Attila (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Attila Giuseppe Verdi egy háromfelvonásos operája. Szövegkönyvének megírását Francesco Maria Piave kezdte el Zacharias Werner Attila, König der Hunnen drámája alapján. Miután a zeneszerző elégedetlen volt Piave munkájával, a librettó befejezését Temistocle Solerára bízta. Ősbemutatójára 1846. március 17-én került sor a velencei La Fenice operaházban. Magyarországon először 1972. július 7-én mutatták be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Attila, hunok királya basszus
Uldino, Attila rabszolgája tenor
Odabella, Aquileia urának leánya szoprán
Ezio, generális bariton
Foresto, aquileiai lovag tenor
I. Leó pápa basszus
Hunok; aquileiai lakosok; római katonák; római lakosság

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Aquileia, Róma
Idő: 5. század közepe

Prológus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet
Főtér Aquileiában

Attila katonáival együtt bevonul a meghódított városba. A foglyul ejtett amazonok között feltűnik neki Odabella, a meggyilkolt herceg lánya. Megérkezik Ezio, a római hadvezér és császári nagykövet. Javaslatát, hogy Attila uralkodjék a római világbirodalmon, de Itália maradjon az itáliai császáré, a hun király visszautasítja.

Második jelenet
Rio Alta az Adria lagúnáiban

Az aquileiai menekültek a lagúnákban lelnek menedékre. Vezetőjük Foresto aggódik szerelme, Odabella sorsa miatt.

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet
Erdő Attila tábora mellett, Róma közelében

Odabella csatlakozott Attila seregéhez, így próbálja megbosszulni apját és halottnak vélt szerelmét, Forestót. Éjszakai kóborlása során találkozik Forestóval, aki árulónak bélyegzi meg. Odabella azonban meggyőzi őt, hogy a bibliai Judithoz hasonlóan meg fogja szabadítani népét.

Második jelenet
Attila sátra

Attilát egy álom gyötri, hogy ne vezesse hadait Róma ellen.

Harmadik jelenet
Attila tábora

A hun király nem hagyja magát megfélemlíteni: összehívja csapatait és parancsot ad a támadásra. Szembejön vele a római követek csoportja, élükön Leó pápával, akiben Attila felismeri álmainak emberét. A hunokat elfogja a rémület.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelenet
Ezio tábora Róma közelében

Valentinianus császár békét akar kötni Attilával és hazarendeli hadvezérét Eziót, aki azonban nem engedelmeskedik, hanem Róma egykori dicsőségét szem előtt tartva Forestóval szövetkezik, aki Attilát meg akarja ölni.

Második jelenet
Attila tábora

A hun király lakomát rendez a fegyverszünet megkötésének megünneplésére. Odabella megakadályozza a Foresto által kitervelt gyilkosságot, mert saját bosszúját akarja véghezvinni. Figyelmezteti Attilát, hogy poharában méreg van és kijelenti, hogy ő maga fogja megbüntetni Forestót. Ezzel megmenti szerelmét a király haragjától. A meghatott király megkéri Odabella kezét.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdő a hun tábor közelében

Foresto és Ezio a támadásra készül. Forestót a harag és féltékenység sarkallja, mert azt hiszi Odabella elárulja őt. A lány elmenekült Attila táborából és ártatlanságát bizonygatja. Odabellát keresve Attila csapdába esik, Foresto le akarja szúrni, de Odabella megelőzi és megöli a hun királyt, ezzel beteljesedik fogadalma: mint a bibliai Judit, megmentette népét.

Híres áriák, zeneművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Urli, rapine - kórus (prológus)
  • Santo di patria indefinito amor - Odabella áriája (prológus)
  • Vanitosi! Che abbietti e dormienti - Ezio és Attila duettje (prológus)
  • Ella in poter del barbaro - Foresto áriája (prológus)
  • Oh nel fuggente nuvolo- Odabella románca (első felvonás)
  • Oh, t'inebria nell'amplesso - Odabella és Foresto duettje (első felvonás)
  • Mentre gonfiarsi l'anima - Attila áriája (második felvonás)
  • Dagli immortali vertici - Ezio áriája (második felvonás)
  • Che non avrebbe il misero - Foresto áriája (harmadik felvonás)
  • Te sol, te sol quell'anima - Odabella, Foresto és Ezio tercettje (harmadik felvonás)
  • Tu, rea donna - Attila, Odabella, Foresto és Ezio négyese (harmadik felvonás)


Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]