Falstaff

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Falstaff Giuseppe Verdi vígoperája három felvonásban, hat képben. Szövegkönyvét Arrigo Boito írta Shakespeare A windsori víg nők és IV. Henrik című színműveinek alapján. Ősbemutatójára a milánói La Scala operaházban került sor 1893. február 9-én. A magyar operaház 1927. május 12-én mutatta be.

A mű keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Giuseppe Verdi közel 80 esztendős volt, amikor utolsó színpadi művét, Falstaff című vígoperáját komponálta. A maestro sok évi szünet után vette ismét kezébe a tollat, azzal az elhatározással, hogy ezúttal csupán a maga örömére, szórakozására dolgozik.

A vígopera gondolata majdnem fél évszázadon át foglalkoztatta a zeneszerzőt, elsősorban Rossini egyik kijelentése miatt, melyben Verdit képtelennek találta vígopera komponálására. A bemutatón a Falstaff nagy sikert aratott és a siker egyre növekedett, midőn a bemutató együttese staggióneként bejárta vele Olaszországot, később Európa nagy városait.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Sir John Falstaff bariton
Ford, Alice férje bariton
Fenton, Annuska szerelmese tenor
Doktor Cajus tenor
Pistola basszus
Bardolfo tenor
Alice, Ford neje szoprán
Annuska, Ford leánya szoprán
Mrs. Quickly alt
Mrs. Meg Page mezzoszoprán
Apródok, polgárok

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Windsor, Anglia
Idő: 15. század eleje

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet
A Térdszalaghoz címzett kocsmában

Sir John Falstaff két gazdag polgárasszonynak, Alice Fordnak és Meg Page-nek udvarol egyazon időben. Mindkettőnek ugyanazt a szerelmeslevelet küldi el, reménykedve, hogy erszényét majd feltöltheti pénzükkel. Szolgáit már hosszú ideje nem fizette. Doktor Cajus megvádolja a szolgákat, hogy meglopták őt, válaszként Falstaff kidobja. De amikor a két szolga, Bardolfo és Pistola nem vállalják, hogy kézbesítik a szerelmesleveleket, Falstaff dühösen elkergeti őket és a leveleket az apródjára bízza.

Második jelenet
Mr. Ford kertje

Alice és Meg megkapták és meg is mutatták egymásnak a leveleket. Mrs. Quicklyvel közösen tervet szőnek, hogy az arcátlan lovagot megleckéztessék. Közben a féltékeny Ford is tudomást szerez a levelekről és elhatározza, hogy álnéven felkeresi Falstaffot és kipuhatolja az igazságot. Ezzel szemben Alice-nak az a terve, hogy légyottra hívja Falstaffot és alaposan megszégyeníti.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet
A Térdszalaghoz címzett kocsmában

A szolgák visszatérnek Falstaffhoz. Megérkezik Mrs. Quickly ism és átadja Alice Ford meghívását. A lovag boldog. Megérkezik Fontana álnéven Ford is, aki megkéri, hogy hódítsa meg számára Alice-t. Falstaff eldicsekedi, hogy még aznap várja őt Alice, amin a féltékeny Ford rettenetesen feldühödik.

Második jelenet
Ford házában

Mrs. Quicly bejelenti Falstaff érkezését. Alice jól mulat a lovag udvarlásán, de váratlanul hazaérkezik Ford. Falstaffot gyorsan a ruháskosárba rejti. Ford és emberei átkutatják a házat, de csak Annuskát találják Fenton karjaiban. Mivel Ford a lányát Doktor Cajushoz akarta feleségül adni, kidobja Fentont a házból. Miközben ismét Falstaff keresésére indul, az asszonyok a ruháskosarat, benne a lovaggal a Temzébe dobják.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet
A Térdszalaghoz címzett kocsma előtt

A szerencsétlen kimenetelű szerelmi kaland után Falstaff a polgári világot kicsinyességgel és tisztességtelenséggel vádolja. Megérkezik Mrs. Quickly egy újabb üzenettel Alice-tól, aki a parkban várja majd a tölgyfánál. Ford és barátai kihallgatják a beszélgetést és elhatározzák, hogy példásan megbüntetik a lovagot. Ford odaígéri Cajusnak a lányát, Alice viszont támogatja Annuska és Fenton szerelmét. Falstaff szerzetesként megy el a találkozóra.

Második jelenet
A windsori parkban

Pontosan éjfélkor Falstaff a találkozó helyszínére érkezik. Az asszonyok Fentont barátcsuhába öltöztetik, hogy Ford és Cajus tervét keresztülhúzzák. Falstaff és Alice találkozóját Meg szakítja félbe, aki óvja őket a közeledő szellemseregtől. A szellemek és boszorkányok példásan megbüntetik Falstaffot. Doktor Cajus elé egy hamis menyasszonyt hoznak. Annuska a barátcsuhás Fentonnal jelenik meg, akit Ford Cajusnak hisz, és áldását adja a házasságukra. Amikor kiderül a turpisság, a becsapott Doktor Cajus és Ford felháborodik. Csak Falstaff vág jó képet a dologhoz, annál is inkább, mert hivatalos az esküvőre. Falstaff végszavával (A földön minden móka és játék) a játék minden résztvevője egyetért.

Híres részletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • L'onore! Ladri! – Becsület-monológ (Sir John Falstaff áriája, első felvonás)
  • È sogno? o realtà - Ford áriája (második felvonás)
  • Va, vecchio John - Sir John Falstaff áriája (második felvonás)
  • Quand'ero paggio del Duca di Norfolk - Sir John Falstaff áriája (második felvonás)
  • Dal labbro il canto estasiato vola - Fenton áriája (harmadik felvonás)
  • Sul fil d'un soffio etesio - Nannetta áriája (harmadik felvonás)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olvasónapló – Giuseppe Verdi:Falstaff