Vörös Brigádok
A Vörös Brigádok (Olaszul: Brigate Rosse, rövden: BR) egy szélsőbaloldali terrorista csoport volt Olaszországban. 1970-ben, Milánóban alapították, mások mellett Renato Curcio és felesége, Margherita Cagol valamint Alberto Franceschini. A Vörös Brigádok tagjai önmagukat kommunista városi gerilláknak határozták meg, előképük az uruguayi Tupamaro mozgalom volt, azonban szemben álltak az Olasz Kommunista Párttal, amely ekkoriban az ország egyik legnagyobb pártja volt, s mérsékelt, demokratikus politikát folytatott. A terroristák többsége az Olasz Szocialista Párt pártból kiszoruló szélsőbaloldali köreiben kezdte politikai pályafutását. 1970 és 1987 között a csoport 73 merényletet, ezenkívül számtalan bank- és emberrablást követett el.
A Vörös Brigádok hajtotta végre az olasz társadalmat leginkább megrázó merényletet, 1978. március 16-án Rómában elrabolták majd meggyilkolták Aldo Moro volt miniszterelnököt. A gyilkosság egyik fő célja az Olasz Kereszténydemokrata Párt és az Olasz Kommunista Párt közötti Compromesso storico (történelmi kompromisszum) megakadályozása volt.
"A Vörös Brigádok mozgalma belehalt Moro halálába, mert teljesen lejáratta magát vele. Ezen kívül a bűnbánókról hozott törvény is felgyorsította végét" Pierre Milza francia történész.
A gyilkosságot követő felháborodás a politikusokat, a rendőrséget és az igazságszolgáltatást aktívabb fellépésre késztette, és 1987-re a Vörös Brigádok működését gyakorlatilag felszámolták – 1969 és 1989 között 1337 aktivistát tartóztattak le. Ennek ellenére még 1999-ben is hallattak magukról, amikor – mások mellett Silvio Berlusconi miniszterelnök elleni – merényletek terveiről értesültek a hatóságok.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Aldo Moro gyilkosai szabadok, s nem bántak meg semmit, hvg.hu, 2008. május 7.
