Olasz Szocialista Párt
| Olasz Szocialista Párt | |
.svg) | |
| Adatok | |
| Elnök |
|
| Alapítva | 1892. augusztus 14. |
| Feloszlatva | 1994. november 12. |
| Székház | Via del Corso 476, Róma, Olaszország |
| Ifjúsági tagozat | Federazione dei Giovani Socialisti Italiani (Olasz Fiatal Szocialisták Szövetsége) |
| Pártújság | Avanti! (Előre!), Mondoperaio (Munkásvilág) |
| Tagok száma | 674.057 (1991) |
| Ideológia | 1892-1962 demokratikus szocializmus, forradalmi szocializmus,[1] szocializmus 1962-1994 demokratikus szocializmus, szociáldemokrácia,[2][3] szociálliberalizmus,[4] harmadik utasság, liberális szocializmus |
| Politikai elhelyezkedés | 1892-1962 baloldal,1962-1994 balközép |
| Európai párt | Európai Szocialisták Pártja |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz Szocialista Párt témájú médiaállományokat. | |
Az Olasz Szocialista Párt (olaszul: Partito Socialista Italiano, rövidítése: PSI) egy olaszországi baloldali párt volt.
Ez az egyik legrégebbi alapítású párt emellett Olaszország legrégebbi baloldali pártja volt. Ez a párt volt az első olasz tömegpárt is.[5]
Története[szerkesztés]
1892-ben alapították Genovában Olasz Munkások Pártja néven (Partito dei Lavoratori Italiani), a következő évben 1893-ban a párt neve Olasz Munkások Szocialista Pártja (Partito Socialista dei Lavoratori Italiani) lett, 1895-ben a párt neve Olasz Szocialista Párt lett.
A Nemzeti Fasiszta Párt hatalomra kerülésével a párt illegalitásba került. A párt Franciaországban száműzetésben levő tagjai tartották a kapcsolatot az illegalitásban levő párttagokkal és továbbra is az olasz politikai életre próbáltak befolyással lenni. A második világháborúban Franciaországban a helyi partizán mozgalommal szövetkeztek a náci elnyomás ellen.
Olaszországban a fasizmus bukása után, 1943. július 25-e után részt vett a párt az Ellenállási Mozgalomban és a Nemzeti Felszabadító Bizottság tagja lett. Matteoti Brigád néven megszervezte saját partizán mozgalmát.
1948-as olaszországi választáson a párt közös listán szerepelt az Olasz Kommunista Párttal. A párt ezután az 1950-es években végig szövetségben volt a kommunistákkal. Az 1960-as évek elején az Olasz Kereszténydemokrata Párt két vezetője: Amintore Fanfani és Aldo Moro nyitottá vált a balközép politikai oldallal való együttműködéssel. 1964-ben a párt többsége támogatta a kereszténydemokratákkal való közös kormányzást.[6]
A baloldalon ez a koalíció felháborodást okozott, a szocialista pártból kilépett képviselők megalapították még 1964-ben az Proletár Egység Szocialista Pártját. A kilépettek csak 1972-ben tértek vissza a pártba.
A párt az 1970-es években támogatta a diáktüntetéseket és a munkás szakszervezeti tüntetéseket is. 1976-ban a párt főtitkára Francesco De Martino kidolgozta a baloldali alternatíva stratégiája, ami szerint a kereszténydemokraták ellenzékbe kerülnek és a szocialisták kerülnek hatalomra. Ez a stratégia 1977-ben megbukott, amikor Enrico Berlinguer a kommunisták főtitkára meghirdette a történelmi kiegyezés politikáját (compromesso storico). A kiegyezésre az 1973-as chilei katonai puccs hatására került sor.[7][8]
1976-ban a párt új főtitkára Bettino Craxi lett, aki 1978-ra meghirdette a szocialista evangéliumot.[3] A párt új ideológiai alapokat határozott meg, a hagyományos szocializmus mellett kötelezték el magukat, amely kommunista és marxista ideológiáktól mentes.[3]
A párt az 1983-1987 között a kormánykoalíció meghatározó ereje lett. A párt a Tangentopoli-ügy botrány sorozat áldozatává vált, Bettino Craxi főtitkárt a bíróság ítéletet is hirdetett korrupció miatt, de Craxi az önkéntes száműzetést választotta. A párt 1994-ben szűnt meg.
Ideológiája[szerkesztés]
A párt eredetileg a marxizmushoz állt közel emellett elkötelezetten köztársaságpártiak és anarchisták voltak. A párt fontos társadalmi bázisa volt a CGdL nevű munkásszakszervezete. 1921-ben az októberi forradalom után a szakszervezet sok tagja átment az Olasz Kommunista Párthoz.
A párt viszonya a kommunizmushoz az 1930-as évektől kezdett szembehelyezkedni, amikor a párt az európai szociáldemokrácia értékeihez közeledett. A sztálinizmus bűneinek a nyilvánosságra kerülésével és a kommunisták magyarországi 1956-os forradalomban vállalt szerepük miatt a párt végképp elhatárolódott a kommunizmustól.[9] Ez a szembehelyezkedés eredményezte az 1964-ben létrejött koalíciót az Olasz Kereszténydemokrata Párttal.
Források[szerkesztés]
- ↑ Giacinto Menotti Serrati e la sua area politica avevano come obiettivo immediato la creazione di una "repubblica socialista" su modello sovietico: G. Sabbatucci e V. Vidotto, Storia contemporanea, il novecento, Bari, Edizioni Laterza, 2008, p. 70: "I massimalisti (...) si ponevano come obiettivo immediato l'instaurazione della repubblica socialista fondata sulla dittatura del proletariato e si dichiaravano ammiratori entusiasti della rivoluzione bolscevica".
- ↑ Frederic Spotts e Theodor Wieser, Italy: A Difficult Democracy: A Survey of Italian Politics, Cambridge University Press, 30 aprile 1986, pp. 68, 80–, ISBN 978-0-521-31511-1. URL consultato il 24 agosto 2012.
- ↑ a b c http://www.dorinopiras.it/2.0/2008/08/il-vangelo-socialista-craxi-e-berlinguer-30-anni-fa/
- ↑ http://www.ilsole24ore.com/art/SoleOnLine4/Speciali/2005/Finanziaria2006/analisi_curzio_030905.shtml?uuid=01d8d388-340f-11da-84d8-00000e25108c&DocRulesView=Libero
- ↑ Archivált másolat. [2012. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
- ↑ http://www.treccani.it/enciclopedia/partito-socialista-italiano-di-unita-proletaria/
- ↑ http://www.rainews.it/dl/rainews/articoli/Berlinguer-compromesso-storico-ab36a912-ea49-478f-b145-c6de689db907.html
- ↑ http://www.ilgiornale.it/news/cultura/storia-compromettente-compromesso-storico-953741.html
- ↑ http://www.storiaxxisecolo.it/larepubblica/repubblicapartiti2.htm
