Aldo Moro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aldo Moro
Aldo Moro br.jpg
Aldo Moro a Vörös Brigádok fogságában
Olaszország 55. miniszterelnöke
Hivatali idő
1963. december 4.1968. június 24.
Helyettes Pietro Nenni
Előd Giovanni Leone
Utód Giovanni Leone
Olaszország 61. miniszterelnöke
Hivatali idő
1974. november 23.1976. július 29.
Elnök Ugo LaMalfa
Előd Mariano Rumor
Utód Giulio Andreotti

Született 1916. szeptember 23.
Maglie
Elhunyt 1978. május 9.
Róma
Párt kereszténydemokrata

Vallás római katolikus
Aldo Moro emléktáblája, Via Caetani - Róma

Aldo Moro Sound hallgat (Maglie, 1916. szeptember 23.Róma, 1978. május 9.) olasz kereszténydemokrata politikus, miniszterelnök.

Fiatal korában az Olasz Katolikus Egyetemek Szövetsége és a Katolikus Diplomások Mozgalma nevű szervezetek elnöke volt. A második világháború után az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja lett, majd később is képviselő maradt. Több kormánytisztséget is betöltött, többször volt miniszter (előbb igazságügyi, később közoktatási, majd külügyminiszter). 1963 decemberében alakított először kormányt, amelyben az Olasz Szocialista Párt is részt vett. Harmadik miniszterelnöksége után még kétszer töltötte be a külügyminiszteri pozíciót.

Miniszterelnökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1963. december 4. – 1964. július 22. (először)
  • 1964. július 22. – 1966. február 23. (másodszor)
  • 1966. február 23. – 1968. június 24. (harmadszor)
  • 1974. november 23. – 1976. február 12. (negyedszer)
  • 1976. február 12. – 1976. július 29. (ötödször)

Aldo Moro a második világháború utáni Olaszország egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. 1976-tól a kereszténydemokraták elnökeként az egyik legbefolyásosabb olasz politikusnak számított, és elrablása pillanatában éppen arra készült, hogy szakítva a második világháború óta tartó politikai hagyománnyal, bevonja az egyik legerősebb olaszországi pártot – a kommunista pártot – a kormányt támogató parlamenti többségbe.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aldo Morót 1978. március 16-án rabolta el a Vörös Brigádok nevű olasz szélsőbaloldali terrorszervezet. 55 napig tartották fogva, ami alatt a Brigádok titkos tárgyaláson halálra ítélték, majd a hatóságoktól az életéért cserébe 16 brigádos szabadon bocsátását követelték. Aldo Moro holttestét Róma belvárosában találták meg egy parkoló autó csomagtartójában 1978. május 9-én. Egyes vélekedések szerint az olasz politikai elit „történelmi kompromisszumot” ellenző része szándékosan maradt tétlen, hogy így szabaduljon meg egyik legnagyobb politikai ellenfelétől. Torrita Tiberinaban temették el szűk családi körben. A hivatalos állami megemlékezésen VI. Pál pápa emlékezett rá. Az ünnepséget a holttest nélkül tartották, és mivel a család úgy gondolta, hogy az állam nem sokat tett Moro kiszabadításáért, ezért az állami temetés lehetőségét elutasították.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]