Messiás (Händel)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Messiás kéziratának részlete

Georg Friedrich Händel Messiás című oratóriuma (HWV 56) a műfaj egyik leggrandiózusabb alkotása, Händel főműve. Az oratóriumot 1742-ben mutatták be Dublinban egy árvaház javára, és Händel életében kizárólag jótékonysági céllal adták elő.

A darab születése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Händel kiemelkedő kvalitású és fontosságú oratóriumai gyakorlatilag kényszerből születtek. Operái tulajdonképpen sorra megbuktak, a kor, az angliai szokások[Mj 1] pedig jobban kedveztek a vallásos témájú, ám színpad és színházi kellékek nélküli előadásoknak. Az oratórium amolyan helyettesítő műfaj lett, Händel a maga operaszezonjai számára, vagy inkább azok kiváltására kezdett oratóriumokat írni – 1732 után egyre többet, majd 1737 és 1739 között egy időre leállt ez a műfajú sorozat (az oratórium-előadások is megritkultak). Ezután a drámai oratóriumok helyett inkább a szemlélődő, morális oratóriumok kezdték érdekelni, bár 1739-ben még megírta a viszonylag cselekményes Sault. Az újfajta oratóriumok sorában először az Izrael Egyiptomban született meg, amelyben egyéni szereplők nincsenek is, a zenekar mellett csak kórust szerepeltet. Ezt követte a Cecilia-óda (Dryden szövegére), majd a L'Allegro, il Penseroso ed il Moderato következett (1740) (Milton szövegére, amit Jennens dolgozott át).[1][Mj 2]

A librettista Charles Jennens arcképe 1740 körül

A Messiás szövegét Charles Jennens (1700–1773) angol költő állította össze. Jensens egy művelt földbirtokos családból származott, maga is jómódú és nagy műveltségű ember volt.[2] Egy kizárólag bibliai szövegre épülő darab ötlete feltehetően tőle származik.[Mj 3]

Händel 1741 augusztusától foglalkozott a téma megzenésítésével, és mindössze huszonnégy nap alatt (augusztus 22 és szeptember 14. között) készült el vele (igaz, kölcsönzött a saját korábbi darabjaiból is részeket). Az angol hagyomány szerint a komponálást Jennings leicestershire-i kastélyában végezte (Gopsall Hall), de erről nincs bizonyíték. Ezt a darabot szánta dublini bemutatkozásának, miután Devonshire hercege, Írország kormányzója meghívta a komponistát egy jótékonysági előadássorozatra, az ottani kórház és más intézmények javára. Händel 1741 novemberében utazott Dublinbe, és a Messiást 1742. április 13-án mutatta be egy újonnan megnyitott koncertteremben (Neal's Music Hall). Az előadást Händel a csembaló mellől vezette, a zenekart pedig Matthew Dubourg vezényelte.[Mj 4] A bemutató rendkívül sikeres volt, a közönséget lenyűgözte az oratórium, de Händel egész dublini időszaka sikeres volt – mind anyagilag, mind művészileg.

A londoni bemutató 1743 tavaszán volt a Covent Gardenben[Mj 5], s ezután szokássá vált, hogy az oratóriumot – jótékonysági céllal – minden évben előadják a Foundling Hospital (árva- vagy lelencház) kápolnájában. Händel életében összesen harmincnégyszer adták elő, mindannyiszor az árvaház javára.[3] A Messiásnak rövid idő alatt egyre nagyobb lett a népszerűsége, és a kortárs zenetörténész Burney a következőket írta róla: „E szent oratórium, ahogyan eleinte nevezték, mivelhogy szövege teljes egészében a Szentírásból származik, a közönségnél igen nagy tetszést aratott, ezért Händel a legtisztább jótékonyságtól indíttatva arra a dicséretes elhatározásra jutott, hogy a Messiást minden évben előadja az árvaház javára. S ez így is történt élete végéig…”[4]

Nagy-Britanniában szokássá vált, hogy a Messiás legismertebb részlete, a kórus által előadott Halleluja alatt a közönség állva hallgatja a zenét. A szokás eredete II. György királyhoz (1683–1760) fűződik, aki a londoni premier előadásán felállt a Halleluja hallgatása közben, a közönség pedig követte őt.[5]

A zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Messiás, mint korábban már volt róla szó, nem drámai oratórium, nem Krisztus életét meséli el, és nincs közvetlen köze a liturgiához sem, amolyan hitvallás. A szövegek nagy része ótestamentumi prófécia és zsoltár, nem Krisztusról van szó, hanem a Messiásról, a várt, a majdan eljövő, megfoghatatlan alakról. „A történetből sugárzik a zenére a kivételesség fénye … A legnagyobb történethez, a legnagyobb hőshöz fűződő érzelmek szólnak a Messiás zenéjéből.”[6] Az oratóriumban kiemelkedő a kórus szerepe (ez nem szokatlan Angliában, ahol igen fejlett kórusmozgalom volt), ezen kívül egy vagy két szoprán[7][Mj 6], egy alt, egy tenor és egy basszus működik közre. Händel eredeti zenekara huszonöt vonósból, két oboából, két fagottból, két trombitából és üstdobból állt, a basso continuót csembaló adta, a kórus 20–25 fős volt.[Mj 7] Később egyre monumentálisabb együttessel adták elő a darabot, ezek közül legnagyobb a Thomas Beecham által vezényelt Royal Philharmonic Orchestra volt 1959-ben, akik számára Eugene Goossens dolgozta át a művet. A zenekar – a vonóskaron kívül – három fuvolával illetve piccolóval, négy oboával, két klarinéttal, két fagottal, egy kontrafagottal, négy kürttel, két trombitával, három harsonával, tubával, hárfával, üstdobbal és más ütősökkel állt fel.

Händel az első bemutató után, és majd a későbbiekben is, egyre több változtatást, módosítást hajtott végre a Messiáson, amely változtatások oka főleg a mindenkori előadói apparátushoz való igazítás volt. Ennek következtében az oratóriumnak nincs állandósult verziója, a mai előadások és hangfelvételek során általában feltüntetik, melyik változatról van is szó. Ráadásul a darab olyan hosszú (több mint két órás), hogy manapság teljes egészében ritkán adják elő, még a hangfelvételek egy része is csak rövidített változatot tartalmaz.

Az oratórium a Messiás történetét meséli el. Az első rész a Krisztus előtti időkről és a Megváltó születéséről, a második a szenvedéstörténetről szól, a harmadik rész pedig a megváltásról elmélkedik.[5] Az áriák egy része visszafogottan operaszerű, de az oratórium meghatározó karakterét a kórusszámok adják. A Hallaluja utáni első szopránária bevezető sorát („I know that my Redeemer liveth” – „Tudom, hogy megváltóm él”) vésték rá Händel westminsteri apátságbeli sírjára.

A Messiás felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alább ismertetett „tartalomjegyzék” az 1754-es Foundling Hospital-verzió alapján készült. Előadásának időtartama 130–135 perc.

Az oratórium három részből áll, az első kettő nagyjából egyforma hosszú, a harmadik rövidebb lírai epilógus, amely közvetlenül a Messiás legismertebb részlete, a kórus által előadott Halleluja után következik. Az első rész öt, a második hét, a harmadik négy szakaszra oszlik, az egész darab pedig 50 számozott számból (áriák, recitativók, kórusszámok stb.) áll[8], Várnai Péter az 53 számos verziót ismerteti.[9]

Első rész
(I)
  1. Sinfonia (Grave – Allegro moderato)
  2. Recitativo és tenor: Comfort ye, comfort ye my People
  3. Ária (tenor): Ev'ry Valley shall be exalted
  4. Kórus: And the Glory of the Lord shall be revealed
(II)
  1. Recitativo és basszus: Thus saith the Lord of Hosts
  2. Ária (második szoprán): But who may abide the Day of his Coming?
  3. Kórus: And He shall purity the Sons of Levi
(III)
  1. Recitativo (alt): Behold, a Virgin shall conceive
  2. Ária (alt) és kórus: O thou that tellest good Tidings to Zion
  3. Recitativo és basszus: For behold, Darkness shall cover the Earth
  4. Ária (basszus): The People that walked in Darkness
  5. Kórus: For unto us a Child is born
(IV)
  1. Pifa (Pastoral Symphony)
  2. Recitativo (első szoprán): There were Shepherds abiding in the Field

    Recitativo és első szoprán: And lo, the Angel of the Lord came upon them
    Recitativo (első szoprán): And the Angel said unto them
    Recitativo és első szoprán: And suddenly there was with the Angel

  3. Kórus: Glory to God in the Highest
(V)
  1. Ária (első szoprán): Rejoice greatly, O Daughter of Sion
  2. Recitativo (második szoprán): Then shall the Eyes of the Blind be open'd
  3. Ária (második szoprán): He shall feed his Flock
  4. Kórus: His Yoke is easy, his Burthen is light
Második rész
Behold the Lamb of God
(I)
  1. Kórus: Behold the Lamb of God
  2. Ária (alt): He was despised
  3. Kórus: Surely he hath borne our Griefs
  4. Kórus: And with His Stripes we are healed
  5. Kórus: All we, like Sheep, have gone astray
  6. Recitativo és tenor: All they that see him laugh him to scorn
  7. Kórus: He trusted in God
  8. Recitativo és tenor: Thy Rebuke hath broken his Heart
  9. Ária (tenor): Behold, and see, if there be any Sorrow
(II)
  1. Recitativo és második szoprán: He was cut off out of the Land
  2. Ária (második szoprán): But Thou didst not leave his Soul in Hell
(III)
  1. Kórus: Lift up your Heads, O ye Gates
(IV)
  1. Recitativo (tenor): Unto which of the Angels said He at any Time
  2. Kórus: Let all the Angels of God worship Him
(V)
  1. Ária (első szoprán): Thou art gone up on High
  2. Kórus: The Lord gave the Word
  3. Ária (második szoprán): How beautiful are the Feet
  4. Kórus: Their Sound is gone out into all Lands
(VI)
  1. Ária (basszus): Why do the Nations so furiously rage together
  2. Kórus: Let us break their Bonds asunder
(VII)
  1. Recitativo (tenor): He that dwelleth in Heaven

    Ária (tenor): Thou shalt break them with a Rod of Iron

  2. Kórus: Hallelujah!
Harmadik rész
(I)
  1. Ária (második szoprán): I know that my Redeemer liveth
  2. Kórus: Since by Man came Death
(II)
  1. Recitativo és basszus: Behold, I tell you a Mystery
  2. Ária (basszus): The Trumpet shall sound
(III)
  1. Recitativo (alt): Then shall be brought to pass
  2. Duett (alt és tenor): O Death, where is thy Sting?
  3. Kórus: But Thanks be to God
  4. Ária (első szoprán): If God is for us
(IV)
  1. Kórus: Worthy is the Lamb that was slain – Amen

Hallgassuk meg![szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sinfonia tétel

Szopránária: How beautiful are the Feet

A Halleluja tétel

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A puritán, bibliaolvasó angol polgárokban erős ellenszenv alakult ki az arisztokrata színházi hagyományokkal szemben, és az egyház is operaellenes volt.
  2. Az utókor (az angol utókor is) általában úgy emlékezik, hogy Händelnek hatalmas sikerei voltak Angliában. Ezzel szemben – a sikerek mellett – legalább annyi keserű bukásban, sikertelenségben is volt része, így jártak az említett oratóriumok is.
  3. Jensens egyébként úgyszólván uralkodott Händelen, a viszonyuk olyasmi volt, mint később Haydné és van Swietené volt. Erről tanúskodik egy levélrészlet, amit Jensens jóval a Messiás bemutatója után írt egyik barátjának, és kiderül, hogy még zenei kérdésekben is jogot formált „véleményalkotásra” Händellel szemben: „Mutatok majd egy összeállítást, amit Händelnek adtam, Messiás a címe, igen nagyra becsülöm. Szép zenei mulatságot csinált belőle, bár távolról sem olyan jó, mint amilyet csinálhatott volna s csinálnia kellett volna. Nagy nehézségek árán kijavíttattam vele a kompozíció legdurvább hibáit, de az overturhöz makacsul ragaszkodott, pedig annak néhány helye nemcsak Händelhez méltatlan, hanem még sokkal inkább a Messiáshoz.”
  4. Matthew Dubourg ír hegedűművész, karmester és zeneszerző volt, és már 1719-ben dolgozott együtt Händellel Londonban.
  5. A londoni bemutató félsikert hozott, az angolok féltékenyek voltak ugyanis az írországi elsöprő siker miatt.
  6. A második szopránt Händel a mű 1754-es változatába építette bele.
  7. A Händel-kori viszonylag visszafogott méretű előadói apparátus mai szemmel nézve meglepő, az utókor ugyanis a grandiózus műhöz méltatlannak ítélte az eredeti létszámot, s az Händel halála után erős növekedésnek indult. A jelenségről Talián Tibor azt írta, hogy az egész „olyan, mintha a Kreutzer-szonátát három zongorán, klarinéttal és pozaunnal erősített hegedűkarral adnák elő.”

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Talián Tibor, 61–62. old.
  2. Ruth Smith
  3. Várnai Péter, 120–121. old.
  4. Talián Tibor, 63. old.
  5. ^ a b Várnai Péter, 121. old.
  6. Talián Tibor, 64. old.
  7. Paul McCreesh
  8. Deutsche Grammophon
  9. Várnai Péter, 120–124. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Messiás (Händel) témájú médiaállományokat.
  • Várnai Péter: Oratóriumok könyve. Zeneműkiadó, Budapest, 1972.
  • Tallián Tibor: Georg Friedrich Händel: Messiás. In: Kroó György szerk.: A hét zeneműve 1979/2. Zeneműkiadó, Budapest, 1979.
  • George Frideric Handel: Messiah. Hangfelvétel (két CD). Deutsche Grammophon, Hamburg, 1997. (Dorothea Röschmann első szoprán, Susan Gritton második szoprán, Bernarda Fink kontraalt, Charles Daniels tenor, Neal Davies basszus, Gabrieli Consort & Players, vezényel: Paul McCreesh)
  • Ruth Smith: Messiah – Realizing the Librettist's Design. CD-kísérő füzet. Deutsche Grammophon, Hamburg, 1997.
  • Paul McCreesh: A „Messiah” for the Millennium. CD-kísérő füzet. Deutsche Grammophon, Hamburg, 1997.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap