Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) az ENSZ szakosodott szervezete. 1919-ben alapították, fő célja: a munkavállalók alapvető munkaügyi és szociális jogainak védelme. 2007-ben 182 tagja volt.

Fő célkitűzései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ILO nemzetközi munkaügyi normákat alkot. Meghatározza többek között a kényszermunka tilalmát, a munkavállalók szervezkedési szabadságát, a kollektív szerződés kötését. A következő területeket emeli ki hangsúlyosan:

  • a munkaegészséggel- és biztonsággal kapcsolatos szabályozások erősítése,
  • az egyenlő esélyek és bánásmód érvényesülésének előmozdítása,
  • a társadalmi kirekesztés elleni harc, valamint
  • a munkahelyen az emberi méltóság megőrzését szolgáló intézkedések érvényesülésének elősegítése.

Támogatja a független munkavállalói és munkaadói szervezeteket, segítséget nyújt a munka világának különböző területein (képzés, munkajog, társadalombiztosítás stb.).

Szervezeti felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ILO tevékenységében és testületeiben egyenlő joggal vesznek részt a kormányok, a munkaadók és a munkavállalók képviselői. Legfőbb testületei:

  • Nemzetközi Munkaügyi Konferencia. Az ILO tevékenységét alapvetően meghatározó, legfelső szerve. A konferencia évente ülésezik, öt állandó bizottsága van.
  • Igazgatótanács. A konferenciák közötti időszakban a szervezet működését irányítja. Munkájában 56 rendes tag: 28 kormány képviselője, a munkaadók és a munkavállalók képviseletében pedig 14-14 tag vesz részt. Évente három alkalommal ülésezik, elnökét egy évre választják.
  • Nemzetközi Munkaügyi Hivatal. Lényegében az ILO állandó titkársága, központja, mely az Igazgatótanács irányítása alatt működik. A központ Genfben van, a főigazgatót öt évre választják. Ezt a pozíciót 1997 óta a chilei származású Juan Somavia tölti be.

A szervezet történetéből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919-ben jött létre. Magyarország 1922 óta tagja az ILO-nak. Ez az egyetlen jelentősebb nemzetközi szervezet, mely túlélte a Népszövetséget. 1946-ban az ENSZ első szakosodott szervezete lett.

Az ILO tevékenységében mindig is kiemelt helyet foglalt el a migráns személyek szociális biztonságát garantáló jogok védelme. A migráns munkavállalók szociális jogait védő, első ILO-s koordinációs egyezményt 1925-ben fogadták el: az ILO 19. számú egyezménye az „egyenlő bánásmódról” (Baleseti Kompenzáció), amely az egyezményhez csatlakozó országok állampolgárai tekintetében kimondja az egyenlő bánásmód elvét az üzemi balesetekkel kapcsolatban. A migráns személyek „Nyugdíjjogosultságának Fenntartásáról” szóló 48. számú egyezményt 1935-ben fogadták el. Ez az egyezmény biztosítja a nyugdíjak exportálhatóságát, azok felhalmozhatóságát, valamint az arányos (pro-rata-temporis) megállapítást és kifizetést.

Az egyik különösen fontos, alapvető szociális biztonsági kérdéseket tárgyaló, a „Szociális Biztonság Minimum Standardjairól” szóló 102. számú egyezmény (1952). Ez volt az első egyezmény, amely felállította a szükséges szociális biztonsági standardokra vonatkozó alapvető követelményeket.

Alapításának 50. évfordulója alkalmából 1969-ben az ILO-t Nemzetközi Nobel-békedíjjal tüntették ki.

A szervezet Közép- és Kelet-Európai Tanácsadó Irodáját Budapesten létesítették, működését 1993-ban kezdte meg.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]