Charles Gounod

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Gounod
Charles near piano.jpg
Életrajzi adatok
Született  Franciaország
Párizs
1818. június 17.
Származás francia
Elhunyt  Franciaország
Párizs
1893. október 18.
(75 évesen)
Pályafutás
Műfajok opera
Hangszer zongora
Tevékenység zeneszerző

Charles Gounod (Saint-Cloud, Párizs, 1818. június 17. – Saint-Cloud, Párizs, 1893. október 18.) francia zeneszerző.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészcsaládba született: apja festőművész, anyja zongorista volt. Természetes volt, hogy édesanyjától tanuljon meg zongorázni. A párizsi Conservatoire-ba 18 évesen vették fel, ahol Halévy tanítványa lett. 1839-ben elnyerte minden növendék álmát, a Római nagydíjat, s ennek köszönhetően három évet tölthetett a római Villa Mediciben. Különösen az egyházi zene volt rá nagy hatással, főleg Palestrina. Ettől kezdve munkásságának fontos területe lett a vallás és az egyházi zene (1846 és 1849 között még papnak is tanult).

A római tanulmányút után, 1842-ben, német körútra ment, amelynek során találkozott és barátságot kötött Mendelssohnnal. Hazatérve orgonistaként helyezkedett el. 1852-ben megnősült, és az egyházzenei művek mellett operákat írt (Sapho, 1851; La nonne sanglante, 1854, Le médicin malgré lui, 1858). Stílusa először Meyerbeerére emlékeztetett, később könnyedebb vígjátékokat írt, de a remélt siker nem következett be.

1859-ben megírta Goethe nyomán, Jules Barbier és Michel Carré librettójára a Faustot. Az operát először a Théatre Lirique-ben mutatták be. Nagy siker volt, a franciák mai napig nemzeti operájuknak tartják. Sikerét a jó szerepeknek, a remek dallamfűzésnek, a nézőt, hallgatót lekötő történetnek köszönheti. Gounod-t becsületrenddel tüntették ki, egy csapásra a francia zene elismert tekintélye lett.

Gounod-nak a Faust sikerét következő műveivel nem sikerült megismételnie, de az 1867-es Romeo et Juliette még sikert aratott. 1871-ben három évre Londonban telepedett le a német–francia háború miatt. Saját kórust alapított és vezetett, Viktória királynő kedvelte. Londonban bemutatott La rédemption című oratóriumát kedvezően fogadták, a világkiállításra pedig megírta a Gallia című motettáját. Párizsba visszatérve utolsó operái, a Cinq-Mars (1877), a Polyeucte (1878), vagy a Le tribut de Zamora (1881) és a többi, teljesen visszhang nélkül maradtak.

Gounod-t egyműves zeneszerzőnek tartják. Faustja azonban olyan keresett darabja a világ operaszínpadainak, ami mindenképpen a francia operazene fontos szereplőjévé emeli. Erős melodikus tehetség, de a drámai erővel híján van. Olyan komponista, aki a hangzatos operapátosz helyébe a gazdagon áradó dallamot állította.

Művei közül megemlíthető még a nagyközönség körében népszerű Méditation vagy Ave Maria, amit Bach C-dúr prelúdiumára írt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Gounod témájú médiaállományokat.
  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.