Olasz Szocialista Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olasz Szocialista Párt

Adatok
Elnök

Alapítva1892. augusztus 14.
Feloszlatva1994. november 12.
SzékházVia del Corso 476, Róma, Olaszország
Ifjúsági tagozatFederazione dei Giovani Socialisti Italiani (Olasz Fiatal Szocialisták Szövetsége)
PártújságAvanti! (Előre!), Mondoperaio (Munkásvilág)
Tagok száma674.057 (1991)

Ideológia1892-1962 demokratikus szocializmus, forradalmi szocializmus,[1] szocializmus 1962-1994 demokratikus szocializmus, szociáldemokrácia,[2][3] szociálliberalizmus,[4] harmadik utasság, liberális szocializmus
Politikai elhelyezkedés1892-1962 baloldal,1962-1994 balközép
Európai pártEurópai Szocialisták Pártja
A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz Szocialista Párt témájú médiaállományokat.

Az Olasz Szocialista Párt (olaszul: Partito Socialista Italiano, rövidítése: PSI) egy olaszországi baloldali párt volt.

Ez az egyik legrégebbi alapítású párt emellett Olaszország legrégebbi baloldali pártja volt. Ez a párt volt az első olasz tömegpárt is.[5]

Története[szerkesztés]

1892-ben alapították Genovában Olasz Munkások Pártja néven (Partito dei Lavoratori Italiani), a következő évben 1893-ban a párt neve Olasz Munkások Szocialista Pártja (Partito Socialista dei Lavoratori Italiani) lett, 1895-ben a párt neve Olasz Szocialista Párt lett.

A Nemzeti Fasiszta Párt hatalomra kerülésével a párt illegalitásba került. A párt Franciaországban száműzetésben levő tagjai tartották a kapcsolatot az illegalitásban levő párttagokkal és továbbra is az olasz politikai életre próbáltak befolyással lenni. A második világháborúban Franciaországban a helyi partizán mozgalommal szövetkeztek a náci elnyomás ellen.

Olaszországban a fasizmus bukása után, 1943. július 25-e után részt vett a párt az Ellenállási Mozgalomban és a Nemzeti Felszabadító Bizottság tagja lett. Matteoti Brigád néven megszervezte saját partizán mozgalmát.

1948-as olaszországi választáson a párt közös listán szerepelt az Olasz Kommunista Párttal. A párt ezután az 1950-es években végig szövetségben volt a kommunistákkal. Az 1960-as évek elején az Olasz Kereszténydemokrata Párt két vezetője: Amintore Fanfani és Aldo Moro nyitottá vált a balközép politikai oldallal való együttműködéssel. 1964-ben a párt többsége támogatta a kereszténydemokratákkal való közös kormányzást.[6]

A baloldalon ez a koalíció felháborodást okozott, a szocialista pártból kilépett képviselők megalapították még 1964-ben az Proletár Egység Szocialista Pártját. A kilépettek csak 1972-ben tértek vissza a pártba.

A párt az 1970-es években támogatta a diáktüntetéseket és a munkás szakszervezeti tüntetéseket is. 1976-ban a párt főtitkára Francesco De Martino kidolgozta a baloldali alternatíva stratégiája, ami szerint a kereszténydemokraták ellenzékbe kerülnek és a szocialisták kerülnek hatalomra. Ez a stratégia 1977-ben megbukott, amikor Enrico Berlinguer a kommunisták főtitkára meghirdette a történelmi kiegyezés politikáját (compromesso storico). A kiegyezésre az 1973-as chilei katonai puccs hatására került sor.[7][8]

1976-ban a párt új főtitkára Bettino Craxi lett, aki 1978-ra meghirdette a szocialista evangéliumot.[3] A párt új ideológiai alapokat határozott meg, a hagyományos szocializmus mellett kötelezték el magukat, amely kommunista és marxista ideológiáktól mentes.[3]

A párt az 1983-1987 között a kormánykoalíció meghatározó ereje lett. A párt a Tangentopoli-ügy botrány sorozat áldozatává vált, Bettino Craxi főtitkárt a bíróság ítéletet is hirdetett korrupció miatt, de Craxi az önkéntes száműzetést választotta. A párt 1994-ben szűnt meg.

Ideológiája[szerkesztés]

A párt eredetileg a marxizmushoz állt közel emellett elkötelezetten köztársaságpártiak és anarchisták voltak. A párt fontos társadalmi bázisa volt a CGdL nevű munkásszakszervezete. 1921-ben az októberi forradalom után a szakszervezet sok tagja átment az Olasz Kommunista Párthoz.

A párt viszonya a kommunizmushoz az 1930-as évektől kezdett szembehelyezkedni, amikor a párt az európai szociáldemokrácia értékeihez közeledett. A sztálinizmus bűneinek a nyilvánosságra kerülésével és a kommunisták magyarországi 1956-os forradalomban vállalt szerepük miatt a párt végképp elhatárolódott a kommunizmustól.[9] Ez a szembehelyezkedés eredményezte az 1964-ben létrejött koalíciót az Olasz Kereszténydemokrata Párttal.

Források[szerkesztés]

  1. Giacinto Menotti Serrati e la sua area politica avevano come obiettivo immediato la creazione di una "repubblica socialista" su modello sovietico: G. Sabbatucci e V. Vidotto, Storia contemporanea, il novecento, Bari, Edizioni Laterza, 2008, p. 70: "I massimalisti (...) si ponevano come obiettivo immediato l'instaurazione della repubblica socialista fondata sulla dittatura del proletariato e si dichiaravano ammiratori entusiasti della rivoluzione bolscevica".
  2. Frederic Spotts e Theodor Wieser, Italy: A Difficult Democracy: A Survey of Italian Politics, Cambridge University Press, 30 aprile 1986, pp. 68, 80–, ISBN 978-0-521-31511-1. URL consultato il 24 agosto 2012.
  3. a b c http://www.dorinopiras.it/2.0/2008/08/il-vangelo-socialista-craxi-e-berlinguer-30-anni-fa/
  4. http://www.ilsole24ore.com/art/SoleOnLine4/Speciali/2005/Finanziaria2006/analisi_curzio_030905.shtml?uuid=01d8d388-340f-11da-84d8-00000e25108c&DocRulesView=Libero
  5. Archivált másolat. [2012. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
  6. http://www.treccani.it/enciclopedia/partito-socialista-italiano-di-unita-proletaria/
  7. http://www.rainews.it/dl/rainews/articoli/Berlinguer-compromesso-storico-ab36a912-ea49-478f-b145-c6de689db907.html
  8. http://www.ilgiornale.it/news/cultura/storia-compromettente-compromesso-storico-953741.html
  9. http://www.storiaxxisecolo.it/larepubblica/repubblicapartiti2.htm