azonban hangnemeket. Így például ismeretes ez a fogalom a klasszikus arab vagy az indiai zenében is.

Nem témája ennek a cikknek a hangnemek története,így az antik görög zene sokrétű hangnem világa sem.

Nem mindig létezett a hangnem, és ma sem minden zene ismeri a hangnemeket. A hangnem egyrészt korokhoz és kultúrákhoz kötött jelenség, másrészt a modern „nyugati” zenében is fontos szerephez jut a hangnem-nélküli, sőt a hangnemek megkötöttségét tudatosan kerülő zene. Atonális zene, tizenkétfokúság, (dodekafónia), mikrotonalitás a továbbvezető fogalmak.

SchönbergOp24-1.png

Gnome-speakernotes.png Arnold Schönberg Op.24 – az öt első ütem

A skálának is van hangneme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A skálának, azaz hanglétrának lényegéhez tartozik, hogy a hozzá tartozó hangokat lépcsőzetesen sorolja fel.

Ezzel szemben…hangnemnek nevezzük a dallamban foglalt hangkészlet hangjainak összességét, a hangoknak egymáshoz való vonzódását,… összetartozását, egy közös alap, a tonika köré való csoportosulását.[1]

Ha a hanglétrát elénekeljük, az is ad egy dallamot. Ennek a dallamnak kapcsán már van értelme azt mondani, hogy a skálának is van hangneme és hangnemtípusa.

A transzponálás és hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenedarabok nagy részéhez megnevezhető egy hangnem, amiben a legfontosabb részei, elsősorban a kezdete és vége, mozog. A darab belsejében azután, például modulálás segítségével, más hangnemek is megjelenhetnek.
Transzponálásnak viszont azt nevezzük, ha a teljes zenedarabnak úgy változtatjuk meg a hangnemét, hogy más alaphangról indulunk, de a skálát, és ezáltal a hangközöket és dallamokat elvileg változatlanul hagyjuk.
A dúr továbbra is dúr marad, a moll megmarad mollnak stb.

Az egyes hangnemek hatása eltér azonban egymástól, ezért fontos a hangnem (például C-dúr) megadása, nem elegendő csupán a skálát (dúr) megjelölni.
Ezért adjuk meg a hangnemet a zenedarabok megnevezésében is.
Például: „Ludwig van Beethoven 9. szimfónia (d-moll), op. 125, 1823”

Leopold Mozart Hegedűiskolájában így ír a hangnemek jelentőségéről:

Ha netán úgy is tűnnék, hogy valamennyi ma használatos hangnemet a bé vagy kereszt hozzátételével a C-dúrból vagy a-mollból ültették át, miért kelt az eredetihez képest a hallgató kedélyében egészen más hatást?
És ha ezeket nem lehet egymástól megkülönböztetni, miért tudja a gyakorlott muzsikus egy zene hallatán azonnal megmondani annak hangnemét?

A hangolási rendszerből adódó belső dallam- és harmóniabeli eltérések olyan daraboknál különösen érzékelhetők, amelyek érintik az összes hangnemet, ilyen például Johann Philipp Kirnberger (1721-1783) Musicalisches Circulja.

A következő tényezők játszanak szerepet abban, hogy a zenemű hatása transzponáláskor megváltozik:

  1. A dallamok magasabban vagy alacsonyabban szólalnak meg.
  2. Meváltozik a dallam, mert a hangközök a hangolás folytán nem egyenletesek.
  3. A hangszereknek megvan a sajátos rezonanciájuk.
  4. Azáltal, hogy ugyanaz a zenedarab könnyebben vagy nehezebben játszható az egyik hangnemben, mint a másikban, másként is sikerülhet az előadása.
  5. A hallgatónak a megszokás és a tradíció folytán kész elvárásai vannak.

Vegyük ezeket az okokat közelebbről szemügyre, majd nézzük meg, hogyan csapódnak le a hangnemek és hangnemtípusok sajátos hatásában.

Magasabb vagy alacsonyabb hang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

659 Hz-es „E” hangvilla

Akinek nincs abszolút hallása, az nem vesz észre kisebb változást a hangmagasságban.

Kisebb különbségek a hangmagasságban régebben sem játszottak akkora szerepet a zenedarab hatásában, mint a hangolás:

A 18. században például nem volt kötött a kamarahang, pontosabban helyi hagyományok voltak a meghatározók. Ekkor ugyanaz az akkord lehetett Cisz-, D- és Esz-dúr aszerint, hogy mi volt a kamarahang frekvenciája.[2]

Ha viszont a hangmagasságban nagyobb eltérés van, az a nem abszolút hallásúak számára is észrevehető.

Egészhangköz nem egyenlő egészhangközzel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A komolyzenében máig gyakran olyan hangolás van használatban, ami nem egyenletes.

Az úgynevezett tiszta hangolásban például ha a d-a kvint tisztán van hangolva, akkor a g-d kvint nem lehet tiszta.
Ha viszont a g-d kvint tiszta, akkor a d-a nem lehet tiszta.
Hallgassuk meg a különbséget:

Gnome-speakernotes.png C-kadencia tiszta d-a kvinttel
Gnome-speakernotes.png C-kadencia tiszta g-d kvinttel

A nem egyenletes hangolás miatt a transzponáláskor megváltozik a hangközök nagysága, tehát kissé megváltozik a dallam, megváltozik a hangzás.

A hangszerek rezonanciája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akusztikus hangszerek, különösképpen a fúvósok →[3] , sajátos rezonanciájuk folytán nem minden hangot tudnak, vagy nem egyforma jól képezik.
Ezt a zeneszerzők is jól tudják: Figyeljük meg, hogy a klarinétok és a kürtök hallgatnak, amikor a zene a tonikától éppen messze jár.

Ugyancsak akusztikus okoknál fogva, nem minden hanghoz szólalnak meg egyforma gazdagságban felhangok. Egyes hangnemek ezért "üresen csengenek".

A bolgár gdulka (térdhegedű) rezonanciái. Baloldalt a dallam, jobboldalt pirossal a rezonátor húrok hangjai.

Vannak hangszerek, amelyek külön rezonátor húrokkal vannak ellátva, de a zenekar minden egyes hangszere maga is rezonátorként működik. Ha például egy másik hangszer éppen g, d, a vagy e hangot játszik, a hegedűk g, d, a és e hangokra hangolt húrjai „együtt énekelnek” a játszó hangszerrel. Hasonló dolgot tapasztalhatunk akkor is, ha az üres húrok hangjának valamely nem túl sokadik felhangja szólal meg. Ez a rezonancia más helyeken, vagy egyáltalán nem szólal meg egy transzponált műnél.

Az előadás nehézségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sweep picking by punkettaro.gif

Az egyes hangszereken, azok játéktechnikájától függően, az egyik hangnemben könnyebb, a másik hangnemben nehezebb a játék.
Gyakran előfordul, hogy egy darabot az énekes hangfekvésébe kell transzponálni. Egy-egy darabot ezért szokás transzponálva játszani.
A játék nehézkes vagy könnyed volta azután nem marad a hallgatóságra sem hatástalan.

Megszokás és tradíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangnemek rokonsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangnemek és a hangnemtípusok sajátos hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha meg meg kell nevezni, hogy az egyes hangnemeknek mi is a sajátos jellege, már igen megoszlanak a vélemények.
Még az azonos korban és zenei szokásrendszerben élő egyének ítélete is eltérhet egymástól.

Keresztek és bék – a hangnemek jelölése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozart kísérlete több hangnem egyidejűségével Sound Play



Táblázatok transzponáláshoz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Továbbvezető irodalom, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pintér Tibor: A hangnemek hatásesztétikájának kritikai vitája a 18. századi német zeneesztétikában. Laokoón, 2. (2002-2003) →[3]
  • Weiner Leó: Az összhangzattan előkészítő iskolája. Budapest (1952)
  • Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3
  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon I. (A–K). Budapest: Győző Andor. 1935. on-line elérés
  • Leopold Mozart, Gründliche Violinschule, Faksimile-Nachdruck der 3. Auflage, Augsburg 1789, Geleitwort von David Oistrach, erläutert und kommentiert von Hans Rudolf Jung, VEB Deutscher Verlag für Musik, Leipzig, ISBN 3-370-00172-1

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idézetek, hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dr. Kesztler Lőrinc: Zenei alapismeretek. Athenaeum 2000 kiadó,ISBN 963-85966-6-X
  2. Pintér Tibor: A hangnemek hatásesztétikájának kritikai vitája a 18. századi német zeneesztétikában. Laokoón, 2. (2002-2003), →[1]
  3. http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6lcs%C3%A9res_f%C3%BAv%C3%B3k%C3%A1j%C3%BA_hangszerek#Cs.C5.91rezonanci.C3.A1k