Eugène Scribe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eugène Scribe
Scribe Eugène 2.jpg
Élete
Született 1791. december 24.
Párizs
Elhunyt 1861. február 20. (69 évesen)
Párizs
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) dráma
Sírja párizsi Père-Lachaise temetőben

Augustin Eugène Scribe [ejtsd: szkríb] (Párizs, 1791. december 24. – Párizs, 1861. február 20.) francia színműíró, a moralizáló polgári színház előkészítője.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Scribe még iskolás gyermek volt, amikor édesapját elvesztette, családja pedig hamar nehéz anyagi körülmények közé jutott. Jó tanulmányi eredményeinek köszönhette, hogy tanítóinak közbejárására magas ösztöndíjban részesítették. Előbb jogot tanult, vizsgái is kiválóan sikerültek, azonban húszévesen már a színműirásra adta magát.

Első darabja: Les dervis, megbukott, következő darabja sem sikerült, de Delestre-Poirsonnal együtt írt „A nemzeti gárda egy éjszakája” (Une nuit de la garde nationale, 1816) című színműve diadalt aratott. Flore et Zéphire, Le comte Ory (1816), Le nouveau Pourceaugnac, Le solliciteurs (1817), továbbá kis énekes vígjátékai (comédies-vaudevilles), melyeket a Vaudeville- és a Variétés-színház számára írt, szintén tetszést arattak. A Gymnase-színház megnyíltakor (1820) Scribe új működési tért nyert. Delestre-Poirson, aki a színház vállalkozója volt, hosszú időre szóló szerződés által biztosította magának Scribe műveit. A Gymnase-színháznak mintegy 150 darabot írt, amelyek Répertoire du Chéâtre de Madame cím alatt külön is megjelentek. Hogy ilyen nagy igényeket kielégíthessen, Scribe valóságos műhelyt rendezett be, ahol egy csomó állandó és rendkívüli munkatárs dolgozott, akik közül egyik az alapeszmét, a másik a kidolgozás tervét, az egyik a párbeszédet, a másik a kuplékat adta. Élükön Germain Delavigne, Scribe egykori iskolatársa és Mélésville állottak. Ezekhez csatlakoztak H. Dupin, Brazier, Varner, Legouvé, Bayard, Carmouche, Xavier stb. Scribe, aki nagyon könnyen dolgozott, mindennek a vezetője volt, felvázolta a darab tervét, majd kidolgozta. Ezt a virágzó üzletet az 1830-as forradalom zavarta meg. Némely kisebb társadalmi vígjátékkal (Valérie, 1822 és La mariage d'argent, 1827) Scribe már néhány évvel korábban a Théâtre Françaisban is fellépett. Most ennek a színpadán a politikai-szatirikus vígjátékkal tett kisérletet és Bertrand et Raton ou l'art de conspirer (1833) és La camaraderie című darabjaiban az új kormányt csipkedte. Majd leghíresebb vígjátékai, erkölcsi komédiái és történelmi cselszövényes darabjai következtek: Une chaine (Lánc, ford. Nagy Ignác és Vajda Péter); Le verre d'eau (1842, Egy pohár viz, ford. Nagy Ignác); Le Puff ou mensonge et vérité (1848); Adrienne Lecouvreur (1849); Les contes de la reine de Navarre (1851); Reves d'amour (1859) stb.

Scribe mint librettista is nagy sikert ért el. Különböző munkatársaival harminc éven át látta el a párizsi operaszínházakat. Több mint 50 operához, mint például: La neige (1823); La Dame blanche (1825, A fejér asszony, magyarra ford. Pályi Elek, Kassa, 1830); La Muette (1828, A portici néma); Fra Diavolo (1830); Robert le Diable (1831, Ördög Róbert); La Juive (1835, A zsidónő); Les Huguenots (1836, A hugenották ford. Nádaskay Lajos, Pest, 1852); Le domino noir (1841, A fekete dominó ford. Egressy Béni és Szerdahelyi, Pest, 1856); Le prophete (1849, ford. Egressy Béni és Szerdahelyi, Pest, 1856); L'étoile du Nord (1854, Éjszak csillaga, ford. Havi Mihály), ő írt szöveget. Vannak novellái és regényei is: Carlo Broschi (ford. Balázs Józsa); Le roi de Carreau (ford. Latkóczky M.); Piquillo Alliaga; Le filleul d'Amadis; Fleurette la bouquetiere (1860) stb. 1834-ben tagja lett a francia akadémiának is. Összes művei: Oeuvres complétes, Párizs (1874-85) 76 kötetre rúgnak. Scribe darabjai közül az említetteken kívül még több műve is megjelent magyarul és közülük sok Magyarországon is előadásra került.[2]

Egy pohár víz című munkája a világ egyik legtöbbet játszott színműve.[3]

Scribe úgy vélte, hogy az emberek nem azért látogatják a színházat, hogy megjavulásuk érdekében utat mutassanak számukra, hanem szórakozás és kikapcsolódás céljából. Azonban sem az igazság nem szórakoztat, sem pedig azok az események, amik az ember szeme előtt játszódnak le az életben. Az jelenti számunkra a gyönyörűséget, amit az életben nem valósíthatunk meg.[4]

Az ún. spárga (la ficelle) technika is Scribe-nek tulajdonítható, melynek lényege, hogy a cselekmény szálait állandóan sodorta. Az előkészítés - kis feszültség, nagyjelenet - nagy feszültség elvét alkalmazta, pontosan kiszámítva. Az utolsó jelenetre meglepetéssel készült, melyet nagy gonddal készített elő, a függöny legördülése előtt pedig poénnal zárt. Scribe-et a "jól megírt színjátékok" (piéce bien faite) atyamesterének tartják. Leleményeit felhasználta többek között August Strindberg, Noël Coward, Victorien Sardou, Bernard Shaw, Németh László és Hubay Miklós.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Meghal Eugéne Scribe francia író Múlt-kor, 2004. szeptember 13. 12:06
  2. V. ö. Legouvé, Eugene S. (Párizs, 1879).
  3. Megszületett Eugéne Scribe francia író Múlt-kor, 2004. szeptember 13. 12:06
  4. A jól megcsinált darabok és az operett Magyar színháztörténet II. 1873–1920
  5. Molnár Gál Péter: Adrienne Lecouvreur, avagy a színpadi természetesség Mozgó Világ, 2005 március. Harmincegyedik évfolyam, harmadik szám.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]