Londoni egyezmény (1915)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horvátország és Bosznia–Hercegovina felosztása a londoni egyezményben Olaszország, a Szerb Királyság és Montenegró területi igényei szerint

A londoni egyezmény (olaszul: Patto di Londra) egy titkos szerződés volt az Olasz Királyság és az antant hatalmak, Egyesült Királyság, Franciaország és az Orosz Birodalom között, amelyet Londonban írtak alá 1915. április 26-án.

Ausztria területéből Olaszországnak ígért területek (Tirol déli része és Trentino tartomány
Piros vonal: A londoni egyezményben Olaszországnak ígért dalmáciai szigetek és adriai partvidékek
Dalmácia 1915-ös felosztása területi igények alapján

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megegyezés alapján az Olasz Királyság kötelezte magát, hogy kilép a hármas szövetségből, csatlakozik az antanthoz, valamint egy hónapon belül belép az első világháborúba. Olaszországnak hadat kell üzennie az Osztrák–Magyar Monarchiának és a Német Birodalomnak. Ez meg is történt 1915. május 23-án. A hadüzenet és a háborúba lépés fejében a háromhatalmi antant garantálja Olaszország számára a következő területi igények teljesülését:

A Szerb Királyságnak ígérték:

Montenegrónak ígérték:

Szerbiának ígérte a szerződés továbbá:

Olaszország az afrikai német gyarmatok Egyesült Királyság és Franciaország közötti felosztásakor rekompenzációkban részesül. Olaszország 50 millió fontnyi kölcsönt kapott az Egyesült Királyságtól a szerződés alapján.

A titkosság következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország és a fent említett antant-hatalmak közti szerződés titkos volt, arról nem értesítették az antant oldalán harcoló más nemzeteket, így Szerbiát sem. Mivel a szerb területi követelések és az Olaszországnak tett területi engedményekben átfedések voltak, várható volt, hogy a háború után ebből komoly probléma fog származni. Olaszország hadba lépése után az antant hatalmak újból megerősítették a szerb területi igényeket, melyek a londoni szerződéssel szemben álltak, így például teljes Dalmácia Szerbiának juttatása, Zára, Görz (Gorizia) egy leendő délszláv államba integrálása.

A londoni szerződés utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború során a szerződés mindvégig titkos maradt, egészen az 1917-es októberi orosz forradalomig, , amikor az Izvesztyija c. orosz lap közreadta a londoni szerződés tartalmát. A versailles-i békeszerződés megsemmisítette a londoni szerződést, mivel Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök ragaszkodott a délszláv területi igények elismeréséhez, így Észak-Dalmácia Szerbiának juttatásához.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]