Nardò

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nardò
Piazza Salandra Nardò.jpg
Nardò központja
Nardò címere
Nardò címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Puglia
Megye Lecce (LE)
Rang község
Frazionék Boncore, Cenate, Pagani, Roccacannuccia, Santa Maria al Bagno, Santa Caterina, Sant'Isidoro, Villaggio Resta
Irányítószám 73048
Körzethívószám 0833
Népesség
Teljes népesség 31 724 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 160,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 45 m
Terület 190,48 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nardò (Olaszország)
Nardò
Nardò
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 11′, k. h. 18° 02′Koordináták: é. sz. 40° 11′, k. h. 18° 02′
Nardò weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nardò témájú médiaállományokat.

Nardò város (közigazgatásilag község) Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Salentói-félsziget déli részén fekszik, Gallipolitól északkeletre.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést a messzápok alapították i. e. 10. században. A rómaiak i. e. 269-ban foglalták el. A Nyugat-római birodalom bukása után a bizánciak és longobárdok fennhatósága alá került. 1055-ben a normannok foglalták el, majd 1266-ban az Anjouk. 1497-ben az Acquaviva család tulajdonába került, akik meghonosították a reneszánszot a városban. 1647-ben a város lakossága fellázadt a spanyolok uralma ellen, de a nápolyi spanyol alkirály seregei leverték a lázadást. 1806-ban vált önállóvá, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a város központja a Piazza Salandra
  • a 11. században épült Duomo (katedrális), amelynek homlokzatát a 18. században átépítették, de belsője megtartotta eredeti román-gótikus stílusjegyeit
  • a 16. századi San Domenico templom, barokk homlokzatával
  • a Santa Maria del Carmine-templom reneszánsz portáljával
  • az 1618-ban épült San Cosimo-templom
  • a 12,5 km hosszú autóverseny pálya
  • Olaszország első Holokauszt Múzeuma: az Emlékezet Múzeuma itt létesült, abban a városban, ahol a túlélő zsidók számára menekülttábort állítottak fel a negyvenes években. A kiállításon látható Zivi Miller román származású zsidó művésznek a menekülttáborban való tartózkodása idején készült három restaurált freskója. A Nardón áthaladó 150 ezer zsidó menekült között olyan személyiségek voltak, mint két későbbi izraeli miniszterelnök, Ben Gurion és Golda Meir, továbbá Mose Dajan, a későbbi védelmi miniszter.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]